Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
A nagy területű park minden apró részletét mérnöki pontossággal állították az esztétikum szolgálatába.
Ugye látszik a képeken, hogy nem igazán szeretek mobillal fotózni?
Mégis, hadd folytassam még néhány kép erejéig, mielőtt az élmény teljesen a feledés homályába süllyedne.
Szervusztok!
Nem tudom mi van, de nekem mostanában semmire sincs időm, még a szeretett topikunkra sem!
Most is indulnom kellene, ki is választottam egy halom képet, de nem lesz időm feltölteni, fél órán belül kezdődik a szokásos napi robot.
Azért megkezdeném, hogy végre befejezzem azt a közel egy hónapja történt kirándulás képes dokumentációját.
Innen kezdve a saját mobilomom elkövetett fotókat láthatjátok. Vissza kellett mennünk a fedett melegházakba, egy bizonyos helyiséget keresve, így újabb - eddig észre sem vett - részleteket figyelhettem meg.
Szép napot!
Nahát, hogy miről maradtam le.
Igazán történhetett volna hamarabb. Izgalmas volt.
No ezt kicsit elbaltáztam. Visszatérek a befejezetlen mondatra:
"Tegnapelőtt, azaz vasárnap leszálltam a busz"-
ról, és gondolataimba merülve ballagtam hazafelé, amikor észrevettem, hogy érdekes dolgok történnek odalent, azaz a házunkhoz vezető alsó úton. Rendőrségi autók vajon mit keresnek a mi békés otthonunk közelében?
Nem kellett sokat töprengenem, mert egy jóvágású fiatalember lépett hozzám és udvariasan megkért, hogy kissé távolodjak el, ne közelítsek a lépcsőkhöz, mert gyanús csomagot jelentettek, ezért lezárták a környéket. Megálltam odafent, a gyanús tárgyat is becserkésztem, és végigfutott rajtam a hideg. A házunk bejáratához vezető híd baloldalán vastag falak mögött tárolják ugyanis a nagy gázpalackokat, amelyek egy központi mérőrendszeren keresztül jutnak a lakásokba. A tárolót lakattal zárják, arra akasztotta valaki a gyanút keltő táskát.
A felső úton álldogáltam a továbbiakban, és mintegy tíz-húsz percig követtem az alattam zajló eseményeket. Hangosbeszélőn kérték a kíváncsiskodó lakókat, hogy húzódjanak be a lakásokba, csukjanak ablakokat és eresszék le a redőnyöket. Mindeközben a tűzszerészek autója megközelítette a helyet, az egyik tűzszerész teljes harci mezbe öltözött, és lassan haladt a "célpont"' irányába; izgalmas volt követni odafentről és ekkor eszembe jutott a masinám! >>>>
A tűzszerész maximális óvatossággal vizsgálta meg a táskát, majd fentről is látható undorral, nagy ívben hajította a közeli szemetes konténerbe. Fellélegeztünk!
Leballagtam a lépcsőn és mérhetetlen hálát éreztem, hogy ebben az országban a "jobb félni és tenni valamit ellene, mint megijedni és utólag jajveszékelni" elvet helyezik előnybe, pedig egy ilyen gondatlanság okozta akciót az adófizető zsebéből finanszirozzák. Arra nem is akarok gondolni, hogy mi is történhetett volna, ha robbanóanyag van abban a táskában! >>>>
1. Itt már látszik a táska.
2. A tűzszerész a helyhez közelít.
3. Megvizsgálja a táska tartalmát,
4. és minden jó, ha a vége jó!
Mielőtt a képes krónikát folytatnám, el kell mesélnem egy előző történetet.
Még annak is előtte mutatok egy kora reggeli égboltot mutatol, mert mostanában ilyen társaságban kel fel a nap. >>>>
Tegnapelőtt, azaz vasárnap leszálltam a busz
Szervusztok!
Tegnap cserben hagyott az ihlet. Innen jut eszembe: élt itt Haifán egy idős hölgy, aki irodalommal is foglalkozott - nem is rosszul. Volt neki férje, gyermeke, ám szeretője is, akivel időnként magas szellemi régiókban lebegtek, rövid ideig még irodalmi lapot is szerkesztettek együtt. Ebben az időszakban történt, hogy valaki becsengetett hozzájuk és a ház asszonyát kereste. Az alkalmazott (hadd ne használjam a dehonesztáló cseléd szót), persze ő is magyarul beszélt, mint szereplőim mindannyian, azt válaszolta a látogatónak: - Most nem zavarhatom, X. úr van nála, éppen ihlenek!
Szóval, tegnap nem ihlettem. Lehet azért, mert egyedül voltam?
(Azt hiszem, a fenti a történetet már elmeséltem, legalább egyszer, elnézést kérek az ismétlésért, az én koromban már ez is megszokott tünet.)
Tegnapelőtt este egyenes televíziós adásban követtem a központi, állami Soá-megemlékezést, mindig felkavar, pedig azt mondhatni, olyan, mint tavalyi, tavalyelőtti, de nem: mindig más, mindig vannak benne olyan momentumok, amelyek könnyeket csalnak a szemembe. Idén ráadásul még arra is gondoltam, hogy nemrég, alig 17 napja jártunk Tanariával azon a hatalmas téren, a Jád Vásémben, ahol a megemlékezéseket tartják. Akkor ott éppen dolgoztak, a nagy szoborcsoportot tisztították, emlékszel? Beteszek egy magyarul írt riportot az eseményről, az Új Kelet főszerkesztője tollából. Érdemes figyelmesen olvasni - vannak benne érdekes, megható és kevésbé érzelmes részletek.
Most egyelőre ennyi. Aztán mesélek.
Ez beszédes.
Szervusz, Alsórákosi!
Te nem mesélsz? Biztosan, neked is szép, izgalmas utazásod volt.
Jó éjszakát!
A csoda vigye el, a képek lemaradtak. Pótoljuk!
Nagyon kedves állatok között lehettünk, akiktől még toleranciát is tanulhattunk, hiszen ámulva fedeztük fel az egyik házikó sarkában kicsinyeit békésen etető cicamamát! (4. kép)
A másik kedves momentum az volt, amikor az emeleti teraszon láthattuk az egyik mekit.
(3. kép)
Jó volt köztük lennünk!
***
Még mindig nincs vége, mert a végére tartogattam valamit, ami talán a legjobban tetszett, de ezt majd délután, most indulnom kellene.
Nagyon szép vasárnapot kívánok Nektek!
Szép napot mindenkinek!
A tegnap zsúfolt napom volt, de végül minden megoldódott. Interneten rendeltem meg a hiányzó teákat.
Anyukám most jól van, de kell vigyázni, mert ez a betegség nem gyógyítható. Remélem, ezekkel a teákkal rendben lesz.
A laptoppal nem foglalkoztam, egyelőre így marad.
Úgy örülök, hogy újra járhatom veled ezeket a csodás helyeket. Köszönöm neked. Olyan nagyon szép volt!
Alig várom, hogy jöjjetek! Nagyon kíváncsi vagyok a programra.
Kívánok szép, csendes emlékezést. Pihenj is!
Miután eszköz nélkül maradtam, valahogyan eszembe jutott a mobilom - hiszen azzal is lehet fényképezni! Nem zseniális?
Mindez csupán azért történt, mert utunk a kecskefarmhoz vezetett, ahol egy ideig nagyon kedves élőlények között lehettünk. Okos ötlet: így "lazítottak" a virágbőség zavarán!
Nagyszerűen szórakoztunk, ahogyan a képekből is kiderül.
Csupa szúrós szépség - kaktuszok, pompás kutyatej és medvetalp - ez utóbbi talán a leggyakrabban látott izraeli kaktuszfajta -, lépten-nyomon látható növények az Utópia parkban.
Vajon miért adták ezt a nevet a gyönyörű parknak? Pusztán optimizmusból? Hogy a valamikori jövőben mindenütt szépen gondozott növények között élhetünk? Jó lenne! Vagy talán azért, mert elérhetetlen vágyálom csupán?
1. ide még visszatérünk - más fotókkal.
2. Thunbergia - magyarán kolostorharang, itt már hervadófélben.
3. Szövevények.
4. Virágok mindenhol, mindenben.
Szép és jó reggelt!
Itt nálunk már némi levegő is van, miután 20 fokot és még annál is többet zuhant a hőmérséklet. Most már élhető a világ.
Tegnap már nem volt kedvem folytatni a krónikát, bár a Manócska némileg bátorított, de elegem lett a saját bőségem zavarából.
Ma este kezdődik a Soá izraeli emléknapja - mindig tele van méltósággal, és ilyenkor valahogy csendesebbek is leszünk, ami egyébként cseppet sem jellemző az átlag honfitársakra. Nagyon szerettem volna, ha Tanaria is érezhetné ezt a különleges hangulatot. Maradnia kellett volna, hiszen egy hét múlva is jeles napok lesznek - erről majd a maga idejében.
***
Tanaria! Mi van veletek? Aggódom!
***
Mielőtt Klárikához indulok, felteszek egy újabb képfolyamot - engedelmetekkel -, még mindig arról a napról és még mindig a Bachan kibuc Utópia parkjából. És még mindig a kölcsönvett képekből.
1. Az iménti negyedik képet folytató színorgia.
2. Mesterséges tavacska - egy szigetet fog körbe.
3. Újabb papagájok
4. és a közelben, stílusosan: hervadni készülő papagájvirágok.
Folytatom egy kicsit, mert még távolról sincs vége annak a szép napnak. Régen volt, s igaz sem volt talán.
Pedig az volt, ugye, Tanaria? Hogy van Anyukád? És mi a helyzet a laptoppal? Remélem, hogy sikerül mielőbb helyrehoznod! Nagyon hideg van most nálatok. Itt már 39 fok és a szobámban is 25, mert a falak még tartják az előző hónapok hidegét, de jól érezni a kintről beáramló hőséget. A fejem is fáj, sok ez így egyszerre és hirtelen.
Jaj, nagyon örülök! Már van jegyünk, szállást is foglaltunk, a programunk is körvonalazódik és máris látható, micsoda élmények várnak ránk!
***
Tehát folytatom.
1. A nemes virágok között nemes baromfiak is helyet kaptak, sajnos nagyon távolról fotóztam őket.
2. A kaktuszfélék között is sok szépségre bukkantunk,
3. majd - már a szabadban - szebbnél szebb kertészeti kompozíciókra.
4. Itt zavarba jött és csődöt jelentett a masinám akkumulátora, és néhány kép erejéig az egyik útitárs képeire bíztam a folytatást. Addig, míg eszembe nem jutott, hogy a telefonnal is fényképezhetek, bár még mindig nem szeretem az eredményt. Innen egy darabig B. fotóit csodálhatjátok.
Szavak nélkül.
Ismét itt.
Fenci, Te hűtlen!
Persze, nem kell megijedned a megszólítás miatt, hiszen örülök, hogy láthattalak az Nlc-n, a Ki jön velem kirándulni topikban. Nagyon drukkolok, hogy a topikindító megfelelő útitársra találjon, másrészt már előre örülök, hogy netán érdekes kalandokban lehet részünk, ha nem is itt a topikon. Sok sikert mindkettőtöknek!
Folytatom a mi képes krónikánkat, hadd legyen némi csemegéjük a zugolvasóknak is.
Az orchideák között más szépségeket is találni: például nagyon szép flamingóvirágokat, broméliákat.
1. Egy a sok közül.
2. Két kis teknős beszélget. Szerintem nem is az orchideákról…
3. - 4. Szépségek.
1. Akár a hely emblémája is lehetne.
2. Beléptünk. Innen kezdve a szemünk a látványokat itta, a fényképezőgép több-kevesebb sikerrel megörökítette, agyunk-szívünk a bőség zavarával küzdött. (A visszakapott képek meg sem közelítik a valóságot…)
3. - 4. Igyekeztünk az apró részleteket meglátni és észre is venni, bár ez nem mindig sikerült.
Máris, mondtam, de közben elraboltak. Ahogyan ránk talál egy könyv - pedig a polcról mi magunk vesszük le -, az soha sem véletlen. Jelesen: Palotai Erzsi: Költők, versek, találkozások. Megjelent Budapesten, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974. Le kellett tennem, hogy estére is maradjon belőle. Pedig már biztosan olvastam, csak kihullt a memóriám szűrőjén.
Ha valaki nem hallott volna róla, Nagyváradon született, Palotai Boris húga, Komlós Aladár felesége volt. No de azt mégsem tudtam, hogy 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták... Uram Isten, mennyi titkot rejteget még előttem a magyar irodalomtörténet?
Örüljünk inkább együtt a meseszép Utópia parknak.
1. Tanariával együtt…
2. A belépésnél ők fogadtak, épp mint hat évvel ezelőtt. Mind a két pár, egyenként és külön-külön. (Itt és ekkor megható jelenetnek voltunk tanúi: fogyatékkal élő gyermekek, fiatalok jöttek velünk szembe, önkéntes kísérőikkel, akik támogatták őket, illetve tolták a tolókocsijukat. Az egész társaság arcán látható volt a különleges élmények okozta öröm, most is könnyes lesz a szemem, ahogyan a magam benyomásait próbálom visszaadni…)
Szervusztok, jó reggelt!
Tegnap felejthető napom volt, és az ígéretemnek sem tettem eleget. Nagyon meleg nap volt, ma sem lesz különb, csak egy-két fokkal több, holnapra viszont húsz fokot zuhan a hőmérséklet, a jóslatok szerint, persze. A forró hamszin érzékelhetően befolyásolja a hangulatot - no, ilyenkor kell némasági fogadalmat tenni!
Tegnap mindenben sikerült, még itt a topikon is, mára nem garantálom.
Igen, Tanaria, sok nosztalgiával gondolok arra a napra (március 28.), és ma folytatom annak képes krónikáját. Máris elindítom.
(Közben sikerélményem is volt. Az új, mintegy másfél hónapja vásárolt klaviatúrámon nem találtam a hosszú "í"-t, és eddig régebbi szövegekből biggyesztettem ide a copy-paste módszerrel. Ma reggel kitaláltam hol lehet, és meg is találtam! Cseles, de teljesen logikus helyen van! Csak eddig az én logikám nem volt a helyén…)
Szervusztok!
Egy nagyon kedves,virágos nap volt. Vęgig néztem az ezen a napon készült képeimet. Istenem, de szép volt!
Most hideg van és nagyon fúj a szél. De azt a nagy hőséget, sokkal nehezebben viselném. Most már ismerem az ottani tűző nap égető erejét.
1. - 2. Pompás kutyatej, vagy Krisztustövis, euphorbia milii, tele színes virágokkal,
3. - 4. és nem csak, mert további érdekességek is akadnak.
***
Most abba kell hagynom néhány órára, de ígérem, hogy nemsokára itt leszek!
Természetesen virágok között vezetett az utunk a kaktuszokból és egyéb dísznövényekből kialakított "köszöntőig", amely tudatta velünk, hogy az Utópia parkba érkeztünk.
Tudtuk ugyan, hogy hol vagyunk, de meghatott az igyekezet.
És még szép is, ráadásul! 
Amint azt már Tanaria is jelezte (29194), március 28.-án az Utópia parkba kirándultunk.
Előzőleg már 2011-ben is jártam ott, akkor is "topikos kíserettel", Visszatérő-Zsuzsa, Panni lánya és unokája társaságában. Igen jó emlékeim maradtak arról a napról, ez a mostani csak rátett még néhány kedves élményt.
Képekben elég hosszadalmas lesz elmesélni, de nekikezdek!
1. Kicsit átalakították a belépést, a parkolóból egy bemutató üzletbe léptünk, ahol minden volt, beleértve a kerti törpéket,
2. hangulatos kerti fényeket,
3. egy csodaszép clíviát,
4. és a mindent megörökíteni akaró hű de ismerős turistát.
Jó reggelt!
Nagy pofátlanság ilyet mondani, de a mostani 12 fok után ma 34 fokra is emelkedhet a hőmérséklet. Azért ez sem egy leányálom! Holnap még ennél magasabb lehet - igazán nem kívánom.
***
Tegnap dolgoztunk egy keveset, nehezen lendültünk bele, mert rengeteget beszélgettünk. Ez is kell néha. Mielőtt hazaindultam volna, Y. nehezen, de meggyőzött, hogy tegyünk egy kört a lenti, már ismert faluban, Nahalalon. Semmi kedvem nem volt ehhez, de makacs ellenkezésemet megtörte azzal, hogy kell egy kis edzés egy újabb erőpróba előtt, és ezzel az erdélyi útra célzott. Csodaszép este lett belőle, annyi virággal, hogy ha majd sor kerül rájuk, csak győzzétek csodálni! És azzal a hangulattal, ami csak ott van és talán a nemrég bemutatott galileai Betlehemben. A lemenő nap olyan fényekkel ajándékozott meg, hogy igazán kár lett volna kihagyni.
Majd talán erre az estére is sor kerül, addig viszont a krónikánk még mindig március végén tart, annak is a 28. napján.
Felteszek néhány képet mielőtt Klárikához indulok.
Nem kell rosszra gondolnod, Tanaria, hiszen írtam tegnap, hogy ma végre újrakezdjük a munkát, bár csak négy csütörtökön, mert mához négy hétre már utazunk.
Képeket válogattam ma reggel, de már nincs idő ide feltölteni, késő estére marad, ha lesz még szuflám.
Írtam egy jó hosszút, sikerült elrepítenem - nagy mestere vagyok ennek, és most már nem tudom újraírni.
Képekkel akartam színesíteni a napotokat és azzal ijesztgetni a jó népet, hogy holnap 31, holnapután 33 fok várható itt nálunk, és bizony ez sem leányálom.
További szép napot és örülök a jó hírnek! Csak így tovább! - ezt üzenem Anyukádnak!
Tegnap nagyon jót haladtunk az utunk tervezésével.
Szép napot!
Itt lehavazott. Az erdő fáinak zsenge leveleit roskadoznak a hó súlya alatt.
A tegnap elkezdett kezelés kitűnően működik. Áldom a bükki füves embert, Gyuri bácsit.
Szigal, veled mi van? Ugye, nem kell rosszra gondolnom?!
Szép napot!
Igen, a tegnap reggeliben nem lehetett belépni ide csak később.
Anyukám, sajnos, nincs jobban. A gyulladás átterjedt a másik arcára és a szeme is piros. Ma egész délelőtt tyúkhúrteát kerestem, mert most már minden kétséget kizárva, rosaceája van. Vérkeringés probléma okozza. A házi orvos antibiotikumos kezelést ajánlott látatlanban.
Így aztán jártam a várost, és az öt fokban agyonfagytam. Visszasírtam a drága, szelíd izraeli időjárást. Azért valamiket kaptam amivel kezelhető
Sajnos, a laptopomat sikeresen kiütöttem. Nem sok jóval bíztatnak.
Május közepéig biztosan megenyhül az idő. Nagyon örülök a jól megvásárolt jegyeknek. Addig itt is minden rendben lesz. Várlak!
Szervusztok!
Az elmúlt nap sem esett volna ki, ha a reggeli órákban be tudtam volna lépni. Aztán elsodortak a teendőim, amelyekkel most is, még mindig hátrányban vagyok. Ráadásul ma eleget kell tennem a lányom nem tőlem örökölt alaposságának. Tervezzük az utunkat, osztunk-szorzunk, de jegyünk már van, naaaagyon olcsón és WizzAir-rel. Még lehet, hogy megkedvelem ezt az utazási lehetőséget?
Tanaria, majdnem ugyanazok a napok, mint tavaly - 18 - 30. És valószínű három, maximum négy célponttal.
Hogy van az Anyukád?
Ha lesz lehetőségem, a vonatból majd írok, ha nem, várnotok kell péntekig, hogy újabb - nagyon szép - képfolyamot indíthassak el. Ma Klárika, utána vonatozás, holnap Timrát. No, majd meglátjuk.
Legyen jó és szép napunk!
Jaj, tulajdonképpen azt akartam elmondani, hogy engem sem köt semmi kellemes emlék Húsvét másodn apjához, hacsak vissza nem megyek gyermekkoromig, amikor még nagyon élveztem. Aztán elmúlt...
Jó estét!
Mindenkinek elmondom, hogy ilyen gyönyörű, igazi szabadságom soha nem volt. Nem szeretném, ha hiányérzeted lenne. De tényleg! Nagyon gazdag volt élményekben. Örülj már te is, hogy végre valóra vált.
Nem írtad, hogy mikorra szól a jegyetek.
Megkezdődött a snooker vb... Nem szeretek telefonon írni, mert, ha nem figyelek könnyen elszáll, ęs sokszor más jelenik meg, mint a amit én leírom, de azért írok.
Sajnos Anyukám nincs olyan állapotban, hogy egyedül hagyhatnám. Nem tudom, mikor viszem el a laptopot javítani.
Viszont nagyon jó újra végigjárni veled azt a sok szép helyet. Igazán nagyon köszönöm.
Sokat gondolok rád, remélem jobban vagy.
Az a nap, 2017. március 27.-e még nem ért véget. Felejthető helyen ebédeltünk egy Zárzir nevű arab faluban, amit meg sem emlitenék, ha nem következett volna az ellenpont, egy másik helyen, más arab faluban történt gasztronómiai élmény. No de erről majd később, más szöveg- és képfolyamban.
Innen Timrátra mentünk, a munkatársam, Y. otthonába (akinek ezt a szép kirándulást köszönhettük), és megmutathattam Tanariának a helyet, ahol annyi szép napot töltök érdekes munkával és még érdekesebb beszélgetésekkel.
Ez a látvány zárta a napot. >>>>
"Ó! Elszállt . Most nem tudom megismételni." - írod Tanaria, pedig milyen jó lenne! Próbáld meg mégis, úgy szeretném!
***
Nagyon szép volt az a hely, mély nyomokat hagyott bennem.
Mielőtt elhagytuk volna, "viszontlátásra" helyett újabb szépségekkel örvendeztetett meg:
1. Dúsan virágzó sétányrózsa-bokorral,
2. trombitafolyondárral
3. és ezzel a furcsán nőtt fenyővel, amely mintha megannyi menórát hordozna az ágai végén. Társaságunk egyik tagja, R. hívta fel rá a figyelmet.
4. Köszönetül őt magát is megörökítettem, amint éppen egy szép házat vett lencsevégre.
1. Fölöttünk mintha angyal szállna
2. ezen a hátborzongatóan gyönyörű helyen…
3. - 4. Szemben az emlékművel.
1. A szégyent valamelyest enyhítette ennek a nagyon is valódi júdásfának a látványa.
2. A községháza mellett emelkedik a falu régi víztornya.
3. - 4. A település főterén holokauszt-emlékmű. 2006.-ban emelték a következő motivációval:
"Emlékezni és nem elfejteni.
Emlékmű (szó szerint: emlék-kéz a Jád Vásém mintájára, aminek jelentése: kéz és név).
Állították a galileai Betlehem lakosai, a Soá és hősiesség (időszaka) utáni második nemzedék, szüleink iránti tiszteletünk jeléül, akik túlélték a holokausztot, Izraelbe alijáztak, részt vettek az államalakításban és a mai galileai Betlehem - a mi otthonunk - létrehozásában.
A náci ellenség által, Európa földjén, 1939 és 1945 között meggyilkolt családtagjaik emlékére.
Áldott legyen az emlékük.
5766. (2006.), a Soá emléknapján."
Ismét itt, hogy folytathassam:
1. Erről a végtelenről beszéltem…
2. - 3. És itt van végre a szépséges madár!
4. Közvetlenül utána: orchideát láttam az alacsony kerítés tövében! Csodálkozás, hitetlenkedés, lelkesedés, öröm, hogy nahát, ezt is megtapasztalhattam! Szabadban virágzó orchidea? Odagyűltek a többiek is, majd egy világ omlott össze bennem midőn valaki felvilágosított, hogy: művirág! Megszégyelltem magam, nagyon, de a képet nem töröltem (mint mások!), hanem cím került alá: Butaságom története!
1. Útszéli csodák a galileai Betlehemben,
2. ahol most éppen kedves útitársnőnket kaptam lencsevégre, egy öreg olajfa mellett!
3. - 4. Égi rajzolatok, egy Washington-pálma és a végtelen átélése.
Jó reggelt, Topik! Szép húsvéthétfőt kívánok!
Eszembe jut, hogy milyen terhes is volt ez a nap otthoni életünk utolsó éveiben. Persze munkanap volt, jobban mondva megjelentünk a munkahelyeken, ahol olcsó büdösítők átható szaga terjengett még napok múlva is. Otthon pedig jöttek a többnyire félrészeg locsolkodók, akikkel ráadásul udvariasan kellett bánni. Volt eset, hogy alig lehetett elküldeni őket. Aztán úgy döntöttem, száműzöm magunkat, és többnyire Tanariánál leltünk menedékre. Bárhogyan is szépít az emlékezet, kevés jó emlékem maradt erről a napról.
Tegnap nosztalgiáztam, két okból: anyukám születésnapja volt, a múlt század legelején született, 116 évvel ezelőtt. Közel 45 évesen hozott a világra, s lám, mi ketten átölelünk közel 120 évet - kevés ilyen eset van már a világon, ráadásul ilyenkor cseppet sem érzem magam hetvenen felülinek!
A második ok: az Élet Menete, amit az idén is virtuálisan követtem. Jó érzés, hogy éppen ezen a jeles napon történik, évről-évre.
***
Ma reggel még félálomban azt tervezgettem, hogy végre elhajókázunk Tanariával Akkóra! Majd felébredtem… Még mindig kudarcként élem meg, hogy annyi minden kimaradt az együtt töltött időből!
Közben meglett a repülőjegyünk is, nagyon olcsón, és WizzAir-rel utazunk, egyenesen Kolozsvárra! Olyan jó, hogy a lányom intézkedik és nem nekem kell mindent lebonyolítanom!
A tervezésben viszont én vagyok a főnök, bár mostanában ebből sem vizsgáznék jelesre…
***
Igen, Tanaria, ott láttuk a gyönyörű pávát és őkelme mindjárt sorra is kerül.
Tęnyleg nem igen voltak elkerítve a házak kertjei. Nagyon szép séta volt. Ott láttuk a pávát is, ugye?
Ó! Elszállt . Most nem tudom megismételni.
1. - 2. - 3. További házak, egyik szebb, mint a másik és
4. egy újabb pad, előttünk a hosszú úttal, amelyen araszolgattunk. Nem volt semmi az a séta, ugye?
Még van nyolc darab lebutított fotóm, gyorsan felteszem, aztán irány a kosztosaim ellátása. Később még kicsinyítek.
1. - 2. További virágok, végig az utunk mentén. Nem tudom, feltűnt-e Neked, Tanaria, hogy alig néhány helyen láttunk kerítést? Akárcsak hetekkel ezelőtt az esti falusi sétánk alkalmából (még mielőtt jöttél volna, írtam erről a "gyalogtúráról", Náhálálban, ha emlékeztek).
3. Virágokkal szegett ösvény egy ház előtt,
4. és egy szépséges kúria, a templomos építkezési stílusban.
Szervusztok!
Jaj de jó, hogy van hírem felőletek, Tanaria! Már nagyon aggódtam, és egyre inkább azt hiszem, hogy valamilyen csípés okozhatta a gyulladást. Vagy G. szerint ínygyulladás? Remélem, mielőbb vége lesz ennek a bajnak.
Klárika nagyon megkedvelt, mindegyre kérdezi, hogy vagy? Meséltem Anyukádról és arról, hogy már több éve gondozod őt, nagyon tisztel ezért! Amióta láthatta a kis dédunokáját, mintha kicserélték volna!
***
Mi közben repülőjegyeket keresünk, meg szállásokat, izgalmas feladatot kaptam a lánykámtól, örülök neki, és remélem, hogy nem okozok majd gondot az utazás során.
Alsórákosi-Marika, Tanaria - köszönöm a jókívánságokat, lassan vége lesz minden ünnepnek, részemről a hétköznapok sokkal izgalmasabbak!
Várom a képeiteket - mindkettőtöktől, csak így lesz teljes az eltelt időszak, amiért ismételten hálás lehetek, hogy átélhettem, és általatok újra átélhetem!
Boldog ünnepet kívánok mindenkinek!
Óriási élvezettel olvasom és nézem a beszámolóidat. Nem is tudtam, hogy ott termesztik a fűszereket, de lehet, hogy mondtad.
Úgy nézem, kicsit javult Anyukám arca. Csak most el kezdett nagyon viszketni neki miután bekenem. Letöröltem, akkor jó lett. Le van gyengülve, úgy látszik megviseli ez a kór. Van amikor nem tud egyedül felállni.
Kár, hogy nagyon piciben látom a képeket. Remélem, jövő héten sikerül megjavítani a laptopot. Nagyon hiányzik.
Örömteli Ünnepeket Kívánok az idelátogatóknak!
P.S.: Köszönöm a beszámolót, különleges helyeken jártatok
.
Érdeklődéssel várom a folytatást!
Jó reggelt, boldog ünnepeket!
Ma virággal ünnepelünk, csak sajnos szorgos és időt rabló kutatásaim ellenére se jöttem rá, hogy mi is lehet a szép piros pamacsvirágnak a neve. Viszont tudom, hogy egyszer csak elém ugrik, amikor nem is számítok rá!
Nálunk ma Pészách második ünnepének előestéje, de nekem munkanap, vár Klárika. Összezavart a sok egybeeső ünnep, mert mára tel-avivi utazást terveztem, csak éppen délután leáll a közlekedés, így szerdára kellett halasztanom.
Indulás előtt éppen csak elindítom a következő képfolyamot. A többit majd a délutáni, nyugalmasabb órákban.
1, Háromféle sövény egybefonódása.
2. És a piros pamacsvirág tobzódása.
3. A falu széles és nyílegyenes főutcáján helyenként ilyen padok kínálnak nyugalmas pihenést.
4. A pad mögött újra megjelent a csillagfürt!
***
Később majd jövök! Tanaria, hogy vagytok?
