Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Nagy lelkesedésemben megint melléfogtam és a 28996 helyett olvassatok 28997-t, nem mintha olyan fontos lenne, inkább a pontosság kedvéért.
***
Nagyon jó napom volt tegnap, megint tanultam valamit, kis apróság, de így utólag máris jelentősnek tűnik.
Nagyon sok kilátó van itt Izraelben, és szokás az is, hogy olyan magasabb helyeken, ahonnan szép kilátás nyílik, kialakítanak egy-egy pihenőhelyet a fáradt, ám természetkedvelő vándorok számára. Általában el is nevezik ezeket a helyeket, többnyire valakinek emlékére, és egy feliraton közölnek néhány releváns adatot az illetőről.
Tegnapi sétánkon egy ilyen helyet fedeztem fel. A kilátó mellvédjén idézet egy régi, kedvelt izraeli ballada szövegéből. >>>>
"Ez már nem ugyanaz a völgy, nem ugyanaz a ház,/ Te nem vagy és nem tudsz visszatérni,/ Az ösvény a fasorral, az égben sasok, ám a búza ismét kikelt." (Művészi igények nélkül fordítottam a szöveget).
A felirat fölött milyen növény van? Természetesen rozmaring!
A kilátót Zeév (Farkas) kilátójának nevezik, teljes neve Zeév Szegev, aki a Jom kipuri háborúban esett el (1973), a szöveg végén csak ennyi: 29 éves, drága és szeretett ember - jelen időben! >>>>
Nagyon meghatott a hely, azonkívül, hogy gyönyörű, és megláttam ezt a padot is - ötletes! >>>>
***
Folytatás délután - ismét mennem kell.
Tilde?
Jó reggelt!
Nagyon érdekes apróságra jöttem ám rá! A kisokos betűkészletében nincs hosszú ő és ű, de van egy olyan ö, amely fölött hullámvonal van (van annak neve is, csak jutna eszembe…)
Tegnap a mobilon írtam, így a hullámos ö-t (ồ) használtam hosszú ő helyett és mit ád Isten, itt mégis a mi hosszú ő-ként jelent meg a szövegemben (28996). No ezek azok a titkok, amelyeket nem tudok megfejteni, de talán nem is kell?
fÍjó = fájó
Köszönöm az éppen mennyasszonyi ruhába öltözött kis Hamupipőke nevében, mert amint már mondtam, egyetlen fácskáról van szó! Hozzá és róla készítettem ezt a képi ódát.
Ma ismét érdekes napom volt. Majd mesélek.
Igyekezz azzal a töltőkábellel, mert a maradék motivációmat is elveszítem lassan.
Írtam mindezt egy autóbuszban, úton Timrátról hazafelé. Mostoha körülmények között, a hosszú ő és ü fĺjó hiányában...
Szép napot!
Gyönyörűek ezek a "jelentéktelen" fák!
Csak jelzem, hogy elromlott töltőkábelem. Egy-két-három nap hiányzást jelent.
Majd jövök, amikor lesz.
Régi jó, ám elfelejtett szokás szerint akár osztályozni is lehetne a sikerültebbeket…
Nem nagy ügy. Csak a közelgő tavasz egyik itteni küldötte. Egy jelentéktelen kis mandulafa.
***
Most indulok - szokás szerint - Timrátra.
Legyen szép napotok!
Folytatás. A dátumok ott virítanak a képek alján.
Jó reggelt, Topik, jó reggelt Manócska!
Indulás előtt, gyorsan-gyorsan.
A sorozat címe sokféle lehetne, például: Egy mandulafácska győzelmes napjai. Az első nap "eredményei" a 28971-es hozzászólásban láthatók, a február 2.-án, éppen egy hete készült képek, ezeket követik a mostani, február 5.-én, 7.-én, illetve tegnap fotózottak. Kommentár nélkül, hadd gyönyörködjön bennük más tekintete is…
Lehet ez tévhit, nem? Mármint a gyönyörködés.
Szervusztok!
Ma igazán jó napom volt, készültem is rá: Klárika 91. születésnapja.
Törtem a fejem, hogy mit is vihetnék neki, hiszen mindene megvan, édességet ajándékozni pedig olyan banális. Vasárnap panaszkodott, hogy a Dove kézmosóját valaki ellopta. No persze, ez is a repertoárjához tartozik, nála nem fogynak a dolgok, hanem valaki mindig elviszi. Bementem tegnap egy nagy Superpharm-üzletbe és vettem neki egy sorozat Dove-terméket: kézmosót, arclemosót és tusfürdőt. Akkora örömet szereztem a csinos kis ajándékcsomaggal, úgy örült, akár egy kisgyerek! Aranyos volt, nekem is széppé tette a napomat.
Miközben nála voltam, bejött a kedvenc drúz takarítónője, neki megsúgtam, hogy milyen nap van ma. Erre gyorsan összegyűjtötte a kolléganőit, bejöttek négyen és énekkel - Happy birthday to you - köszöntötték kórusban, közöttük széles mosollyal itt virult Klárika. Ugye milyen egyszerű örömet szerezni?
***
Két napig nagyon szép idő volt, mára visszatért a szél, és még eső is lesz, de a kis satnya mandulafácska teljes pompájában virágzik. Ez most a fő témám, majd kiválasztok egy-két róla készült sikerültebb fotót.
Ezt is akartam! Megosztani ezt a kedves kis kalandot, mert ilyen is csak velem történhet meg!
Tegnap nem csuklottál? Sűrűn emlegettünk, programszervezés ürügyén. Mához hat hétre ilyenkor talán már indulhatunk is Haifa irányába, szóval, már csak 42 nap! Jut eszembe, sürgősen küldök neked postán egy héber nyelvű levelet, hogy semmi problémád ne legyen érkezéskor, és benne lesz a mobiltelefonom száma, ahol a kérdezősködők akár el is érhetnek, ha éppen akarnak. Nem szeretném, ha esetleg kellemetlen benyomásaid lennének a belépéskor. Katiéknak és Laciéknak is küldtem hasonlót, sőt még a sógornőméknek is. Csak arra kérlek, küldj egy pontos címet, mert postai úton már nagyon rég nem leveleztünk, és nem tudom melyik noteszben keressem…
Majd írj, ha hazatértél. Vigyázz az úton és ne cipekedj. Járj lassan és óvatosan.
Most készülök beszerzési útra kelni.
Elkezdtem mind többet gondolni az izraeli utamra...
Itt nagyon szomorú idő van. Csendesen esik az eső.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Ja, még eszemben volt megdicsérni a kívánatos batátát!
Jó reggelt kívánok, magamnak és az erre tévedőknek!
Későn érkeztem haza tegnap este, és úgy telt el a nap, hogy még csak nem is fényképeztem, noha igazán lett volna mit! Mással, sokkal fontosabbal teltek el az órák, aztán hazakutyagoltam, vonattal, buszokkal. Üdvözöltem a lányomat és a cicalánykákat, tányérra púpoztam egy kis vacsorát, fogtam a paplankámat és végignyúltam a tévével szembeni kanapén. Izgalmas elődöntő folyt éppen a tévében, aminek a végső tétje, hogy ki is képviselje az országunkat Kievben, az idei Eurovíziós fesztiválon. Ha Putyin atyánk egyáltalán lehetővé teszi…
Végül nem is tudom ki került be a döntőbe, mert elnyomott az álom és arra ébredtem, hogy már más műsor van a képernyőn. Fogtam hát a paplankámat és visszaköltöztem a saját ágyamba. Kezemben volt a tablagép és a kiskütyű, el is rendeztem mindent magam körül, és ekkor megszólalt a telefon, a vonalas készülék csengője. Csóváltam a fejem, hogy ki az a pofátlan, aki éjszaka közepén (éppen elmúlt 11 óra) hívni merészel, belehallózok, sehol senki. Letettem, elhelyezkedtem, eloltottam az olvasólámpát, és ekkor ismét szólt a telefon. A drót túlsó végén ismét senki, de ebben a pillanatban a kezemre esett a tekintetem, amelyben a kisokoson már másodszor nyomtam meg az "otthon, édes otthon" felirattal rendelkező gombot. Szóval: magamnak telefonáltam, és még csak nem is válaszoltam! Ha majd valakinek hasonló kalandban lenne része, tanulja meg, hogy a kis telefont nem kell állandóan és felelőtlenül nyomogatni!
Sőt időnként le is kell tenni…
Így járt egy fáradt öregasszony. Szöööörnyűűűűűűű!
De az is igaz, hogy saját magadon tudsz a legjobban nevetni!
Még nincs vége a sétának! A tengerparti lazulásig már csak 43 napod maradt! És garantálom, hogy sokat és sokszor leszel lázban, csak sajnos addigra elhervadnak a ciklámenek. Nyílik majd más, sok-sok virág!
***
1. Itt fehér virágot nyit a rozmaring,
2. itt pedig ismét kéket!
3. Majd narancsot is szedünk! Mikor út menti gyümölcsfákat látok, mindig eszembe jut egy román vers, Mihai Beniuc írta: Mărul de lângă drum - Az út melletti almafa. A mindenkori vándor szomját oltó gyümölcs…
4. Búcsúzóul egy szál vadrózsa. Y. háza előtt nyílik.
***
Gyors lábadozást, kellemes pihenést, a dolgozóknak eredményes hetet kívánok.
Nemsokára indulok Tel-Avivba.
1. - 2. Piros bogyójú bokrok is akadnak az utak mentén. Vajon mi lehet? Kiderítettük: ő az a bizonyos masztixfa, azaz pistacia lentiscus. Magyarán: szömörce!
3. - 4. Nagy lapátokra, vagy inkább kanalakra hasonlítanak ezek a kaktuszlevelek. Nevezhetjük levélnek? Biztosan nem fújja el a szél.
Szép napot!
Lenyűgöző séta! Ott a tengerparton szeretnék én is sétálni. A dús-gazdag rozmaring és az út menti ciklámen mindig lázba hoz.
Amióta "felszabadultam" többnyire lazulok-lustálkodom-lábadozom. Örvendek a visszakapott rezidenciámnak.
Mindenkinek szép hetet kívánok!
1. Szemben velünk teljes hosszában kirajzolódik a Kármel-hegy.
2. - 3. - 4. Timrát dombra kapaszkodó utcáit citrusfélék, pálmafák, rózsa- és bougainvillea-bokrok szegélyezik, utóbbiak még téli álmukat alusszák. No és további kaktuszok, cikászpálmák.
A kanyar után elénk tárul a gyönyörűséges völgy, illetve a legközelebbi városka, Migdál Há'émék (a völgy tornya).
Az első képen egy friss faültetvény rajzolódik ki. Nekem tetszett, hogy nem minden vonal egyenes, a precíz mérnökember pedig kritizálta. Ha majd kizöldülnek, lombosodnak, ugyan ki veszi észre ezeket a jelentéktelen hibákat?
Most már jöhetnek a saját, kevésbé izgalmas fotóim, amelyek ugyanazon a sétán készültek.
1. Rozmaring-virágzás.
2. Vadciklámen.
3. Útszéli vadvirágok,
4. és ugyancsak útszéli kaktusztelep.
Felfedeztem a WhatsAppon néhány régebbi képet, amelyeket szintén Y. küldött, közel két hónapja, Luca-napján, a néptelen tengerpartról, hatalmas hullámokról és bátor szörfözőkről.
Csak úgy zárójelben és azért, mert tényleg szép. >>>>
Szokás szerint: jó reggelt!
Az elmúlt csütörtökön Y. rehabilitációja részeként sétára indultunk a településen. Nagyon szép idő volt, fagy közeli hőmérséklettel. Frissítő, gyógyító időjárás. A hely talán még lenyűgözőbb a szokottnál, nézegettük a lábunk alatt heverő szépséges tájat, közben jól szórakoztam Y. legújabb bolondériáján. Letöltött ugyanis (az én telefonomra úgyszintén!) egy olyan applikációt, amely - mindenféle mértékegységeket latba vetve - méri a különböző sportteljesítményeket, a mi esetünkben a megtett utat, sebességet, elhasznált kalóriákat és hasonló badarságokat. A legszebb az volt, amikor e-mailban közölték vele, gratuláció formájában, hogy megdöntötte a saját rekordját! Amivel ugye egy sportoló sem dicsekedhetne, de Y. úgy örült neki, mint egy gyerek! Ugye, hogy minden relatív? (Amúgy az alig pár száz méteres sétán 49 kalóriát égettem el - nagy ügy!)
Elsőként Y. fotóit teszem fel, amelyeket aznap reggel készített, az egyik panoráma felvétel, kíváncsi vagyok, hogyan jelenik meg ezen a felületen.
Szervusztok - ismételten!
Jót derültem az imént, mert észrevettem, hogy valaki elolvasta a január 26. napján írt privát üzenetemet. No erre mondom én, hogy jobb későn, mint soha! Ugyanakkor örömmel fedeztem fel a Manócska nyomait, áldja meg érte az Isten, mert már csak az ilyen apró, ám annál jelentősebb gesztusok tartják bennem a lelket.
***
Mielőtt folytatnám a reggel megkezdett témát, hadd közöljem, hogy nagy öröm ért. Már a szoros baráti körben is nyelvnácinak csúfolnak, de szeretettel, így a lelkemet kenegette egy tegnap olvasott információ, amely visszavitt az időben, és újra a lelkes nyelvészpalánta lettem, akár 53-54 évvel ezelőtt. A cikkben említett, nálunk csak egy-két évvel idősebb professzor akkor még karrierje elején járt, kedves és hihetetlenül szerény volt, és én most szívből örülhetek az elért eredményeinek! Teljesen egyetértek szavaival: "…a nyelvet nem az egyre inkább hódító digitális dimenziótól kell félteni, hanem az igénytelenségtől, hisz a digitális nyelv is lehet igényes. Fontos, hogy a diákok az iskolában megtanuljanak helyesen írni, mert az egy életre szól és a műveltség része" – szögezte le Péntek János.
Apró örömök, de igaziak!
Szervusztok! Maradt tíz kemény percem, bevezetem a későbbi mondanivalókat.
Csütörtökön, mint már jeleztem, Timráton voltam, félig munkanap, de inkább beteglátogatás, ugyanis január 23.-án Y. átesett egy epeműtéten, pontosabban megfosztották a már nagyon rendetlenkedő epehólyagjától.
Jól van, már autót is vezet, le is jött elém a főútra, nehogy - Isten ments! - gyalog kapaszkodjak fel a dombra.
Együtt főztünk, jobban mondva sütöttünk, nagyon-nagyon finomat. Csirkecombot édesburgonyával (bátátá), naranccsal és mézzel. Igazán finom, fantasztikusan érnek össze az felhasznált anyagok ízei. Érdemes megpróbálni.
Y. le is fotózta, majd átküldte nekem WhatsAppon. Megmutatom. A bátátá kissé megégett, de ettől még finomabb lett!
Most már indulnom kell, a nap további látványairól, történéseiről majd délután.
Jó éjszakát kívánok én is, pedig itt már holnap van. Most fejeztem be a mára kiszabott teendőimet.
Képeket és történeteket is szerettem volna hozni, de ismét kifutottam az időből, egy csomót bíbelődtem ugyanis Y. WhatsApp-on a telefonomra küldött fotóival, de ismét tanultam valamit, legközelebb gyorsabban megy majd a képek letöltése.
Reggel nem tudom mire marad időm, Klárikához kell mennem, talán délután?
Addig is: viszontlátásra, szép álmokat!
A probléma rengeteg, ez a törvény csak pont az i-re.
Marika hozott valami nagyon jó dióhéj (pontosabban a dió belső héja, az a kereszt alakú vékonyabb héj)- szirupot, ő főzte, Anyukámnak szinte azonnal csillapodott a köhögése. Nagyon szeretem az édeskömény gumót, salátába szoktam tenni, de azért messze kellett volna mennem. A feketeretek mézzel is nagyon jó, csak ilyesmik most nem voltak itthon. Engem száraz köhögés fullaszt, de már sokkal jobb.
Jó éjszakát!
Örültem a beszámolódnak.
Nem tudom, hogy emlékszel-e, de amikor nálatok kipakoltam a bőröndömből, félve vigyáztam egy kis üvegre, amelyben a húgom kisfiának szánt köhögés elleni szirup volt, G. készítette. Nagyon hamar csillapíthatod a köhögésedet, ha két édeskömény gumójának a levét nyersen kisajtolod (foeniculum vulgare, románul: fenicul) és összekevered két-három kanálka mézzel. Az íze sem rossz, és rendkívül hatékony! Láttam Kolozsváron is, ahol zöldségeket vásároltunk együtt.
És ha megszűnik az erős köhögési inger, akár nagyot is szusszanhatnál! Megérdemled.
***
Most olvasok a tüntetések okáról. Érdekes. Vajon ez lenne a legnagyobb probléma, kérdem én halkan és nagyon tudatlanul…
Szép napot!
Szép vers.
Szép, mozgalmas, fárasztó nap volt a tegnapi. Laciék dél helyett délután 5-kor jöttek. A viszontlátás öröme és az ebéd után, Laci hazavitte a nagymamát és átadta Z.-nak. Szegény alig találta az utat visszafelé, mert a lelkes-csendes-kitartó tűntetetők csapata rohamosan nőtte ki a Főtér területét... Már negyedik napja... Ma ötödik...
Felszusszantam, eltelt ez is, nagyon szusszanni nem tudok, nem enged a köhögés.
Gergely egy centivel lehagyott magasságban. Már van neki személyi igazolványa. Örömmel töltött el látni őket, nagy örömmel!
Nahát, szinte elfelejtettem! Nyolc évvel ezelőtt, ebben az órában hoztam egyik legjobb döntésemet: abbahagytam a dohányzást. Azt a mindenit! Már nyolc éve!
Mondtam már, hogy a friss Ulickaja könyvem több, mint 700 oldalas, és nem is lehet gyorsan, nagykanállal olvasni.
Nem mondok újat, hogy öregségemre nagy ajándékot kaptam: az internetet, mert ha valami igazán felkelti az érdeklődésemet, nem kell könyvtárakba rohanni, hogy választ kapjak különböző témákban felvetődő kérdéseimre. Itt ráadásul bajosan találhatnék magyar nyelvű válaszokat.
A könyv lapjain rengeteg lábjegyzet, zömükben az orosz kultúrára utalnak. Egyik oldalon rövid, de annál szebb idézet egy Paszternák-versből. Meg kellett keresnem az egész költeményt, és az interneten meg is találtam, szép, magyar fordításban. A szóban forgó idézetet fett betűkkel olvashatjátok alább.
Borisz Paszternák
Találkozás
Az utat betemette a hó,
havas a ház.
Kimegyek járni egyet:
az ajtóban te állsz.
Egy szál felöltő rajtad,
fejeden nincs kalap,
s a friss havat nyalod,
hogy leplezd izgalmadat.
A fák, a kerítések
a ködbe vesznek el,
csak állsz a hóesésben
és vársz türelmesen.
Kendőd csöpög; egy vízcsepp
könyöködig szalad,
virágon harmat, csillog,
szikrázik a hajad.
És most egy hajfürt fénye
arcodra hull: ragyog
a kendőd, összefércelt
kabátod, s alakod.
Szempilládon hópehely,
szemedben fájdalom,
szobrot önt a képzelet —
csak én, én láthatom.
Mint savba mártott véső
karcol hű metszetet,
az idő úgy bevéste
lelkembe képedet.
S él benne mindörökre
arcod alázata.
A kemény világ tőled
hiába tiltana.
És lám, megkettőződik,
ez a hófútta éj,
és már nem is tudom, hogy
te hol vagy és hol én?
De kik vagyunk, s mivégre,
ha múltunkból csupán
üres szavak maradtak,
s nem látlak élve már?
(Fordította: Gömöri György)
Sokat gondoltam ma Tanariára és Alsórákosi-Marikára.
Tanariára, mert ma péntek és kedves látogatói vannak-voltak, másrészt talán ma véget ér egy nagyon nehéz időszak, amit betegség tett még nehezebbé. Talán mostantól könnyebb lesz, és végre magára is gondolhat.
Alsórákosi-Marikára, mert várom, hogy beszámol a nagynénje tegnapi, tegnapelőtti műtétjéről, valamint az unokahúga remélem javuló állapotáról.
Nagyon nem szeretném, ha egészségügyi témájú rövid eszmecserénk valakiben is ellenérzést váltott volna ki. Kinek mondjuk el hasonló gondjainkat, ha nem egymásnak?
Szervusztok!
Annyi, de annyi mesélni valóm lenne! No de kezdjük a végén.
Gyönyörű és nagyon hideg idő volt ma. Az autóbusz megállójában meghatottan fedeztem fel, hogy a hideg idő ellenére egy fiatal fa érdekesen bontogatja óriási rügyeit. Lefényképeztem, miközben a mellettem várakozó hölgy kicsit furcsán nézett rám. Na és? >>>>
Délután a cicaetető közelében megláttam, hogy virágzik a kis kedvenc mandulafám! És milyen érdekes: éppen ma gondoltam arra, hogy holnaphoz egy hétre Tu'bisvát, a Fák újéve, és ebben a hidegben az idén lehet, hogy nem nyílik ki időben a mandulafa virága. Pedig ő igazán tudja, hogy ez a feladata! >>>>
Szervusztok, jó reggelt!
Nem felejtettem még el, hogy ígértem egy rövid részletet Ulickaja könyvéből, de a hétvégén arra is sor kerül. Nemsokára indulok Timrátra, így most csak Alsórákosi-Marika tegnap küldött ajándékát linkelem be. Címe: Bábjáték lábakra és ahogyan Marika is írta: Szenzációs!
Jókedvet kívánok a mai napra is!
Mielőtt elindulok, hadd dicsekedjem el, hogy a mai napon majdnem ugyanazok a haifai hőmérsékleti értékek, mint Budapesten. Kegyetlen hideg van! Plusz 1-12 fok nálunk, ugyancsak plusz 1-6 Budapesten.
Tanaria! Azért az a zalaegerszegi történet néhány éve volt, ha jól emlékszem. A magyar egészségügy helyzete az utóbbi években romlott le ennyire - ahogyan hallom-olvasom. Viszont semmi se tükrözi jobban a valóságot, mint az első-, másodkézből kapott személyes élmények. Persze, a mostaniak.
***
December eleje óta Klárikának új hallókészüléke van. Közel két hónapig teljesen ingyen használta, próbaképpen, mára viszont el kellett dönteni, hogy marad-e végérvényesen, illetve - természetesen - kifizetni tetemes árát (az én havi jövedelmem kétszerese, rengeteg pénz!) Felosztottuk négy részletre, megírtam a csekkeket, és ez alkalommal Klárika nélkül mentem el rendezni a piszkos anyagiakat. Várnom kellett, amíg a titkárnő a számítógéppel szerencsétlenkedett, végül kiállította a nyugtát - ezalatt írtam azt a két-három sort Alsórákosi-Marika képregényére. Klárika nagyon szeret ajándékot kapni, most is kikötötte, hogy szerinte járna neki néhány elem - ajándékba. A magam szégyenlős módján meg is említettem és nem hittem a szememnek 5 szett, azaz 5 x 6 = 30 elemet kapott - ingyen! Hiába, na, szemesé a világ! Mondták ezt az elődeink is…
Szép napot!
Ezen nagyon ledöbbentem. Ezek szerint nálunk sokkal jobb a helyzet, hiszen a kórházban normális körülmények között voltak a betegek. Pénzt itt is adogatják, de szerintem ez csak a múltból hozott rossz berögződés... Azért csodálkozom, mert Zalaegerszegen feküdt a nővérem anyósa combnyaktöréssel, és két hónapig tartották bent, minden rendben volt.
Az viszont jó döntés, hogy amíg az idő nem javul bent maradsz.
Most jutottam géphez, az előzőt a hallókészülékeseknél írtam, várakozás közben.
Gondoltam, hogy elmesélem, de előbb hadd válaszoljak neked, Alsórákosi-Marika!
Valamilyen fura asszociáció folytán, lehet, hogy az Ulickaja-könyv hatására, az általad leírtakat a legsötétebb 80-as évek valóságának éreztem. Nem ismerem a mostani romániai kórházi állapotokat, de talán még azokban az években sem volt ennyire rossz a helyzet nálunk, vagy lehet, hogy mi voltunk kevésbé "igényesek"? És nem tehetek róla, de soraid olvasása közben mindegyre két hasonló tartalmú reklámra gondoltam, amelyeket mindegyre a torkunkba nyomnak a Duna televízióban, és összeszorult a szívem, mert az említett reklámok arcai cseppet sem győznek meg arról, hogy "országod erősödik". Nagyon szomorú.
Írd meg kérlek hogyan zajlott le a nagynénid műtétje; neki és az unokahúgodnak is javulást kívánok!
Te pedig vigyázz magadra! Dehogy is leszel a harmadik!
És köszönöm, hogy mindezt megosztottad velünk!
Semmi okom örömködni. Ma egy hete a nagynéném combnyaktörést szenvedett, talán ma!! már meg is operálják.
Szombaton az unokahugom a Balaton átcsúszáson szilánkosra törte a bokáját, Volt szánkójuk, kötelük, orvos házaspár is "kéznél". A férje kihúzta az autóig és irány az ügyeletes János kórház traumatológia. Néhány órán belül - több csavar, lemez, drót - és "összerakták".
Tegnap haza engedték és meglátogattam. Elmesélte a kórházi helyzetet:
párna nincs, a lábát feltámasztani főleg, nincs járókeret, mankó, ágytál, csengő. Jatt a nővérnek, lett párna, ágytál, csengő. 3 ágya szoba, 1 rozoga 70-es a másik 92, WC valahol a folyosón, ülőke rádobva a csészére, hót koszos, persze papír sincs, vagyis használhatatlan, visszatartani hazáig. Még jó, hogy nem ehetett.
Mosakodáshoz reggel 5:00h-kor egy hokedlin a lavor víz. Minden fertőtlenítés nélkül, vízcsere és megy a következőhöz. Ágytál fertőtlenítés nincs, a gép nem működik, ürítés, ölblítés és kapja a következő beteg.
Az éjszakás nővér elmondta, hogy 46 betegre ketten vannak, 14-16 órát dolgoznak.
Ez a magyar valóság, holott minimum havi 100 000.-Ft TB-t fizet.
A családtagjai ma délután indulnak Ausztriába síelni, minden kifizetve, nem visszamondható, onnan tovább Németországba az unokaöcsémékhez, persze nélküle.
Ki sem merek mozdulni, nehogy én legyek a harmadik
.
Jó reggelt Alsórákosi-Marika!
Örülök, hogy látlak, de még jobban örülnék egy részletesebb helyzetjelentésnek. Na jó, a képregényed elárulta, hogy jó a kedved és ez a legfontosabb!
Mielőtt én is jó éjszakát mondok, egy-két szó az előbbi beírásodhoz. A hölgyet nem hinném, hogy ismered, nálad jóval fiatalabb, hogy magamról ne is beszéljek. 2001 és 2013 között dolgozott B. Zoltán főnöksége alatt, amikor már neked se nagyon lehetett kapcsolatod ezzel a céggel. Nekem pedig ugyancsak nem.
***
Ma este egy világ dőlt össze bennem, amikor Gundel Takács Gábor ezt a szófordulatot használta: "Muszáj vagyok elköszönni" - mondta az egyik távozó játékosnak. Persze, ő is tévedhet, no de ekkorát?! Pedig mostanában toleránsabb vagyok az ilyen és ehhez hasonló nyelvtani hibák elkövetőivel…
No, jó éjszakát! Elkeseredtem.
Zoltánnak hívták.
De vajon ki lehet ez a hölgy? Különben, nekem nem volt főnököm, akkor már Házgyárnál dolgozott, de sokat járt vissza.
Arra még nem volt, nem is tudom mim, hogy megnézzem a küldeményeidet. Amikor időm van, pihengetek.
Jó éjszakát!
Szívesen! És igen, az említett hölgy volt főnökét és talán a tiédet is, így hívják, bár a keresztnevére sehogyan sem emlékszem. Talán arra még igen, hogy Katonával együtt, frissen végzett mérnökként érkezett a vállalathoz, vagy legalábbis azokban az években. Mennyi mindent törölt az emlékezetem!
Köszönöm ezeket a szép tavaszt-ígérő képeket.
Borsódinak hívják?
Ha lúd, legyen kövér, ha pedig fotók, hadd legyen "túl-ten-gés".
1. Égi kompozíció.
2. Ezt a kéket nevezzük hideg kéknek, mert tényleg hideg volt!
3. Az egyik új kosztosom a fűzfa tetején. Még egy kis szeletke tengert is láthattok a kép szélén.
***
További szép napot, és reménnyel várjuk a tavaszt!
1. - 2. Vadciklámenek a dzsungelből,
3. - 4. valamint a kedvencem, a házunk előtti domboldalról. Akár a hűség szimbóluma is lehetne, minden évben megjelenik a "kizöldülés" esők utáni időszakában.
Távgyógyítás szándékával küldöm és azzal a cseppet sem rejtett üzenettel, hogy lesz még tavasz!
1. - 2. A ma reggel említett (nemesített) ciklámenek a szupermarket előtti virágtartóból.
3. - 4. Januári rózsavirágzás.
Jaj, de jó, hogy látlak!
Én is nagyon várom érkezésedet, mához 7 hétre, azaz: 7 x 7 = 49 napra! Lazsálsz és jövünk-megyünk, el fogod felejteni a rossz időket, ígérem!
Képzeld, éppen most beszélgettem (hosszasan) egy ismeretlen ismerőssel, aki itt dolgozik és Katiékkal egy lépcsőházban lakik, Csíkszeredában, a mi negyedünkben. Találkozni fogunk valamikor, és még az is lehet, hogy ismered, a házgyárnál dolgozott. Emlékszel még a régi kollégára, a házgyár volt igazgatójára? Neked valamikor mintha főnököd is lett volna. (Ha jól emlékszem.) Én itt Izraelben is találkoztam vele, Ballóékkal dolgozott a kilencvenes évek közepe táján. Olyan jó volt régi közös ismerősöket emlegetni!
Mert igazán kicsi ez a világ…
Mindenkinek szép napot kívánok!
Sajnos a gyógyulás kicsit odébb van..., de step by step, sok türelem és főleg köhögés után csak eljön. Köszönjük a jó kívánságokat. Az előbb beszéltem meg Lacival, hogy pénteken haza szállítják anyós-kartársat, aki már egész jól sétálgat a kerettel. Nagy szerencse, hogy nem vagyok babonás, mert azt hinném, hogy ilyen lesz ez az egész év. . .
Nagyon várom már, hogy nálatok kilazsáljam magam a csodálatos séták gondtalanságában!
Örömmel látom a Manócskánk hátrahagyott morzsajeleit, és lám, Alsórákosi-Marika is megörvendeztetett egy nagyon hasznos és közel harminc percében végig élvezetes összeállítással. Nagyon köszönjük, én magam külön is hálás vagyok érte, mert ilyenkor jövök rá, hogy milyen keveset tudok bizonyos témákban és más témákban még kevesebbet…
Mindenkinek ajánlom, még a legműveltebbek is találhatnak benne újdonságokat!
Nem szeret már engem az NLC, ma reggel megint elrepített egy jó hosszú bejegyzést.
Pedig csak köszöntem, jó reggelt kívántam, majd megjegyeztem, hogy ismét elvesztegettünk egy napot.
Azért mégsem volt teljesen elvesztegetett nap, hiszen megtudtam Tanariától, hogy ő maga és édesanyja lassan a gyógyulás útjára lépnek. Mielőbbi és teljes felépülést kívánok nekik! Itt is nagyon hiányzik - bizonyára nem csak nekem.
A Földközi tenger átellenes oldalán csak úgy röpködnek a mínuszok, de nálunk is rendkívüli hidegeket hozott ez a január. Rekordok dőlnek, tegnap reggel már-már fagy közelében voltunk a plusz 1 fokkal, ma is 4 és 10 fok között vagyunk. Fűtünk - rendületlenül, és lehet, hogy a téma hatására, éppen most tüsszögtem el egy hosszú sorozatot.
A hónap virága idén is a ciklámen, amely a hátsó ablakaink fölötti domboldalon már megjelent vadon növő változatában, de a dzsungelben is nyílik, és nemesített formájában találkoztam már vele a közeli szupermarket előtti virágtartókban. Ugye nem baj, ha megmutatom?