Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
1. A határőr katonánknak annyira megtetszett Kristóf kutyusa, aki az Özge nevet viseli, hogy sietve le is fényképezte.
2. Miközben ott a lépcsőn üldögéltünk, a velünk szembeni minaretet is megfigyeltem.
3. Kristóffal és Sárával a templom lépcsőin, mellettünk egy német turista pihent, várta a templom nyitását, tőle kértünk tüzet Sára cigarettájához. A kiskatona még mindig Özgét nézegeti.
4. Itt, a Via Dolorosa V. stációjánál váltam el Kristóftól és Sárától, ők visszafelé indultak, én pedig a Nyugati Falhoz. Miközben a sikátorokon ballagtam, hirtelen rádöbbentem, hogy sokadszor vagyok az Óvárosban, de most először egyedül. Szerettem ezt a helyzetet, a teljes függetlenség érzésével, nyugodtan ballagtam a Fal felé.
Nem fényképeztél a troliból? Hogy van anyósod? Kicsit aggasztanak a vele kapcsolatos terveid, de azért ne csináld fél lábon, jó? Emelgetned is kell majd? Anyukád mit szól mindehhez?
Elnézést, hogy ennyi kérdéssel bombázlak.
1. - 2. A vendégház érdekesen ékelődik a környezetbe, és mindenképpen felhívja magára a figyelmet.
3. Tovább haladtunk a keresztény negyed sikátoraiban, így érkeztünk el a Holy Place nevű térre, ahol a templom lépcsőjén üldögéltünk, pihentünk, és bámultuk a jövő-menő turistákat.
Jó estét!
Nem rég jöttem haza a kórházból. Örömmel látom, hogy végre folytatod a jeruzsálemi sétát.
Csak a trolival utaztam végig a városon, így is megérintett a hangulata.
Szervusztok, jó estét!
Már el is múlt a mai nap - itt nálunk már egészen sötét van. Mind vártam, vártam, hátha valakinek eszébe jutunk, hát nem. Így is rendben van, hozom a három hét előtti jeruzsálemi képek folytatását.
Amint már meséltem, a nap (december ötödike) mintegy negyed, egyharmad részét az osztrák vendégházban töltöttük. Onnan már csak néhány fotó maradt, azok következnek:
1. A vendégház hívogató előszobája - szemben a recepcióval.
2. Lefényképeztem ezeket a címeres zászlócskákat, de fogalmam sem volt, hogy mit jelképeznek. Később rájöttem: Ausztria kilenc tartományának címereit helyezték a vendégház recepciója fölé.
3. A vendégház oszlopai között Jeruzsálem kék ege.
4. A latin szórend éppen fordítottja a magyarnak: Locumtenentia austriaca ordinis equestris S. Sepulchri Hierosolymis - a jeruzsálemi Szentsír lovagrend osztrák helytartósága. A lovagrendet mintegy kilencszáz éve alapították! Jeruzsálemnek állítólag hetven neve van, közöttük a latin: Hierosolyma. A német nyelvű szöveg végén a NÖ pedig az egyik tartomány, Alsó-Ausztria (Niederösterreich) rövidítése, elég nehezen fejtettem meg.
Először is, én mindig örömmel olvasom-nézem az élményeidet.
Nincs SOS, a szomszédasszony szokott segíteni, de az éjszaka közepén nem zavarhattam, ráadásul épp lázas beteg. Valami vírus tombol a városban. M. barátnőm is hetek óta szenved a láztól stb. (megtettem az első lépést, felhívtam)
Ma, végre, tényleg semmit nem csinálok. Most készülök valami jó filmet keresni és nyugodtan megnézni.
Anyósom még a kórházban. Nagyon remélem, hogy csak január elején engedik ki. Egyelőre úgy van, hogy idehozatom, amíg intim dolgait el nem tudja intézni egyedül. Sokat mérlegeltem, ez a legmegfelelőbb megoldás. Három-négy hétről van szó, annyit féllábon is kibírok, ahogy mondani szokás.
Szervusztok!
Soha semmit nem fejezek be itt, egy idő óta. Amire csak úgy kapásból emlékszem: csíkszeredai képek május utolsó napjáról, június elsejei kolozsvári fotók az egyetem és a zsinagóga környékéről, tel-avivi tetőképek valamikor a nyár egyik napjáról, közben érdektelen apróságok innen-onnan, jeruzsálemi barangolás folytatása december elején, tel-avivi színház - nemrég, utazás Natanjára az elmúlt héten, tényleg csak kapásból.
Kedvem sincs rá, mert többé-kevésbé zavar az érdektelenség. Úgy általában. Szedjem össze magam?
***
Tanaria, rád nézve is nagyon veszélyes, ami történt. Izomláznak nevezed, pedig ilyenkor ínszalagnyúlás is bekövetkezhet. Be kellene szervezned egy segítséget az SOS-helyzetekre. Nem tanács, csak óvatos javaslat… Anyósoddal most mi a helyzet? Halkan kérlek: vigyázz kicsit magadra is!
Szép napot!
Azt hiszem szinte egész éjjel havazott. Gyönyörű az erdő!
Láttam, hogy kérted a számot. Elfelejtettem. Összecsaptak a fellegek felettem. Megígérem, majd megmondom Lacinak.
A múlt éjjel Anyukám megint elesett. Nem hívhattam a szomszédasszonyt és rengeteget kínlódtam, míg a helyére került. Hála Istennek, semmi baja nem lett, én is megúsztam egy jó kis izomlázzal.
További szép ünnepelést!
Nagyon örültem a képeknek! A havas erdőnek és a két aranyos kislányunokádnak; hanem a kicsi fiad nagyon jóképű, gondos és szerető fiatal apuka! Öröm volt látni. Miért volt nehéz az éjszaka, csak nincs valami baj? Anyósod? Laciék jól vannak? (Nem küldted el a telefonszámát, szerintem észre se vetted, hogy kértem - pedig csak személyesen is fel akartam köszönteni. Kerek születésnap volt? Vagy tévedek?)
Jó éjszakát kívánok, Topik.
Jó, hogy sikerült eloltani a tüzet. Nagyon ijesztő volt.
Miután eloltották, még eső is esett. Amolyan "eső után köpönyeg" formában.
Képek jönnek, ahogyan a velem szemben lévő ablakból láttam, majd később a nappali ablakából. >>>>
A Te képeidre később reagálok. Örültem mindegyiknek!
Óóó! Ez szörnyű! Kívánok nektek sürgősen nagy vihart, zuhét.
Itt reggelre lehavazott. A tegnapi nap tele volt élményekkel. Katikám, aki öt napot Budapesten "nyaralt", élményekkel teli érkezett haza, és, persze, sokat mesélt. Aztán Tibiék tették boldogabbá a karácsonyunkat. Ezt is és a havazást szemléltetem is. Majd egy nagyon nehéz éjszaka után Laciékkal beszélhettünk.
Szép napot!
Köszönöm! Én is viszont kívánom.
A szélnek, viharnak vége, de most ismét tűz van - nagyon veszélyes helyen, a kőolajfinomítóknál -, ide látszanak az égre csapó lángok. Ha eléri a benzintartályokat, nagy baj történhet.
Olyan vagyok, mint egy vészmadár, de ez tényleg szörnyű látvány.
Ráadásul elég közel van, légvonalban talán egy kilométer?
Hol van a reggeli nagy eső, most miért süt a nap?
Jó reggelt!
Látom korán keltél, Alsórákosi-Marika, és rögvest ránk gondoltál ezzel a kedves képregénnyel. Utolérhetetlen, utánozhatatlan vagy!
Ünnep ide vagy oda, indulnom kell Klárikához. Ráadásul 5 fok van, esik és viharos szél dühöng.
Talán ma a képekre és egyebekre is sor kerül. Addig Ti is mesélhetnétek, például az ünneplésről. (???)
Köszönjük és viszont kívánjuk! Kellemes meglepetést okoztál!
:,,,!
Hag Hanuka szameah !!!!!! Boldog unnepeket !
Köszönjük, Fenci!
Ez itt pedig most érkezett Alsórákosi-Marikától. Köszönjük, mert nagyon szép és különleges!
Békés Boldog Ünnepeket kívánok!
Tanariának és Margaret-Marikának, valamint a telefonáló Alsórákosi-Marikának, mindannyiunk nevében köszönöm, hogy sok teendőjük közepette ránk is gondoltak, és hálám jeléül ezt a jeruzsálemi (december ötödikén látott) naplementét küldöm. Az első képen még a Húrok hídja is látható!
A többit majd, ha időnk megengedi. >>>>
Tegnap este jót beszélgettem Alsórákosi-Marikával. Többek között elmeséltem azt, hogy kedves jelenetet láttam tegnap az autóbuszban. Felszállt egy nagymama két bűbájos szőke unokával, a nagyobbik kezében iskolában-óvodában kapott hanukai csomag. Figyeltem az arcukat és örömüket. A fiúcska testvériesen megosztotta kishúgával az ajándékcsomag tartalmát, majd annak alapos tanulmányozásába mélyedtek. Óvatosan le is kaptam őket. >>>>
Szóval: napok óta piszkálja a csőrömet, hogy nem emlékszem az ideihez hasonló egybeesésre, azaz, hogy egybeesett a Szenteste és az első hanukai gyertyagyújtás. Kerestem-kutattam, végül egy általam naponta látogatott internetes portálon találtam meg a választ. Legutóbbi ilyen egybeesés 1978. december 24.-én, azaz éppen 38 éve történt, no de akkor sem szombat este volt - és ezt hamar megtaláltam! -, mert a karácsony este akkor vasárnapra esett!
Így alakul(-gat) az érdeklődő ember minienciklopédiája!
Szervusztok!
Kis türelmet kértem ma reggel, jó sok időt vett igénybe! Sajnálom.
A késés úgy történt, hogy én még mindig a régi időbeosztás szerint élek, és csak ilyenkor jövök rá, hogy minden kétszer annyi időt vesz igénybe. Tippelhettek: vajon miért?
A késés másik oka, hogy valamit kerestem. El is mondom, hogy mit, csak előtte
Békés, boldog karácsonyt és hanukát kívánok tengernyi szeretettel!
Boldog,bekes karacsonyi, hanukai unnepeket , es sikerben gazdag uj esztendot kivanok minedenkinek!
ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYI ÉS HANUKAI ÜNNEPKET KÍVÁNOK!
Még csak a fát kell feldíszítenem.
Legyen vidám napunk.
Szervusztok, ti mostohák, mindannyian, minden kategóriából!
Természetesen én is munkával kezdtem a napot, azzal, amit a legjobban utálok, mindenféle zöldségeket tisztítottam, és már tele a ház a gazdag húsleves isteni illatával. Mert abban minden van, több is, mint kellene.
Most egy ideig veletek leszek, aztán folytatom a munkát. Burekászt sütök. A töltött káposztát szilveszterre hagyom, ugyanis - miért ne? - hagyományokat rombolok. Chanukai fánk helyett is inkább gyümölcs lesz, mindenféle.
A hónap elején, közel három hete, Jeruzsálemben elég sok képet készítettem, azokat kellene lebutítanom, közülük néhányat számotokra kiválogatnom, utána az elmúlt napok fotóiból ezt-azt.
Kis türelmet kérek!
Jó reggelt!
Persze, hogy elrepül, Tanaria! Látod, máris csak 89!
Húúúú, ez aztán kemény hét volt, minden volt benne, főleg sok-sok nyüzsgés. Ma, ha lebonyolítom kb. 128+x telefonbeszélgetésemet, nagyon szeretnék már itt nyüzsögni végre. Ez lesz a karácsonyi, hanukai ajándékom. Nektek.
Most azonban mennem kell, hív a haza, hív a kötelesség! Legyen szép a mai napotok (is)!
Ja, azt akartam még elmondani, hogy én alapból optimista ember vagyok. 90 nap elrepül!
Szép napot!
Mindig szerettem azt a gondolatot, hogy Laci fiam jelenti a megvilágosodást.
Én rendeset aludtam, nem tűnt hosszúnak az éjszaka. Mivel rossz alvó vagyok, sokszor előfordul, hogy hajnali 3-4-kor még ébren forgolódom, de az éjjel aludtam.
Anyósom "elintézte", hogy a karácsonyt még bent töltse a kórházban. Kicsit szomorú ez, ugye...? Két szempontból is...az intézés módja...és, hogy általában az ember alig várja, hogy hazamehessen. Ha meggondolom, én is voltam olyan helyzetben, hogy nem siettem haza a kórházból. Kellett egy kis nyugalom... Elkalandoztam...
Jó reggelt!
Tanúsítom, hogy tényleg, de tényleg hosszú volt az éjszaka, és alig akaródzott kibújnom a meleg paplan alól. Most pedig sietek Timrátra, csak este leszek a nagy gép előtt.
Tanaria, kilencven nap hosszú idő és ezalatt több rossz már nem történik - tessék hinni ebben! Azonkívül Te mindig ott vagy, ahol bajokat kell orvosolni, csodállak is ezért már sok-sok éve. Csak arra kérlek, hogy magadra is gondolj közben, jó? A további tanácsokat igyekszem mellőzni.
Itt mindjárt ismét leszakad az ég, remélem az új ernyő kitart egy darabig.
Szép. eredményes napot kívánok.
Köszönöm. Sajnálom, de ma egyéb foglalkozásaim miatt, csak most olvasom a hozzászólást.
Többek között a kórházban, nagy örömmel, közölték, hogy pénteken kibocsájtják anyósomat, aki, szegény, még most tanul ülni. És azt is megtudtam, hogy combnyak-törése volt. Próbáltam meggyőzni, hogy ide hozathassam, de mindenképpen haza akar menni. Persze minél később.
90 nap...csak tudjak elmenni.
Jó éjszakát!
Mostanában annyi minden történik, következésképpen egyre kevesebbet ücsörgök a gép előtt.
Tegnap gyönyörű idő volt, ki is használtam, ugyanis teljesen véletlenül erre a napra időzítettem egy natanjai megbeszélést. A kihasználtam igét azért alkalmaztam, mert végre fotóztam is, csak még magam sem láttam, hogy mit.
Ma hideg volt, 5 és 13 között alakult a hőmérséklet, és megint olyan szürke, barátságtalan égbolttal-hangulattal. Jól felöltöztem, nagyot gyalogoltam, túléltem. Klárikánál is voltam. Elég nehéz hetente háromszor, illetve hatszor elhaladni egy régebben gyönyörű útvonalon, ahol most elszenesedett facsonkokat és tűzkárosult házakat látok. Dolgoznak a károk eltüntetésén, kijavításán, de így is lehangoló.
Az egyik bejelentett témám az lett volna, hogy ma van a téli napforduló, azaz az én legrövidebb napját a leghosszabb éjszaka követi. Akkorát alszunk, de akkorát!
Következő, örvendetes hírem, hogy már csak 90 nap maradt Tanaria érkezéséig, azaz mához pontosan három hónapra már együtt leszünk. Nehogy cáfolni próbáljátok a fenti számot, a 90-est, mert kiszámoltam, a 28 napos február miatt lett ennyi, a két 31 napos hónap dacára. Visszaszámlálás indulhat!
Szervusztok!
Legalább három témába kellene belevágnom, de most csak a legfontosabb:
Tanaria fiának, Gergő és Janka édesapjának ma van a születésnapja. Szép és jó életet kívánok neki, sok szeretettel, és kérem a telefonszámát e-mailban, ha lehet még ma!
A többi majd később.
Ja és a két gazmacska már alszik. Remélem engem sem zavarnak sokat… Értékelem a humorodat, Tanaria!
Az nem a hétágú menóra, Tanaria, hanem a kilencágú (8+1) hanukia. És természetes, hogy az Ünnepek ünnepén ez is, az is belefér.
***
Hanem muszáj megmutatnom az izraeli ajándékötleteket, ráadásul hazai termékek. Lehet, hogy egyike-másika már nálatok is kapható? Nekem nagyon tetszenek.
***
A többit majd holnap! Jó éjszakát!
Az előző hsz. a linknek szólt.
De, látom, igazi karácsonyi hangulat van ott is, menorákkal.
Fenyőfát könnyen kaptam. Lementem a nagy piacra és hazai fát vettem. A Szabadság ijesztett meg, hogy asszongya, nincs csak holland vagy milyen karácsonyfa. Volt. Majd elküldöm, hogy ti is lássátok, ha elhozza az angyal.
Jó éjszakát!
Gyönyörű hangulat, szép ez a sokszínűség! Rendesen megadják a módját.
Amint a következő három is, ugyancsak. >>>>
***
Azt hiszem, később még teszem tiszteletemet.
Pontosítok: az első fotó még mindig a Veráé,
de a következő kettő az "Ünnepek ünnepe" honlapjáról való.
Hogy sikerült a karácsonyfa-vadászatod, Tanaria? Részletes beszámolót kérünk! Külföldi fák? Honnan?
***
Némi utalás már történt a német negyed karácsonyi díszeire, most felteszek néhány képet - az első négyet Vera fényképezte, a következő hatot az internet áldásainak köszönhetitek.
Most megyek karácsonyfa vadászatra, mert az idén csak külföldi fákat forgalmaznak. Egyetértek, csak nem tudom, hol.
Este megnézem amit küldtél.
Csak azért ő a leg-leg fiúunoka, mert a többi három, lány. Köszönöm a köszöntést.
Mindenkinek szép napot!
Szervusztok, jó reggelt!
Margaret-Marikának és Tanariának köszönöm a jó szavakat! Alsórákosi-Marikának szintén köszönöm a kedves humoros apróságokat, majd alkalomadtán rendre idehozom azokat, hogy más is élvezhesse.
Mint tegnap említettem, régi csíkszeredai, ám évtizedek óta Haifán élő Vera barátnőm tegnap átküldte a német kolónia karácsonyi-ünnepi arculatáról készített képeit, amelyeket esőben, autóból és telefonnal fényképezett, nem is lettek nagyon jók, viszont sikeresen közvetítik a hely hangulatát. Haifán már tradícióvá vált a decemberi Ünnepek ünnepe nevet viselő fesztivál: Hanuka, Karácsony és Rámádán együttes ünneplése. Idén ráadásul naptárilag is egy időszakra esnek. Aktív dolgozóként több évben is részt vettem a szervezésében és lebonyolításában. Ez már történelem!
Most nemsokára mennem kell, így csak az egyik izraeli magyar nyelvű portál ünnepi köszöntőjét másolom ide, érdemes elolvasni, és külön kérem, hogy a cikkhez csatolt názáreti videót is nyissátok meg. Érdemes!
Majd, ha hazajöttem, igyekszem napirendre hozni néhány napok, sőt hetek óta elhanyagolt témát.
Draga Ibikesajnos a szokincsem szegeny,hogy kifejezzem ,ahogy veled erzek .
Szervusztok !
Tanaria draga a legszebb,legdragabb,legokosabb fiu unokadnak ,boldog szuletesnapot kivanok!
Latom Te sem vagy bekepzelt.
Szia.
Itt sem működött délelőtt az nlc.
Nagyon jól esett, hogy azt írtad, ők sem szeretnék, ha búslakodnál. Igen, ez megnyugtat, inkább erőt ad.
Ma Csíkban -7 fok volt.
És véletlenek nincsenek.
Jó éjszakát!
Szervusztok!
Elmondhatatlanul jó érzés, Tanaria, hogy harminc év után is így tudunk emlékezni rá. Mindig félek ettől a naptól. Hogy hová visz, hogyan élem át újból és újból életem legnehezebb napját. Ma, az eddigi évfordulóktól eltérően, mosolyogni is tudtam, mert szinte fizikailag éreztem a jelenlétét, azt a kisfiamat, aki mindegyre megtréfált, aki ott volt mindig, amikor valahol ott kellett lennie. Így sokkal könnyebbé vált az emlékezés.
***
Azzal kezdődött, hogy a déli órákig nem tudtam belépni az NLC-re. Ilyen már emberemlékezet óta nem fordult elő, elérhetetlen volt a weboldal. Na de pont ma? Aztán egyszer csak ott volt ismét, de semmi beírás a tegnap este óta. Mintha egy kis manó tréfája lett volna…
***
Ma sütött a nap, így azt terveztem, hogy 3 óra körül lemegyek a temetőbe. Csíkszeredába sajnos nem mehettem, "csak" itt Haifán, V. sírjához. Kriszti szólt, hogy ernyőt azért vigyek magammal, be is tettem a táskába egy tavaly óta nem használt paraplét. Szép világoskék színe volt. Így, múlt időben. Amikor elindultam, olyan ólmosan szürke lett az idő, sőt már lógott is az eső lába. Vízhatlan kabátot öltöttem, ernyő a táskában, és csak arra gondoltam, hogy harminc éve is pontosan ilyen volt az idő, szürke és vigasztalan, jó sok mínusz fokkal. Útközben mécseseket és virágot vásároltam, eközben lassan, könnyezve meg is eredt az eső, de ernyőt még nem kellett nyitnom. Átszálltam a metronitra, már jobban esett, és azt gondoltam, hogy semmiség, csak valaki meg akar tréfálni. Ebben a percben jutott eszembe, hogy gyufát, öngyújtót nem vittem magammal, na most mi lesz? A temetőkkel szemben leszálltam, a megálló közelében van egy katonai bázis, csak lesz ott tüze valakinek? Az eső megerősödött, kinyitottam az ernyőt, de az első szél eltörte két küllőjét és dobhattam volna a szemétbe, ha lett volna szemetes a közelben. A bázis kapujánál álldogáló kiskatonák jól mulattak az ernyős baleseten, ráadásul egyiknél sem volt tűzszerszám, de eligazítottak egy közeli (?) benzinkúthoz, hogy ott biztosan találok. Esett ugyan az eső, de nem vészesen, a kis üzletben még ernyőt is vásárolhattam, eközben el is jutottam (visszafelé) az előző busz-metronit megállóhoz. Már javában esett, de én az új ernyő védelmében fütyültem a világra, és biztosan tudtam, hogy valaki, a felhők fölött jól mulat a kalandjaimon. Még a nevetését is hallani véltem. Így, mosolyogva érkeztem fiam apjának a sírjához, elrendeztem a virágokat és a köveket, meggyújtottam a két mécsest, elhelyeztem a védett mécsestartóban (itt mellettem is ég egy a reggel óta), és a rossz idő, a szomorú évforduló, a lassan leereszkedő sötétség és a teljes magány (egy lélek se járt a temetőben!) ellenére is éreztem, hogy ott vannak velem és egyikük sem akarja, hogy búslakodjak. Annyira jó volt!
Most biztosan azt gondoljátok, hogy megkattant valami az agyamban. Persze, nem lehetetlen, de így sokkal könnyebben vészeltem át ezt a napot. Az is eszembe jutott, hogy Tanariával közös ismerősünk, a jó emlékű Cili néni ma lenne kilencven és valahány éves (hat évvel ezelőtt meg is ünnepeltük), és ekkor megszólalt a telefonom: Vera volt, a lánya! Éppen a német negyedben járt és karácsonyi dekorációt fényképezett, kérdezte, hogy átküldheti?
Mondjuk, hogy így került pont az "i" betűre…
Ez nagyon jó volt! Igen, jót mosolyogtam..., pedig ma már, tudod, reggeltől veled vagyok gondolatban. Istenem, 30 éve! Mennyire élő az emléke!
Lássuk másképpen.
Csakis a jókedv miatt. Amúgy az enyém csapnivaló. Majd helyrejövök.
***
Tegnap már éjfél után olvastam Tanaria előző beírását, így nem sikerült időben gratulálnom a nagymamának és legnagyobb unokájának. Isten éltesse a születésnapost, legyen része minél több jóban, minél kevesebb rosszban. Más szóval: nagyon szép életet kívánok Gergőnek, sok-sok szeretettel.
Annyi minden történik mostanában, kell egy kis idő a feldolgozásukhoz. Azért gondolok rátok, régiekre és újakra, velünk lévőkre és zugolvasókra egyaránt. Majd újra kisüt a nap!