Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Szép napot!
Sajnos nem sikerült kinyitni.
Köszönöm a jó kívánságokat!
Ma a legszebb, legjobb, legdrágább, legokosabb
fiú unokám 14. születésnapja van.
Én meg megyek előkészíteni a mézespogácsákat.
Jó reggelt kívánok!
Natanjai barátnőm küldte, nekem is jó kedvet csinált. Ha rosszkedvűen ébredtek: hangulatjavító, ha nem, a jó közérzetet csak fokozza. Ne felejtsétek el bekapcsolni a hangszórót!
Két nagyon szép karácsonyi előzetest kaptam Alsórákosi-Marikától, nagyon köszönöm. Kár, hogy pps formátumban, mert akadémiai tudás kellene, hogy itt is megmutathassam!
Majd még jövök.
Szervusztok!
Azért a történet - legalábbis számomra - kicsit több, mint megható. Nem is kicsit, sokkal, de sokkal több. Egyfajta igazságtétel, talán. Tudom, én ezeket a történeteket nem érzékekkel, hanem érzelmekkel hallom, látom, fogadom magamévá.
Hívtalak, Tanaria, mert most én aggódtam. Ám megnyugodtam. Majd máskor beszélünk. Esetleg messengeren.
A bizniszről sem mondok véleményt. Jól is nézne ki. Ha értelme van és nyersz is rajta - azért biznisz! - inkább sok sikert kívánok. Még a végén meggazdagodsz, és bár úgy lenne!
Szép estét!
Megható történet.
Épp telefonáltam, amikor hívtál. Láttam, hgoy te vagy, de Stellának nagy szüksége volt, hogy beszéljen velem.
A biznisz virtuális érméről szól. Belemásztam. Jobb, ha nem írsz véleményt.... Esetleg e-mailben...
Tanaria, már több mint egy hete írtad, és én azóta is várom a folytatást, azaz: milyen bizniszről is van szó? Nem kell részletezned, de jól jönne egy izé… körülírás. Kíváncsivá tettél, nem mintha máskor nem lennék az.
Szervusztok!
Most nem is akarok egyébről írni, csak a ma velem szembejött egysekeles történetről.
Előzmények:
Abban az órában, amikor Biszli nagy műtétjét végezték, azaz 2009. március 31.-én, részt vettem egy Nir Ecion nevű településen rendezett ünnepségen (esküvők utáni úgynevezett "hét áldás" vendégség). Szemben ült velem egy gyönyörű 12-13 éves kislány, jeruzsálemi barátnőm, az akkori öröm-nagymama egyik dédunokája (mostanra már 54 van belőlük). Mirinek hívják és ma 20 éves egyetemi hallgató. Időnként idegenvezetőként dolgozik.
L., Miri dédnagymamája, 16 évesen szabadult Auschwitz poklából, ugyanakkor Bergen-Belsenben életben maradt anyai nagymamája, akit Makóról hurcoltak el, és akinek sikerült megmentenie unokáit, munkaszolgálatban elpusztult fia három gyermekét. Az unokák sorra alijáztak Izraelbe, majd az 50-es évek közepe táján a nagymamájuk is követte őket. Haláláig a családot jelentette a négy unokának, L.-nek és három unokatestvérének. Bné Brákban temették el, sírkövére felvésették mindazokat a neveket, akiknek nem jutott sírhalom, meggyilkolt gyermekei és unokái nevét.
A mai történet:
L. dédunokája, Miri, ma éppen egy amerikai lánycsoportot vezetett, többek között a Bné Brák-i temetőbe is, ahol több híres rabbi sírja található. Teljesen véletlenül bukkant rá a makói felmenő, azaz dédnagyanyja nagyanyjának a sírjára, ahonnan felhívta L.-t és remegő hangon olvasta be a telefonba a sírkövön látott neveket, többek között L. szülei és két testvére nevét.
L. pedig velem osztotta meg ezt a hihetetlennek tűnő történetet.
Mi ez, ha nem a túlélés diadala?
Jaj, ezzel akartam kezdeni! Nagyon szép a feltett fotó és most még nevetségesebbnek érzem, hogy tegnap itthon akartam maradni. Köszönöm, Tanaria, a mai nap nosztalgia-forrását sikerült biztosítanod! Tévednék, vagy tényleg az Egyeskőről fotózták?
***
Tegnap Tel-Avivban filmbemutatón voltunk, a filmet már láttam, Zs. szerint nagyon rossz, nekem viszont határozottan tetszett: Szabadság, szerelem (2006). Előtte volt egy kis történelmi előadás - ami kicsit erőltetettnek tűnt, mert a francia forradalom szellemiségével hozta párhuzamba az 1956-os eseményeket. A történész professzor ma is előadást tart a követségen a magyar-zsidó szimbiózisról. Nem leszek jelen, mert szombaton megint Tel-Avivba utazunk, Hánoch Levin "Az élet mint olyan" című drámáját nézzük meg Kern Andrással, a Kámeri színházban. Három ilyen esemény egyetlen héten még nekem is soknak tűnik.
***
Azért még el kell mondanom, hogy Zs.-vel újabb kalandos utazásban volt részünk, ugyanis már itt Haifán lekéstük az utolsó autóbuszt, miattam, mert eltévedtem (!) egy vonatállomás aluljárójának a labirintusában, ahonnan egyedül legalább ötvenszer sikeresen kerültem felszínre - most sajnos, nem! Éjszaka közepén, jó pénzért (egyikünknél sem volt sok készpénz - de összeraktuk), végül sikeresen hazaérkeztünk. Zsuzsa egy könyvet hozott nekem, amit az éjszaka második felében olvastam, nem lehetett letenni. Erről majd külön mesélek, most már indulhatna az élet!
További szép napot minden zugolvasónak (is)!
Szervusztok!
Köszönöm, hogy aggódsz értem, Tanaria, és persze nem kell felidéznem a csalános népi bölcsességet, mert egyszer mégis belecsap az a bizonyos ménkű. Most is megúsztam.
Nem történt semmi, csak kifutottam az időből újabb utazás okán.
Tegnapelőtt, Luca napján igazi ítéletidő volt, és mint mindig, ha szélsőséges az időjárás, néhány tragédia is történt, mert nem tanulunk az előző évek történéseiből.
Én nagyon szeretem az izraeli esőt, mert elemi erővel jön le az égből, de amit most láttam, eddig még soha. Az ablakból bámultam, néztem ahogyan ömlik, zúdul, mindent eláraszt, majd jött egy szélvihar, déli irányból észak felé, és pillanatok alatt vízszintessé varázsolta a vízfüggönyt! Egyszóval vízszintes esőt láttam (Kriszti is csodálkozva figyelte), aztán visszakerült a maga természetességébe, hogy a következő erős széllökés megint vízszintessé varázsolja - és sajnálom, de ennél igazibban nem tudom leírni ezt a páratlan jelenséget. Mi tető alatt voltunk, és azt hiszem, odakint mindenki búcsút inthetett az esernyőjének!
Ennek hatására azt gondoltam, hogy szerdán se megyek ki a házból, pedig reggel Klárikához kellett mennem, délután pedig kulturális program várt ránk, Tel-Avivban. Felhívtam Zsuzsit, hogy nem utazom vele, ő pedig jól leteremtett, mondván, hogy hatni engedem az izraeli időjárás-hisztériát, ami származási országunkban soha se történt volna (gondolok most a harminc fokos fagyokra, például).
Tegnap reggel még gondolkoztam, aztán mégis elindultam és milyen jól tettem! Friss, szeles idő volt, időnként esett, majd csúnya, szürke fellegek ijesztgettek, így újra felhívtam Zsuzsát, hogy hol is találkozunk? Erre ő, hogy "a tegnapi csalódást elismeréssé változtattam!" Hűűű, egyből büszke lettem magamra!
Folyt. köv.
Jó reggelt!
Megint aggódva figyelem, hogy nem jössz. Mi történik?
Mindenkinek szép napot!
Úgy köszönök, mintha sokan lennétek itt.
Igen, anyósomat ma reggel megműtötték. Ő maga hívott fel. Minden rendben ment. Ma már Z. is jött!
Jól esett a B.-ra való emlékezés. Valóban, rendkívüli ember volt. Szerettem a társaságában lenni és megtisztelés is volt. A nővéredet, sajnos, nem volt szerencsém megismerni.
A kirándulásotokat élmény volt elolvasni. Valamikor itt, az országban, fogom elkezdeni a barangolásomat. Úgy legyen!
Engedély nélkül is beírom!
Közben mindegyre Kolozsvárra szállnak a gondolataim, mert - talán - most zajlik az a bizonyos ortopédiai műtét. Drukkolok és meggyőződésem, hogy minden rendben lesz!
***
Azt a bizonyos kirándulást - ha jól emlékszem 2008-ban - a Nyerges tetőn kezdtük, majd Gábor Áron sírjához zarándokoltunk, a Kovászna megyei Maksára, egy Eresztevény nevű kis faluba. A fénypontot egy falumúzeum jelentette, Alsócsernátonban, amelynek széles skálájú gyűjteményei szerintem teljesen egyedülállóak. És akkor következett az ajándék, véletlen találkozás két (sok) babával és egy régi diáktárssal! A kézdivásárhelyi Céhmúzeum Zsuzsi és Andris babáinak kiállítása visszavitt a hetvenes évekbe, amikor a Jóbarát című gyermeklapban követhettük születésüket, gyarapodásukat egy lelkes néprajzos bábáskodása mellett, aki felettem járt egy évvel és egy ideig Csíkszentdomokoson, a Kászonokban és Csíkszeredában tanított, dolgozott - ő, Szabó Judit volt egyike azoknak, akik a székely babák gyűjteményét létrehozták. Nem volt könnyű azokban az években! Ezek után Bálványos várát és a torjai Apor-kúriát láthattuk messziről de többre már nem is futotta volna erőnkből. Mindeközben barátnőm komoly és vicces történeteit hallgattuk - én mellette ültem és nagyon büszke voltam rá! Csodálatos ember és igazi barát volt!
Szervusztok!
Szégyenszemre egyetlen beírás volt tegnap, és kettő lett volna, ha a másodikat el nem repítem az űrbe. Ettől úgy elkeseredtem, de ú-ú-úgy! Azért főleg, mert különleges emlékeimet dokumentáltam még különlegesebb adatokkal.
Most másképpen vágok neki a témának. Ma december 13. - Luca napja: egész életemben emlékezetes dátum. Drága nővéremnek születésnapja, majd a hetvenes években megismert szeretett barátnőm, a Tanaria által említett B. születésnapja is. Nővérem korán elment, alig 51 évesen, majd 2010-ben B. is követte. Univerzális műveltségű néprajzkutató volt, élete utolsó éveiben idegenvezetőként, Székelyföld szakavatott ismerőjeként dolgozott - mindenki nagyra tartotta tudását, egyéniségét, páratlan humorát.
Tanaria említette egyik előző hozzászólásában közös utunkat a Gyimesekbe. Fiamékkal és a győri rokonokkal jártuk be Erdélyt, és az említett kirándulás mindannyiunk legszebb élményei közé tartozik.
Még két alkalommal nyílt lehetőségem egy-egy csoportjához csatlakozni. Az egyik a Szent Anna tó és Tusnádfürdő iránnyal, a másik nagyon-nagyon gazdag programmal. Utóbbihoz kapcsoltam a tegnap néhány elszállt adatot. Engedelmetekkel megismétlem a következő beírásomban.
Szervusztok és jó hetet!
Szégyenletesen későn ébredtem, egy órával ezelőtt. Mentségemre szóljon, hogy a fejemnél (a párnám kétharmadán), a lábamnál pedig Muszkó vigyázta zavartalan pihenésemet - maximális sikerrel. Ritkán fűtök, azt is rövid ideig, de két ilyen melegség-forrás mellett nincs is rá szükség.
***
Nagyon örülök, hogy Zoltán már jobban van, maradjon is egészséges, hiszen most nagy szükség lesz az erejére, a lelkére, és mint tudjuk ép lélek csakis ép testben van. Jaj, ezek a közhelyek, pedig mennyi igazság van bennük!
***
A müezzinnel kapcsolatosan, azt én sem tudtam, hogy alkalmazottról van szó, igaz, a keresztényeknél a kántor is fizetést élvez, sőt a papok is, minden vallásnál. Valahogy én naivul mindig azt hittem, hogy főleg hit és elhivatottság vagy a küldetés tudata kell hozzá…
Egyébként, egyszer csak megnyílt a privát üzenet. Köszönöm a pontosítást, mert én azt hittem, hogy az ima hangja a müezzin.
Ez nagyon jó! Mekkora szeretetet tud adni, feltétel nélkül, egy ilyen kis jószág.
Értettem én, hogy érted te!
Már a 
-ból is.
Zoltán jobban van, hála Istennek! Féltem, nehogy tüdőgyulladása legyen.
Olvasgathatok én is, egyébként már kértem a Jád Vásemet, de már előre élvezem a vezetésedet, és itt eszembe jut B., amilyen lelkesen és nagy tudással kísért a Gyímesekben. Milyen szerencsés voltam, hogy veletek mehettem!
Hiszen éppen ezért mondtam, mert tudom, Tanaria, hogy nincs is szabadidőd! Azért köszönöm a bizalmat, igyekszem megszolgálni! Mégis, nem ártana egy kis előtanulmány, még rengeteg időd van erre.
Nagy nosztalgiát keltettél bennem ezekkel a havas erdei képekkel - nagyon szépek és köszönöm!
Valamit el kell mesélnem. Történt már Veletek, hogy egy kósza gondolatra hangosan felnevettetek? Délutáni pihenésemkor Muszkó a párnámra telepedett és amikor észlelte, hogy nem törődöm vele, érdes kis nyelvecskéjével a homlokomat kezdte nyalogatni. Ekkor azt gondoltam: Ilyen lehet, amikor homlokon csókol a múzsa. Csak egy kis betűjáték: múzsa - músza - muszi - muszkó - és nagyot nevettem, akkorát, hogy a kis delikvens ijedtében kiszökött az ajtón. Mert ő azt is ki tudja nyitni. Örök vidámság forrása ez a két cica!
Lesz szabad időm, mostanában épp nem nagyon van. Nem baj, ha rád bízom magam teljesen. Tényleg megbízom benned.
Szép napot!
Egy kicsit én is sétáltam az én erdőmben:
Virágos szép napot kívánok!
"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok" - Jezrael völgyében, decemberben.
Ma 7 fokra ébredtünk. Kicsit fázom…
Dehogynem ismerlek! Csak olyan jólesett kicsit okoskodni zászlóügyben!
Viccen kívül, tényleg elvégeztetném azt a zászlótesztet, leginkább a szélsőségesen nemzetieschkedők körében, és honnan tudom, hogy csúful pofára esnének?
***
Túl sok van mostanában a fejeden. Egyrészt talán eltereli a figyelmedet a friss gyászodról, másrészt kérlek, hogy ne vidd túlzásba, mert belőled is csak egy van. Hol vannak az egyenes(-ebb) leszármazottak? Miért Zoltánra hárul ez a nagy felelősség? Küldtem egy privát üzenetet a napokban, szerintem nem láttad, de jó lenne, ha elolvasnád. Semmi lényeges, csak formális megjegyzés.
Tudom, hogy mostanában rengeteg a szabadidőd, és szeretném, ha olvasnál egy kicsit Izraelről, és azt is, hogy melyek azok a helyek, amelyeket feltétlenül látni szeretnél? Betlehem máris törölve, mert azt én nem kockáztatnám. Mondjuk Eilát is, bár ki tudja? Jó lenne átutazni a sivatagon, csak nagyon messze van. Szóval, kérem a javaslatokat, hogy beépíthessem a magam terveibe. Csakis azért kérem, mert úgysincs mit csinálnod mostanában.
Vigyázz kicsit jobban magadra, jó?
Csodálatos ez a séta! Jól esik és nem fáraszt.
Szép napot!
Nem ismersz te engem? Csak helyzetjelentés volt, mert igazán ritkán megyek le a városba és rácsodálkoztam a zászlókra, de abszolút nem érdekelnek, főleg, amikor annyi baj van. Semmi ünnepi hangulatom nincs. Anyósomat, talán, kedden műtik. Zoltánnak ma éjjel először nem ment fel a láza. Már halálra aggódtam magam, mert nincs háziorvosa és a tegnap egy csomó magánrendelőt hívtam, de nem sikerült beszélni. Ilyen hülyeséget, az egyik hívásomra a robot azt mondta, hogy hagyjak üzenetet.
Mi a szöszt mondjak, hogy beteg a fiam?!! Most nagyon izgulok, hogy többet ne menjen fel a láza.
Aggódom is, Zoltán alá kellett írja, hogy beleegyezik az altatásba és műtétbe. Persze, tudom, hogy ez rutin, de ...
Ne haragudj, most ez van. Ma ebéd után megyek anyósomhoz. Az ortopédián annyi szerencsétlen embert látsz.
Még három kép a tetőről, aztán majd később folytatjuk az óvárosi barangolást. Lesznek még érdekességek - gondolom én.
A harmadik kép közepén, az egyik ablakban a Sziklamecset kupolája arany fényben tükröződik. Élőben nagyon szép látvány volt…
1. Újabb pillantás Kelet-Jeruzsálemre, az Olajfák hegyére, amelynek legtetején az Intercontinental-lánchoz tartozó Seven Arches Hotel, azaz a hét boltíves homlokzatú szálloda dominálja a látványt.
2. Ki ne tudná? A Szikladóm, vagy Sziklamecset egészen különleges szemszögből.
3. Vallások szent helyei.
4. A homlokzati nagy kereszt mellől letekintettünk a nyüzsgő, különleges szépségű utcácskákra.
Szervusztok!
Ma reggel erős napsütésre, felhőtlen égre és 7 fokra ébredtünk. Nyitott ablakkal élvezem a jó levegőt és a sábáti csendet. A teljes megelégedettséghez csak Ti hiányoztok. Az előttem szóló Margaretet is szeretettel köszöntöm!
Ígértem, tehát feltöltöm az elmúlt hétfő nagy élményének bizonyítékait, az Osztrák vendégház tetőpanorámáját - ahogyan én láttam.
1. - 2. Kinyílik a táj, de úgy, ahogyan eddig nem is láttuk. Tornyok és kupolák, mecsetek és minaretek, művészi összevisszaságban - meg se kísérlem azonosítani valamelyiket is, félő, hogy gyakran tévednék.
3. Az Olajfák hegyére nyíló kilátás.
4. Háztetők, parabola-antennák, napelemes vízmelegítők, zászlók -, múlt és jelen, de a kép jobboldalán látható szürke kupola majdnem biztosan a Szent Sír Bazilikához tartozik.
Ibikem
orulnek a +12foknak.
Varoskamban -7 meg nem csipkedos.
Mult evi tel enyhe volt par nap kivetelevel,remelem az idei is olyan lesz.
Kellemes hetveget kivanok Mindenkinek!
Köszönöm a visszajelzést, Margaret-Marika!
Valóban kellemesen telt a rövid, alig egyórás utazás ideje, igaz, hogy este, már hazafelé, bekerültünk egy közlekedési dugóba, de az is eltelt, mert én nyugodtan olvasgattam a táblagépemen. És míg másutt a mínuszok röpködnek, egy gyönyörűen nyíló tavirózsát fotóztam a timráti kertben. Igaz itt is hideg volt tegnap: 12 fok, de nem mínuszban! Nem hiszed el, de kellemesen frissítette az arcomat, majdhogynem csipkedte!
Valami kimaradt az előzőből!
Nagyon szépen alakulgatnak a március végi, április elejei tervek, Tanaria! A sors is közbeszólt, nagyon szerencsésen - vigyorgok itt magamban, mert tényleg, de tényleg! Tegnap is emlegettelek, nem csuklottál?
Szép jó reggelt!
Ne engedd, hogy elvegyék az ünnepi hangulatot, Tanaria, figyelj inkább a fényekre, csakis a fényekre! A zászlókról jut eszembe, hogy el kellett jönnöm messzire és ma már háromféle lobogóra dobban meg a szívem, arra is, amely a te kedvedet rontja. Szóval ne engedj egy olyan gondolatnak, ami nincs is meg benned! Gondolom, hogy megértettél, és nem félre…
(Amúgy kedvemre lenne egy olyan közvélemény kutatás, amely a zászlók mögötti érzelmeket vizsgálná. Teljesen spontán módon. Meggyőződésem, hogy siralmasan, vagy nevetséges eredménnyel végződne…)
Továbbra is várom a helyzetjelentéseket és gyógyulást, javulást kívánok a betegeidnek.
Megyek Klárikához, aztán majd - ki tudja mikor - teszem tiszteletem.
Gyönyörű az ünnepre öltözött csillogó-villogó Budapest.
Egy kicsit, azért, Kolozsvár is hasonlít fényekben, csak az egymást érő különböző nagyságú, egész az 5x3 méteresig, zászlók rontják, vagy mondjam úgy veszik el az ünnepi hangulatot.
Köszönöm én is a képeket! Jó éjszakát!
Szép estét!
Foglalt napjaim vannak. Beteglátogatások, meg egy izgalmas business- be is belevágtam...
Gyönyörű felvételek, szép, tartalmas séta.
Nem arra a Kristófra gondoltam, hanem, amint írtam, Dávidra, mert megtévesztően hasonlított a fb oldalán a kép. Sajnos előbb írtam és csak utána néztem meg, hogy ki kicsoda.
Koszonom!
Alsorakosi-Marika es Szigal !
Kellemes utat kivanok.
Jó reggelt!
Nahát, kit látnak szemeim? Alsórákosi-Marikát és az ő képregényét! Én megfejtettem és Ti???
Jöjjön hát az általa küldött fantasztikus képsorozat.
És a jeruzsálemi képek folytatása majd a hétvégén.
***
Lassan minden visszakerül a régi kerékvágásba. Több mint egy hónap után Timrátra utazom, alig várom.
Ha lesz erőm, este jelentkezem, ha nem, akkor holnap, de a hét végén mindenképpen.
***
Használati utasítás! A képek megtekintése után tekerjetek a lap aljáig, mert a Deák tér és környéke képei még szebbek, még jobbak! Köszönjük. Marika!
Ismétlés, mert az előzőről eltűntek a képek.
1. A vendégház méltóságai 1901 után.
2. Egyszer talán már arra is lesz idő, hogy mindent tüzetesebben megnézzek.
3. A harmadik emeleti folyosó, háttérben egy másik Mária-szoborral.
1. A vendégház méltóságai 1901 után.
2. Egyszer talán már arra is lesz idő, hogy mindent tüzetesebben megnézzek.
3. A harmadik emeleti folyosó, háttérben egy másik Mária-szoborral.
***
Aztán kimentünk a tetőre, ahonnan lélegzetállító kilátásban volt részünk. Az itteni képeimet holnap este, vagy holnapután mutatom meg, bár Kristóf videó felvételén ízelítőt kaphattatok belőle.
***
Alsórákosi-Marikától gyönyörű összeállítást kaptam az ünnepváró Budapest fényeiről. Ma este igyekszem ide is feltenni.
1. - 2. Az első emeleti folyosó két vége.
3. Egy kis történelem: osztrák és osztrák-magyar jelenlét 1228 és 1901 között.
1. Boltívek csillárral.
2. Folyosói dekoráció, vagy annál sokkal több?
3. A társalgó - a háttérben szépséges festménnyel.
4. A társalgó másik sarka a vendégkönyvvel.
1. Kávéházi sarok.
2. - 3. - 4. Ez nem a reklám helye, de… Aki reklámnak véli, jöjjön inkább Jeruzsálembe!
1. - 2. Még két kép a kertből, aztán bemegyünk a vendégházba.
3. - 4. Európai bútorzatú és hangulatú kávéházba érkezünk.
A jeruzsálemi osztrák vendégház nagyon szép épület, apró, de annál romantikusabb kert veszi körül. Innen hozok néhány hangulatosnak vélt képet, ahogyan a bejárati lépcsőről fotóztam.
Szervusztok!
Tanaria, az ÉNB Kristófja nem a mi Kristófunk! (Az azonos személynevükön kívül semmi közük egymáshoz - ezt jól kigugliztam!
Ezért is nem találod a Wikipédia szócikkben.)
Azt hiszem, hogy lesz alkalmad személyesen is tisztázni ezeket a félreértéseket.
***
Most pedig kerti üldögélésre invitállak benneteket, hiába na!, gyöngéim a szép, romantikus kertek!
Meg van. Összetévesztettem az egyik szereplővel, Dáviddal. A fb oldalon levő kép nagyon megtévesztett.
Igen, mert három napja magas láza volt. Én se örömmel adtam, de ...
Szép napot!
Hát én most nagyon meglepődtem, hogy ez a Kristóf az a Kristóf. Ugyanis én két műsorban láttam őt. A Ments meg, celeb vagyok-ban és az Éjjel nappal Budapestben. Nekem ez két ember, ezért lepődtem meg. És a Wikipédián nem említi az Éjjel nappalt, pedig abban min. egy évig játszott. Világosítson fel valaki!
Zoltánnak mielőbbi gyógyulást kívánok, Évi nagymamának úgyszintén. Miért antibiotikum? Csak úgy, magadtól?
Jó reggelt!
Válasz a kérdésedre, Tanaria: ettől az évtől, januártól főszerkesztőként, illetve grafikusként, júniustól tulajdonosokként is, majd a főszerkesztői teendők átruházódtak egy fantasztikusan tehetséges fiatal nőre, aki négy éve van az országban. Ő is velünk volt a jeruzsálemi találkozón, még sok szó lesz róla, igazi profi. Tudtommal Kristóf nem rock-zenész a szó igazi értelmében, zenei műsorvezetőként is tevékenykedett. Nagyon sokoldalú, érdemes figyelni rá!
Most sietek, rengeteg újabb kép vár rátok. Kora délután.
Zoltánnak három napja magas láza van, remélem ma lement, mert vittem neki antibiotikumot, és egy csomó gyümölcsöt. Anyósomat még nem műtik, mert hétfőn felfedeztek nála egy vérrögöt. Amíg ez fel nem oldódik, nem műtik. Őt is meglátogattam ma. Nem magáért, Z.-ért aggódik.
Nagyon meglepett, hogy mikkel foglalkozik Kristóf. Úgy tudtam, rock-zenész, de hogy ilyen kulináris érdekeltségei legyenek, ezt nem hittem. Mióta tulajdonosai az Új Keletnek?
Az útitársaimnak meséltem rólad! Kristófnak és Sárának, ha az előző beírásokban nem voltam elég világos.
Igaz, akkor neveket nem említettem. Ők ketten az Új Kelet új tulajdonosai. A főszerkesztő lányka is velünk volt egy ideig, de aztán neki másfelé akadt elintéznivalója. Fantasztikusak ezek a fiatalok, csak felnézni tudok rájuk, okosak, szépek, dinamikusak, sokoldalúak és még sorolhatnám a pozitív jelzőket.
***
Nagyon várom a helyzetjelentést!
Teljesen lenyűgözött ez a séta!
Kiknek emlegettél?