Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Megrendítő az a vers. Azt gondoltam valami szép tájleíró lesz, aztán...
egy kemény üzenete lett.
Marika is velünk jön. Meglátogatja egy szeredai barátnőjét. És a Mikó várban Csontváry Kosztka Tivadar képeiből kiállítás van. Nagyon várom, hogy megnézhessem.
Csodaszép helyeken jártál. Látod, jó vendégként jönni, mert sok mindent meglátogathatsz. Többet, mintha hétköznapjaidat töltenéd itt.
Jó éjszakát!
1. Itt még annál is félelmetesebb.
2. - 3. Az első híd nem is volt veszélyes, bátran mentem Kati után. A második viszont annál inkább, de nem árulhattam el, milyen gyáva nyúl vagyok! (Azért csak fényképeztem…)
4. És ekkor tudtam meg, hogy két hektáros rezervátumon vagyunk, amelyet ennél szebben nem is nevezhetnének: Hargita-liget!
Érdemes megnyitni az oldal fotógalériáját is.
Ma estére befejezem, de holnap tovább folytatom. A teljesség kedvéért.
Jó estét, nyugodt éjszakát!
1. Idilli. Kell ennél több, ennél szebb?
2. A jellegzetes székely humor: Asszonybosszantó csárda!
3. Bár ne lenne vége ennek az útnak - gondoltam akkor, de sajnos minden jónak vége van egyszer.
4. Félelmetesnek tűnik, pedig nemsokára át kell mennünk a túlsó oldalára.
Még folytatom, mert be kellene már fejeznem, éppen ideje három hónap elteltével.
1. Megunhatatlan.
2. Ha önarcképet akartam volna, biztosan nem sikerült volna így!
3. Szépséges hétvégi ház.
4. Tovább a Vargyas mentén, Kirulyfürdő irányába.
Szívesen, de még messziről sincs vége!
Most még lesz egy kis időd, nézegess szép helyeket, hogy aztán néhány nap múlva a közelükben lehessél. Ha jól "tervezem" a hazafelé vezető utatokat, figyeljetek Szentegyháza környékén, hogy megláthassátok a Hun-tanyát. Kíváncsi vagyok mindhármatok (ha hárman utaztok) véleményére, és el ne felejtsd!
Vannak aztán arrafelé olyan helyek, amelyeket nem ismertünk, pedig ott éltünk, ott voltak az orrunk előtt! Tudod, hogy még a csíkszeredai múzeumot se jártam végig, miért is? Tizenkilenc év alatt!!! Viszont a Nagy Imre képtárat Zsögödön tüzetesen ismerem. Ez is valami, nem?
Köszönöm ezt a gyönyörű kirándulást. A régi "kaland", hab a tortán.
Borvízforrás
Borvízforrás csörög a lábaimnál,
A déli szél fenyőfabojtot himbál.
Körülöttem a dús csíki hegyek
Hullámozzák felém az Isten képét.
Uram, én Uram, ennyi szépért
Méltó hálaszót hol vegyek?
Amarra túl hörög az ágyú:
Kenyérre és virágra vágyó
Emberek vonaglanak ott.
Irtják, irtják az Isten képét!
Életemért, a máig épért,
Hol vegyek áldó dallamot?
Zizegj, fürtös füvecske szála,
Ne gondoljatok a halálra,
Folyjatok, áldott kútfejek.
Kérlek szépen, réti virágok,
Az embereknek megbocsátanátok:
Nem tudják mit cselekszenek!
(1941. július)
1. Néha szükség van erre is.
2. Zubogó borvízforrások.
3. Még egy figyelmeztetés.
4. Micsoda környezet! Ahogyan végighaladtunk a Lövéte községhez tartozó helyeken, ha jól számítom párhuzamosan az ismert műúttal, egyik szépség a másik után köszöntött ránk. Még épületek stílusában is.
***
Később még folytatom, addig is további kellemes időtöltést kívánok.
1. Kóstoljuk meg a forrás vizét.
2. Igazi kőkerítés!
3. Finom a borvíz, és nagy kincse az egész vidéknek.
Kis ízelítő Szeltersz-fürdőről, a képeket is meg lehet tekinteni, érdemes!
1. - 2. Sziklák és a Vargyas kísérik az utat,
3. majd megjelenik az első tábla
4. és a kis kempingházak.
1. Homoródról Szeltersz-fürdő felé, még nyitott a táj, ám a felhők már esőt ígértek.
2. Sziklák és fenyők.
3. - 4. Az a bizonyos erdei út, ahol még Yves Montand is énekelt.
Miután Yves Montand örökszép sanzonját meghallgattátok, elmesélem, hogyan jutott eszembe.
1981 nyarán a nagyfiam a Pinírház díjnyertes népi tánccsoportjával éppen Magyarországon turnézott, a három kicsi is táborba, illetve a nagyszülőkhöz készült, de a hétvégi kirándulást nem hagyhattuk ki. Béreltünk egy nagy családi sátrat, összepakoltuk az élelmet és a takarókat, buszra ültünk és egyenesen a Hargitára utaztunk. A Szeltersz-fürdőre vezető bekötő útnál leszálltunk, mindenki megkapta a maga hátizsákját, csomagját, férjem a cseppet sem könnyű sátrat, és elindultunk az alig néhány kilométeres úton. Ám a sátor tényleg nagyon nehéz volt, és egy adott pillanatban a férjem lecsapta, azzal, hogy:
- Itt húzzuk fel!
Jobbról sziklák, fölötte komor erdők, balról lapályos rét, néhány méterre pedig a Vargyas-patak. Hát legyen! Néhányszor ugyan ránk omlott, de végül sikerült felvernünk a sátrat, rőzsét szedtünk, tüzet gyújtottunk, vacsorát készítettünk, majd a gyermekek a sátorban, mi pedig a tűz mellett aludtunk. Ja és egy táskarádió is volt nálunk, zenét hallgattunk csendesen, hogy ne zavarjuk túlságosan a ránk boruló éjszaka csendjét. Szép este volt, sokat nevettünk, beszélgettünk. Pirkadatkor mi is bevonultunk a sátorba, minden harmatos lett, nagyon lehűlt a levegő.
Kora reggel arra jött egy juhász. Megkérdezte:
- Nem volt látogatójuk?
Kiderült, hogy éppen a medvék patakhoz vezető ösvényén vertük fel a sátrat. Hogy mi mennyit nevettünk azután! (Ha jól emlékszem, még itt a topikon is elmeséltem az eset drámai részét.) Néha azért elgondolkodom, hogy tudatlanságunkban és tapasztalatlanságunkban bizony nagyon felelőtlenül viselkedtünk…
Reggeli után felszedtük - szó szerint! - a sátorfánkat és folytattuk az utunkat a fürdő felé. Közben valaki a táskarádiót cipelte, amelyből egyszer csak felcsendült az említett dal! Azóta és mindig ehhez a varázslatos helyhez kötődik, így került Párizs kék ege a Szeltersz-fürdő fölé.
Május 30.-án a barátaink jóvoltából ismét nosztalgiázhattam…
Ne légy csalódott, Tanaria, a tervezett közös programokat majd máskor valósítjátok meg, és az a lényeg, hogy ők jól érzik magukat!
***
Ma azt hittem, hogy gutaütést kapok, de aztán a humorérzékem győzött. Május elején elpakoltam Klárika téli, vastag holmiit, történetesen két nagy bőröndbe, mert a nyáriaknak kellett a hely. Óriási szekrénye van, rengeteg mindenfélével. A napokban neki éppen egy elpakolt fekete kardigán kellett - talán a legócskább az amúgy gyönyörű holmik között. Kereste, és nem találta…
Amikor ma megérkeztem, azt hittem, hogy házkutatás lehetett nála, mert minden a kanapén, székeken volt, szekrényajtók tárva-nyitva, még a cipős fiókokat is kirámolta!
Majdnem két óra alatt pakoltam vissza a dolgokat, miután a kérdéses kardigánt pillanatok alatt elővarázsoltam. Közben a mosnivalót is előkészítettem. Mindent rendben hagytam, viszont nagyon kifáradtam.
Mától még jobban csodálom ezt a lassan 91 éves örök nőt!
Szép napot!
Boldog születésnapot, Ny62!
Flórián egyre szebb!
Sajnos nem ma jön Janka, hanem csak kedden. Nagyon jól érzik magukat és megtehetik. Csalódott vagyok. Szerencse, hogy még lesz tíz napom velük Csíkban. Úgyhogy kedden hozzák Jankát és szerdán jön Laci utánunk.
Születésnaposunknak, Julikának küldöm, de egyfajta bevezetőként is a mai sorozathoz.
Furcsán asszociál az ember, és a megállapítás egyik példája, hogy a mai képek egy része szorosan kötődik Párizshoz és kék egéhez, majd elmesélem, hogyan.
Most ismét mennem kell, várnak a teendőim. Majd a kora délutáni órákban jelentkezem. Szép vasárnapot!
Tudom, hogy csak estére ér Kolozsvárra, de nagyon várom a Jankáról szóló híreket!
Nagyon boldog kerek születésnapot kívánok egy régi kedves topiktársnak, Ny62-Julikának!
Jó egészséget, nyugodt éveket, elégedettséget, élményeket és minden szépet-jót! Isten éltessen, de csupa örömben!
Tisztázatlan tulajdonjogok, pereskedések, hanyagság, pénzhiány, szegénység, nemtörődömség? Sokféle magyarázata lehet.
1. Ha már így betört a civilizáció, néha még a szemnek is tetszik!
2. - 3. Gyógyvízforrás és gyógyfürdő.
4. Búcsú Homoródtól és tovább, egyéb kincsek felé!
***
Majd később. Most sem panaszkodhattok, ugye?
Egyszerre küldtük. Gyönyörű!
Szép napot!
Miért gazdátlanok ezek a házak? Ki olyan gazdag, vagy lelkileg szegény, hogy egy házat parlagon hagyjon. Ez ítélkezés részemről, tényleg mi a magyarázat?
Szép képek.
1. - 2. A ház végében hegyi patak csörgedezik, kell ennél több?
3. Fölötte pedig fenyőfák strázsálnak, szinte átfúrják a felhőket. Az idilli táj költői hangulatba ringat:
Áprily Lajos:
Ködös évszak előtt
Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.
*
A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.
*
Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany köllőt vet a horizont,
*
s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.
*
Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.
*
S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.
Még mindig Homoród-fürdőn.
1. és 3. Szépen karbantartott, felújított nyaralók.
2. Ismét szembejött a székely legény, "hófehér paripán".
4. A barátnőm közelebbről is megtekintette ezt a gazdátlan házat.
Jó reggelt kívánok!
Nem sikerült tegnap elvégeznem, amit elterveztem, igyekszem pótolni.
Vissza Erdélybe. Itt jut eszembe, hogy Klárikának van egy sajátos szóhasználata, ő azt mondja, hogy valaki "erdei" és nem "erdélyi". Mi lenne ez, ha nem archaizmus? Nagyon tetszik!
Borvíz-túránk első állomása Homoród-fürdő volt és nem terhellek benneteket leírásokkal, de ha akarjátok, ezt a keveset akár el is olvashatjátok.
1. A leghíresebb borvízforrása a Mária-forrás, már az első kortyoktól átszellemülök, nagyon finom a vize!
2. - 3. Földút, lovas, akár egy időutazás, és mindenképpen az, hiszen tengernyi emlék köt ide. Gyermekeim is többször táboroztak itt, akár két-három hétig. Szerették.
4. Gyönyörű villák vannak Homoródon, sajnos közülük nem egy gazdátlanul, lepusztulóban.
Szentegyházán van, Udvarhely felé, a strand oldalán. Katiéktól talán kétszáz méterre. Jártál arra mostanában? Amúgy nemrég építhették. Egy-két éve? Feltűnő valóban, de az én ízlésemnek egy kicsit sok.
Nekem tetszik. Hogy nem láttam eddig, ha az út mentén van? Vajon mikor építették? A menü is nagyon jónak néz ki.
Egy pár nap múlva megláthatom!
Az előző link nem igazán használható, hozok egy másikat, magyarul. Ha a felső sávban a Galéria címszóra kattint valaki, egy egész sor szép képet csodálhat meg, köztük az étterem belsejét és az egyes fogások ínycsiklandó látványát.
Szervusztok!
Jól feladtam magamnak a leckét! Kezdjük azzal, hogy félbeszakítottam egy május végi délután történetét, amikor csíkszeredai barátaimmal kirándultunk meseszép tájakra.
Már több mint két hónapja, nevezetesen június 18.-án meséltem el a kirándulás egyik első fejezetét (27751-27757), aztán elkapott a bőség zavara és hol ide kaptam, hol oda. Közbejött Alsórákosi-Marika legutóbbi utazásáról készített fényképes beszámoló, időm se nagyon volt a saját élményeim folytatásához, és teltek a napok, de tovább már nem halaszthatom. Elsősorban magamért, hiszen virtuális nyomokat itt hagyhatok erről az utazásról, blog, vagy napló helyett itt szeretném élményeimet megörökíteni. Hátha érdekel valakit, ha nem most, hát valamikor, mert a kincseimet, úgy érzem, tovább kell adnom.
Szóval ma reggel nekifogtam további képeket butítani és már az első képeknél akadályba ütköztem. Távolról, a barátaim hétvégi házának erkélyéről láttam egy furcsa, szokatlan építményt, de se akkor, se most nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Ilyen volt madártávlatból (1. kép).
Egész délelőtt azzal telt az idő, hogy megpróbáltam rákeresni, de még a műholdas Google-térképekkel se sikerült beazonosítanom, ráadásul fogalmam sem volt, hogy milyen címszó alatt tudjak meg róla adatokat. Felhívtam Kati barátnőmet, végül ő segített megoldani a rejtélyt. A Csíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötő műút mentén fekszik, Szentegyháza területén és Hun-Tanyának nevezik!
Vendéglő, és a leírásokból nagyon jónak mutatkozik, alaposan megnéztem a kínálatot. Tökéletes.
2. - 3. Közeli és távolabbi képek a sajátjaimból
4. és egy jövőt illető tervezet a főépületet körbeölelő jurtákról. Vajon ez lenne a nevük?
Jól eltöltöttem a napot ezzel a témával, de még ma este folytatni fogom a kirándulást.
Szép napot!
Így most már türelmetlenül várom haza az élményekben gazdagodott unokámat! Lesz ott strandolás is biztos. Remélem, nem hagyják ki a mesevárost.
Kívánok nektek sikeres új élet-fejezetet és egy kis pénzt is hozzá...
Jé, Fenci! Mekkora öröm! Csak annyit kérdeznék, óvatosan: a család felnőtt tagjaira az elsoroltakon kívül milyen változások várnak???
Azért is köszönöm a jelentkezésedet, hogy vállon veregethettem magam: ezek szerint jól emlékeztem a Ti Fertő-parti biciklitúrátokra!
(És még én reklamálok a memóriám romlása miatt…) 
Nektek és jó és szép hétvégét!
Jó reggelt!
Hatvan, vagy hatvanöt, igazán mindegy, a lényeg, hogy nagy élmény lesz a kislánynak! (Ha jól belegondolok, mindannyiunkat a szép gyermekkori élmények éltetnek. Többek között, persze.
Annak pedig külön örülök, hogy Zoltán is velük tartott, sok tapasztalata van ezen a téren és tudom, hogy Jankára fokozottan figyel, nagyszerű! Teljesen megnyugodtam, és elnézést, hogy aggodalmaskodtam. 
Nagyon várom a beszámolókat.
Ja, és az EKE. Idő kellett, amíg kibogoztam, hogy ez az Erdélyi Kárpát-Egyesület mozaikszava. Tessék, megint tanultam valamit! Mosolyogtam, mert magam is tagja voltam egy másik - azóta sajnos megszünt - EKE-csoportnak, csak az Erdélyi Könyv-Egylet volt.
***
Megtudhatjuk, hogy meddig maradsz Csíkban? Szeptember 5 és 11 között én is házon kívül leszek, de csak itt az országban.
***
Végre elérkeztem utazásom egyik legszebb állomásához. Homoród, Szeltersz, Kiruly, igazán szívdobogtató helyek, ezernyi emlékkel. Míg élek, hálás leszek Katiéknak, hogy ezt az utat beiktatták a csíki programba. Nem osztályozom az élményeket, de ez a délután egyike volt az otthon töltött legszebbeknek!
Lehet, hogy ma rendhagyó módon mennem kell a nénikémhez, megtudom egy félórán belül. Addig képeket butítok, aztán majd meglátjuk. Nektek viszont máris szép napot kívánok és nagyon jó hétvégét.
Jo reggelt,
A tavirozsa legalabb annyira gyonyoru, mint a nagyutazas.
Szivbol orulok, hogy mas is reszese lesz a Ferto to szepsegeinek. Egy nap alatt korbe lehet tekerni, meg csak lankasnak sem mondhato az ut, inkabb egyenes! Remelem jo sokszor leternek a turistak! Nevezetessegeket nezni es, ha gyerekek is vannak veluk akkor ott van Ruszt mellett a Mesevaros!
Es nagy igazsag, de a gyerekek joval jobban birjak a kihivasokat a felnotteknel, hogy hogynem ok soha nem tudnak elfaradni😉.
Uj fejezet kezdodott a mi eletunkben is, mesterkepzes New Yorkban. Esss, utolso gimnaziumi ev, szalagavatoval es ballagassal. Es akkor a felnottekrol emlitest sem tettem.
Zugolvasoi jokivansagaim a hetvegere mindenkinek!
Most, hogy mondod, 65 km-t tesznek meg naponta. Zoltán is K. Krisztina is a férjével és 11 éves nagyobbik lányukkal mennek. Az EKE szervezésében történik a túra.
Jó volt, szép volt egy kicsit veled utazni.
Jó éjszakát!
Elfelejtettem megkérdezni, hogy nem sok az a 60 km egy 11 évesnek, komolyabb edzés nélkül? Még több is napi 60-nál, mert az egész táv 130 km, ha jól tudom. Bár lehet, hogy fölöslegesen aggódom, hiszen Jankát már az alkata is sportokra predesztinálja. Gondolom, otthon is kerékpározik. Hányan mentek erre a túrára? Z. is? És K. Krisztináék? Felnőttnek sem semmi vállalkozás! Ha jól emlékszem, mintha Fenciék is megtették volna ugyanezt a távot, ugyanott. Felkapott a hely és ráadásul nagyon szép!
Ha esetleg nem láttad volna ezt az internetes oldalt.
Örökké hálás leszek a sorsnak, hogy Meseországban járhattam, gyönyörű volt! Majd lankásodni kezdett a táj, és rövidesen Kolozsvár külvárosába, gyárnegyedébe érkeztünk.
***
Aztán kolozsvári séták következtek - ezekből néhányat már láttatok, de még mindig nem mindent.
***
A következő sorozatok már Hargita megye nem kevésbé mesés tájairól szólnak, valamint Csíkszereda belvárosáról. Csíkvacsárcsiból is lesz egy-két fotó, és ezt a vég nélkülinek látszó és tulajdonképpen csak két hetes utazást Kolozsvárral zárjuk, a Horea úton ejtett sétával. A sok élményből talán ez hatott rám a leginkább, mert visszamentem a fiatalság eddig elhanyagolt színhelyeire. Tanaria tanúsíthatja, hogyan lettem ismét gyermek!
Most pedig egy kicsit szünetelek, elegetek lehet már belőlem, nem?
1. A ködön túl már felsejlik Zilah.
2. Ébred a város,
3. majd a távolba vész.
4. Kanyargó utakon, tovább…
Beszéljenek helyettem a képek, úgy és ahogyan a robogó jármű csukott ablakán át fényképeztem.
1. Csanálosról, a fiamék házától Nagykárolyba mentünk, onnan indult a kora reggeli minibusz Kolozsvár irányába. A ház melletti bodzafa emléke kísért az úton.
2. Gyönyörű, ködtenger feletti napkelte.
3. - 4. És ahogyan a látottakat megörökítettem…
A sapincai vidám temető meglátogatása szinte összejött az idén, bár eléggé messze van Nagykárolytól. Talán jövőre?
Nézegetem az útközben felírt városokat, falvakat, helységeket. Mindegyik megérdemli, hogy megálljunk benne, netán megnézegessük érdekesnél érdekesebb látnivalóit.
Érkávás és Érmindszent után vajon mi szerepel a listámon? Még mindig Nagykároly közelében, és úgy, hogy nem léptük át Szatmár megye határait:
1. Tasnád
2. Tasnádszarvad
3. Érszakácsi
Szégyenkezem, hogy a nevüket hallottam ugyan, de fogalmam sem volt történelmükről, a bennük rejlő szellemi és kulturális értékekről.
Aztán elhagytuk Szatmár megyét és szilágysági tájakra érkeztünk. Nagyon szép vidék, beleértve Zilah városát, Sarmaságot, Szilágypanitot és még sorolhatnám, ugyanazzal a szégyenkezéssel, hogy fogalmam sem volt róluk.
A Meszes-hegység tájai gyönyörűek, talán néhány fotóval illusztrálnám.
Aztán következett Kolozs megye, részemről ugyancsak tudatlanságba fulladó rengeteg adattal. Közel 200 km, háromórás út és… jó lett volna néhányszor megállni.
Jól jönne még néhány év, hogy foltozgassam a lyukas tarisznyához hasonló, szegényes tudástáramat.
Tanaria, a szép képeket viszonozni kívánom és mindkettőt köszönöm. A másodiknak Fenci is örülni fog - zugolvasása közben!
Már írtam, hogy a lombhullató fákon rozsdásodnak a levelek, és annak ellenére, hogy a pillanatnyi 31 fok 37 fok hőérzetnek felel meg, onnan is látszik, hogy nálunk is közeledik az ősz, hogy reggelente színes-szépséges napfelkelték javítják a hangulatunkat. Akárcsak ma reggel! >>>>
Szép napot!
Ez gyönyörű és nagyon érdekes. Egyszer én is elmegyek, mert megígértem magamnak, hogy a sapincai Vidám temetőt mindenképpen meglátogatom egyszer.
Köszönöm, hogy megosztottad.
A tegnap a Botanikus Kertben voltunk. Örvendek, mert ezt soha nem hagyják ki!
Aztán délután lekísértem Jankát és átadtam a család barátjának, hogy korán reggel indulhassanak a Fertő tavat megkerülő kerékpártúrára. Nem hiszem, hogy belefér Sopron s a többi érdekesség meglátogatása, mert napi 60 km-t tekernek, hogy két nap alatt megjárják. Ez most erről szól.
Szervusztok!
Köszönöm Alsórákosi-Marikának a kora reggeli képregényt, képzeld, meg is fejtettem!
Tanariától tegnap nem kaptuk meg a legújabb jelentést, biztosan elrabolták tőlünk sokrétű teendői. Annyira megértem!
***
Amikor május végén elindultam Nagykárolyból Kolozsvár irányába, egy kisbuszon utaztam, az anyósülésen, ahonnan végre feljegyezhettem azokat a helységneveket, amelyeken áthaladtunk, csendben csodálhattam az utat és közben még fényképezhettem is.
Megőriztem akkori jegyzeteimet és tegnap reggel óta bővítem mindazt az információhalmazt, amit az útszéli táblákról sebtében lefirkáltam. Dióhéjba sűrített valamikori tudásomat bővíthetem most, és az érdekesebbeket veletek is megosztom, mert ilyen felbontásban még biztosan nem találkozhattatok ezekkel az adatokkal. Nem egyszer magam is megkönnyeztem tudásra szomjas elődök és kortársak abbeli igyekezetét, hogy egyik költőóriásunknak méltó emléket állítsanak.
A DNf1-es, Nagykárolyt Kolozsvárral összekötő úton elsőként a Căuaş, azaz magyarul Érkávás helységnevet jegyeztem fel, amelyhez egy 124 lelket számláló falucska is tartozik: Érmindszent, mai nevén Ady Endre, röviden Adyfalva, ahová el fogok látogatni egyszer, ha addig élek is. Annál inkább, mert Ady szülőháza egyben emlékmúzeum is, amelynek létrejöttéről megható visszaemlékezést olvastam. Ideteszem, és ne sajnáljátok azt az időt, amíg az olvasása tart, százszor is megéri. Ráadásul már ismert nevekkel ismét találkozunk a dr. Németi János által szignált szövegben.
A második linken képek futnak, nézegetésükkel is érdemes kicsit elidőzni.
Szervusztok!
Biztosan már elindultatok valamerre, Tanaria, én pedig elvesztem itt a részletek között.
Megtaláltam a 2008-as képeket, rengeteget! Közöttük a fertődi Esterházy kastélyt, Kőszeg belvárosát és történelmi nevezetességeit, Sopront és gyönyörű épületeit, Sopronhorpács (Széchenyi-kastély), Nagycenk, majd Bécs megannyi látványosságát, mindezeket két-három nap alatt próbáltuk beiktatni retinánkra és tudatunkba - fantasztikus napok voltak azok! A már öt éve, 2011-ben elhunyt Laci unokaöcsém nagyszerű idegenvezetőnk volt, és a társaság: Laci felesége: Olgi, fiam, azóta már menyem: Erika és jómagam csak úgy tömtük magunkba a látni- és tudnivalók tömkelegét.
Nem szeretnék most újabb útirajzot elindítani, hiszen az interneten bármi megtalálható, de nagyon-nagyon szeretném és biztosan a szülei is, ha Janka ízelítőt kapna apja-anyja egyetemi városából - Sopronból, hiszen ott lesz néhány napig, és biztosan érdekelné. No persze, az is biztos, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszt és már más is gondolt ugyanerre!
Jó reggelt!
Nagyon jól esett ezt olvasni így reggeliben. Nagyon megszerettem Nagykárolyt, ha sejtettem volna akkoriban, mikor választani lehetett, biztos, nem Csíkszeredát választjuk... Na, de minden rosszban van jó is.
(Csak a többiek kedvéért, azért mentünk Csíkba, mert hamarabb került ott munka. Mi magyar kisvárost kerestünk.)
Janka még nagyban alszik.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Persze, hogy láttam.
Arra is gondoltam, hogy előszedem azokat a képeket, amelyeket a Fertő-tó környékén fényképeztünk, meg Fertődön az Esterházy kastélyban, hogy Jankának is megmutassad. Aztán belehulltam a kultúrába és szándék maradt csupán, elnézést kérek!
Ma este is majdnem egyszerre írtunk, láttad?
Köszönöm a sétatéri képeket, örülök, hogy mindent kipróbáltatok!
Aludjatok jól!
Ady Endre is négy teljes évet töltött a városban:
Ady Endrét 1888 szeptemberében íratták be a nagykárolyi Piarista Gimnáziumba. A negyedik osztály befejezéséig, 1892 júniusáig volt nagykárolyi diák. Önéletrajzában így ír erről: „1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba vittek, ahol az első négy osztályt végeztették el velem a kedves emlékű, nagyon derék kegyes atyák”.
Milyen volt Ady Nagykárolya iskolai évei alatt? A választ Ady barátja, Bölöni György adja meg Az igazi Ady című munkájában. Ady diákkorában Nagykároly Szatmár megye székhelye, jellemzői közé tartoznak templomok, széles utcák, földszintes házak, nagy kertek, boltok, korcsmák, nyáron jó illatú bodzák, akácok és orgonavirágok, legnagyobb épülete pedig a Károlyi grófok kastélya. A város közepén, a kastély mellett kis tér, liget áll néhány fával, a térről egyenesen fut egy kis utca, a Zöldfa, a mai Kaffka Margit utca. Az egyik házban akkoriban Jászi Ferenc orvos lakott, akinek fia, Jászi Oszkár, Ady Endre társa a református vallásórákon. A másik, földszintes ház ablakából sovány, érdekes arcú, sötét hajú hölgy tekingetett ki: Kaffka árvaszéki ülnök özvegye, aki Margit leányát várta haza a piac sarkáról, Dullin néni nevelőintézetéből, ahol Kaffka Margit Marchisiu görög katolikus esperes Ottilia (Itóka) leányával barátkozott (Bölöni későbbi feleségével).
(Két idézet Balla Lóránt írásából, amely 2008-ban jelent meg a Művelődés című közművelődési folyóiratban, Kolozsváron.)
Végül a négy év emlékét méltón őrző tábla. >>>>
***
Másnap kora reggel Kolozsvárra utaztam, át a Meszesen, Érmindszent kötelében, keresztül Zilahon és végig meseszép tájakon. Néhány kép ott is készült. Mutassam? Talán holnap.
Jó éjszakát a mai irodalmi-kulturális információk után, azt hiszem, hogy számotokra is újdonság volt…
A nagykárolyi vármegye-házban ma iskolaközpont működik, de falán ott áll egy tábla.
1. - 2. A híres épület
3. - 4. és az utókor kegyelete.
28201. Ezt láttad?
Flórián békésen alszik egész napos tekergés után.
Mi ma a Sétatéren sétáltunk, a fitness parkban mindent kipróbáltunk. Csónakáztunk. Apropó, két gyönyörű hattyút telepítettek át Marosvásárhelyről. Jól megvannak a vadkacsákkal.
Janka is kipróbálta az elektromos gördeszkát, mint Gergő. Nagyon élvezte ő is.
Elnézést az első képért.
( nem sikerült leszedni)
Jó éjszakát!
Szervusztok!
A délután órái elszálltak, de most éppen van egy kevés időm, és végre befejezek egy fejezetet a májusi utazásból. Nektek csöpögtetve jutott belőle, számomra viszont kimondottan sűrű volt és felejthetetlen élményekre emlékezhetek.
Tanaria, emlékszem ahogyan egymás mellett, szinte egymással versengve írtuk a hozzászólásokat a ti kedves lakásotokban, és azóta is előfordult néhányszor, hogy azok szinte ugyanabban az időben jelennek meg, mint ahogyan ma reggel is! Mindig mosolyra késztet.
***
Nagykároly neves szülötteit már felsoroltam, többé-kevésbé, de ismételni sohasem árt: Károli Gáspár, gr. Károlyi Sándor kuruc generális, Ligeti Antal festőművész, Jászi Oszkár, Kaffka Margit, Jászi Alice balettművész, Török Sándor és Kabos Ede írók, Ruha István hegedűművész, hogy csak a leghíresebbeket említsem.
Itt dolgozott vármegyei jegyzőként Kölcsey Ferenc, a vármegye házában, amelyre az a bizonyos páva is fölszállott:
"Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik."
Ezt írta Ady Endre, akinek szintén volt némi köze ehhez a városhoz.
Kicsit elgondolkoztam az előzőben mellékelt színházi meghívón. Centenárium 99 év és négy hónapra? Vagy jól előrehozták? Ki tudja.
***
Túléltem a mai napot is. Egy remek orvoshoz volt szerencsénk, kedves volt és nagyon türelmes, és ami még fontosabb: a szövettani vizsgálat se mutatott ki semmi rosszat! Meleg volt ma nagyon, de van egy jó hírem: négy lombhullató fa sorakozik a járdánk mentén, és már látom rajtuk a rozsdásodó leveleket! Vajon mit jelent?
1. Már beszéltünk Petőfi sorsszerű kötődéséről ehhez a városhoz, hiszen itt látta meg először az ő Júliáját, 1846. szeptember 6.-án. Az Arany Szarvas fogadóból a Térey-ház felé.
2. A fogadó épülete ma, többszörös átépítés után.
3. Nagykároly színháza. "A városi színház 1907-ben épült, Kopeczek György terve alapján. 1953-ban átépítették." (Wikipédia)
Kiegészítésként további képek.
4. A meghívót ugyancsak a Wikipédiából hoztam.
***
Még mindig nem fejeztem be, de indulnom kell, a kevés hátramaradt információt majd a délutáni órákban írom le, garantáltan érdekes lesz!