Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Ha már utána néztél elmondom. Az én NAGY, örök kedvencem, Ronnie O'Sullivan, nem vett részt ezen a tornán, ezért Allister Carternek drukkoltam, mert egy 6-7 éves komoly egészségi küzdelem után van ( Crohn betegség és rák, műtétek) most tünetmentesen szinte régi formájában sikerült játszania. Elismerem, tehát, hogy erős érzelmi befolyás hatására, drukkoltam neki. Selby játéka nekem nem szimpatikus. Jelenleg ő a világelső, gondolom, ezért hitted, hogy neki drukkoltam.
Többet nem fogsz provokálni snooker téren.
Jó éjzakát!
Ugye Mark Selby-nek hívják a bajnokodat? Nem tudtam volna nyugovóra térni, ha nem keresem meg. Számomra ez a keresés is izgalmas volt, pedig nem is volt nehéz!
Elolvasnád? Kívánságod számomra parancs.
Már csak azért is, mert kiszámoltad, hogy akkor 13 éves volt.
Most elköszönök, jó éjszakát!
Nagyon örvendek, hogy megtaláltad a fogalmazást. Egészen különleges lehetett ezt újra látni. 13 évesen. Elolvasnám.
Hagyd a snookert. Te csak kutakodj, ez sokkal izgalmasabb és értelmesebb időtöltés. És aztán meséld el nekünk is!
Gratulálok a favoritodnak és a kitartó szurkolójának! Veled örülök, bár azt sem tudom, hogy mi fán terem az a snooker. Én sem tudhatok mindent, nem?
Igen-igen! Én is benéztem a fészekbe és egy kiskamasz madarat láttam benne, de szülei nélkül. Vajon mikor kezdi próbálgatni a szárnyait?
Szervusztok!
Már második napja foglalkozom lomtalanítással, főleg a minden helyet ellepő papírok, iratok, könyvek, levelek között. Ma nem mentem sehová, és kora reggel a fotókkal is foglalkozni akartam, mindenek előtt a személyes jellegűeket tettem külön albumokba, közöttük a csíkszeredai temetőben készülteket.
Aztán folytattam a megkezdett szortírozást és ismét szembejött velem valami. Emlékeztem rá, de nem gondoltam volna, hogy itt van velünk. Harmincnégy évvel ezelőtt a gyermekeinkkel és baráti társassággal késő ősszel a Baróti-hegységbe kirándultunk, szarvasbőgést hallgatni. Kisebbik fiam nagyon szép fogalmazást írt erről a kirándulásról, és ma ezt találtam meg. Majdnem tökéletes helyesírással írta, kevés törléssel, és csodaszép, univerzális értékű gondolatokat fogalmazott meg benne. Emlékszem a büszkeségre, amit első olvasásakor éreztem, és ma is ugyanazt érzem. Nagy ajándék volt nekünk ez a drága fiú.
Tegnap is történt egy-két érdekes dolog, de erről majd máskor, ha egyáltalán.
Láttátok, milyen nagy a fióka? Nemsokára kirepül.
Szép napot!
A tegnap volt a döntő a snookerben. Győzött akinek drukkoltam.
Várom a további mesélést és képeket!
Szervusztok!
Aki bújt, aki nem, nekem mindjárt indulnom kell! Ez a meleg kezd kibírhatatlanná válni, rosszul, zaklatottan aludtam, mindenféle hülyeséget álmodtam, de semmire se emlékszem.
Eljött július utolsó napja, és már csak öt hónapunk van ebből az évből, ami eddig nem is volt olyan rossz!
Eszembe jutott, hogy közel három hónapja végigjártam a holoni kaktuszkertet, de az utazásom miatt nem került sor a képek feltöltésére. Van még négy-öt-hat sorozat az erdélyi fotókból, de közben talán a kaktuszokat is megmutogatom, annál is inkább, mert szeptember elején ismét egy hetet töltök Holonban, és akkor újabb parkok felderítését tervezem. Természetesen Mokka társaságában - így, kettős k-val, mert eggyel már mást jelentene. Igaz, ő valóban mókás, de inkább a színe miatt kapta ezt a nevet. Szóval, még mindig nem szabadultok meg tőlem!
Mára pedig nyugodt, hűvös, szép napot kívánok!
Szép napot!
Nagyon szép ez a zsinagóga pipacsostól.
Gyönyörű, hangulatos helyek!
A gondnokról már nekem is lelkesedtél, jó hogy itt is elmesélted.
Most vettem észre a 28032. hozzászólás utolsó mondatának nagy hibáját:
Mintha a kinti pipacsok ebbe a szép rozettában költöztek volna.
rozettába!
Elnézést!
1. Ildikóék kertjében érett a korai cseresznye és szedtünk is belőle, azután pedig több évtizedes barátságunk jeleként egy tálból cseresznyéztünk.
2. És ezzel a rózsaszállal búcsúzom ettől a gazdag naptól.
3. Hazafelé a fiam szólt, hogy forduljak csak hátra…
4. Mire hazaértünk már teljes félkörben virított, de csak most vettem észre, hogy a második szivárvány tulajdonképpen az elsőnek a tükörképe. Mások biztosan tudják ezt, de számomra óriási felfedezés: a megfordított színskálából jöttem rá… Sajnos a kép elég rossz minőségű, de mégis megmutatom, mert ez tette fel a koronát az élményekkel teli napra.
***
A hétvégi túltengésem a végére ért. Szervusztok, majd jelentkezem!
és lélegzetállító sárga rózsáiból.
Pillanatképek Ildikóék gyönyörű kertjéből.
Ellensúlyozni szeretném a szomorú múlt képeit a közelmúlt szépségeivel.
1. Ebben a békés utcában van az előbb látott temető is.
2. - 3. Bazsarózsák
4. és egyéb színes virágcsodák a házak előtt.
Még néhány kép a rendezett zsidó temetőből.
1. - 2. Akik végső nyughelyet kaphattak
3. - 4. és két síremlék, egyikük névrokon.
Képek az emlékmű belsejéből és az utókor kegyelet-megnyilvánulásai.
Másnap délután fiatal barátnőmmel, Ildikóval felkerestük a város zsidó temetőjét. Kellemesen lepődtem meg, mennyire gondozott helyre érkeztünk. A zárt kapun nyomtatott betűkkel a gondnok címe, telefonszáma. Közeli házban lakik, és míg Ildikó elment a kulcsért, lefényképeztem a temető közepén álló épületet, egy újabb emlékművet (1.- 2-)
A harmadik képen a a temető egyik részlete,
a negyedik pedig önmagáért beszél.
El kell mesélnem, bár nem szeretném, ha valaki félreértene. Beléptem a zsinagóga kertjébe és menten letámadott egy kutya (kár, hogy őt nem örökítettem meg). Miközben a bokámat kóstolgatta, valahogyan mégis megbarátkoztunk, és ekkor megjelent a gondnok, aki máris hozta a kulcsokat, hogy belülről is megtekinthessem az épületet. Kiderült, hogy külső restauráció megtörtént, de a belső javításokra még nincs elég pénz. A restauráció alkalmával megsérült villanyhálózatot se sikerült még helyreállítani, így csak a kívülről behatoló fényben csodálhattam meg az egykor igazán gazdag díszítésű belső teret. A gondnok nagyon kedves volt és igyekezett minél több információt nyújtani, és most nem hagyhatok ki valamit, mert olyan aranyosan magyarázott, hogy el nem tudnám felejteni. Elmondta, hogy az 1944-ben 18 ezer lakosú város 3500 zsidó polgárát Auschwitzba hurcolták és kevesen tértek vissza. A hazatérők egy része dikszidált (sic!) és különböző országokban telepedett le. Mára alig néhány lélekre tehető a nagykárolyi zsidóság száma. A zsinagógáról azt is elmondta, hogy a statikája (ő a statárium szót használta!) teljesen rendben van, a belső javításokhoz csupán anyagiak kellenek. Annyi jóindulat volt ebben az egyszerű emberben és annyi kedvesség, hogy bearanyozta a napomat. Ugye érthető, hogy távolról sem akartam őt kritizálni?
1. Pontosan hat pipacs van ebben a csokorban - jelképes szám!
2. - 3. A zsinagóga belülről, bár az előzőben mellékelt link képein jóval több részlet látható.
4. Mintha a kinti pipacsok ebbe a szép rozettában költöztek volna.
Jó reggelt, ismét!
Szomorúan jelentem, hogy ma újabb túl-ten-gés vár rátok. Azért vagyok szomorú, mert annyi mindenről nem meséltem még és most újra vissza kell mennünk az időben, május havának két élményekkel teli napjára, jelesen Nagykárolyba.
1. A város egyik mellékutcájában, közel a Károlyi kastélyhoz és parkhoz, gyönyörű épület emelkedik, a város egykori zsidóságának temploma, az ortodox hitközség zsinagógája.
2. A zsinagógát körülölelő park közepén a 72 éve elhurcolt és elpusztított károlyi zsidóság emlékére impozáns obeliszket emeltek.
3. - 4. Az emlékmű körüli zöld fűben vérvörös pipacsok.
Akkor meg fogsz lepődni, mert nagyot nőtt a fióka. Most már meg van gyűrűzve. Az előbb úgy ült mint egy ember, a fenekén. Így láttam a bal lábán a gyűrűt. Addig csinálták, amíg nem lehetett látni.
Gyönyörű felvételek! Hogy szeretem , mikor láthatom a Hagymás hegységet, aminek lábánál kezdtem felnőtt életemet. Sosem felejtem el, amikor először megláttam közvetlen alóla (ezt már említettem itt), napkeltekor, egyszerűen nem tudtam, mi lehet az az óriási gyűrött-rózsaszín valami. Ez az egy pillanat megérte a baláni létet, ami amúgy nem volt vidám...
Gyorsan-gyorsan rákattintottam a kabasólyom fészekre (az utóbbi napokban valahogy elmaradt
) és éppen karbantartás van. Gondolom, hogy a gyűrűzés ezután következik. Pedig Alsórákosi-Marika is figyelmeztetett tegnap.
Most már figyelni fogom, köszönöm, hogy szóltatok!
annál is inkább, mert a lemenő nap fénye a szemben lévő Hagymás-hegységre vetődik, és díszére, az Egyeskőre, amelyhez annyi, de annyi kedves emlék fűz bennünket.
Ugyanúgy várom, csak sokkal ritkábban, mint Te, Tanaria, a ditrói templomot, és ugyancsak megdobogtatja a szívemet.
Mire Szeredába érkeztünk, már be is sötétedett…
Persze a vonat túloldalán, a lemenő napot sem hagyhattam ki,
Szép napot!
Ma gyűrűzik a kabasólyom fiókát.
A kánikula, hála Istennek, elmaradt, és a vihar is csak messziről zengett be. Most is fenyegető felhők uralják az eget.
A snooker torna nagyban folyik. Akinek drukkolok még bent van!
Nagyon örvendek, hogy tovább kísérhetünk utadon Csíkország felé. Gyönyörű a Maros völgye a sötét boltozattal. Én is izgalommal szoktam várni, hogy Ditróba érjünk.
Máris a Gyergyómedencében vagyunk, és két nevezetes látvány közelében haladunk el: a ditrói neogótikus kéttornyú templom (1.) és kissé távolabb a gyergyószárhegyi Lázár-kastély impozáns épületcsoportja látszik a távolban 2. - 3. - 4.)
A ditrói templom egyik érdekessége, hogy 12 színes ablakát Róth Miksa festette!
Maros vize folyik csendesen - mondja a nóta, ám én a folyóval ellentétes irányba utaztam - fel a forrásáig, sőt még azon is túl, a Keleti Kárpátok vonulata mentén.
Ez a sorozat is egy utazás eredménye, vonatból látott már-már giccses szépségek, 2016. május 29. napjáról, amikor Kolozsvárról utaztam Csíkszereda felé.
Kedves útitársaim voltak, egy csíkszentdomokosi férfi, aki valamikor Balánbányán dolgozott és ismerte Tanariáékat - hiszen ilyen kicsi a világ, valamint egy brassói idősebb hölgy, románul beszélt, de értette és törte is a magyart. Így a beszélgetés ezen a két nyelven folyt, és én, aki évek óta nem beszélek románul, nagyon hamar belejöttem, nem is gondoltam volna. Időnként felálltam és fényképeztem, ugyanis ez a vasútvonal magába sűríti a Tündérországnak nevezett vidék minden elképzelhető szépségét.
Az első három kép még az út elején készült, Kolozsvár és Dés között, a negyedik már megnyitja a Maros völgyét és végigmegy a forrásáig. Ezzel a tájjal talán csak a vadregényes Zsíl-szoros vetekedhet, az én szűkebb pátriám, de ha számításba vesszük, hogy anyai nagyszüleim mindketten Csíkországban születtek, Szenttamáson és Szentsimonban, úgy tulajdonképpen erről a vidékről (is) származom.
Jó reggelt!
Ha egy kicsit összeszedtem magam, azt hiszem visszatérek egy kicsit Erdélybe, virtuálisan persze, hiszen egy kedves (főleg) zugolvasó topiktársunk felhívta rá a figyelmemet. Tényleg sok érdekesség maradt el. Igyekszem pótolni, főleg az érdekesebb részleteket - természetesen képek kíséretében.
Még egy kis türelmet kérek, aztán a szokásos hétvégi túltengés következik.
Mi hír a snooker-világban? Nem merek jobban belemenni, mert a végén még ez is érdekelni fog, és már nem férne bele a mindennapjaimba. Híreket róla azonban szívesen olvasok.
A hőség itt tovább tombol - most van az ideje.
Ezek régen is érdekesek lettek volna.
Én nem kívánnék még egyszer fiatal, vagy középkorú lenni... Egyszer elég volt.
Szervusztok!
Nagyon szívesen osztottam meg Veletek, Tanaria, pedig örökös lelkesedéseim témái többnyire senkit sem érdekelnek, és én újra meg újra szembesülök ezzel. Ilyenkor mondom magamnak, hogy "a hiba az ön készülékében van, kedves hölgyem!" Maradjunk annyiban, hogy ez gyógyíthatatlan betegség nálam…
Köszönöm, hogy mégis értékeled, rendes ember vagy, mindig is tudtam.
Vénségemre állandóan ilyen és ehhez hasonló témák érdekelnek, jó lenne újra születni, vagy legalább középkorúnak lenni. 
Szép napot!
Közben ide is elérkezett a kánikula.
A tegnap én nem láttam ezt az izgalmas beszámolót. Nagy élményekben van részed! Örvendek, hogy ebben a munkában részt veszel, mert nem ismerek még egy olyan embert, akinek ennyire passzolna ez a munka. Köszönöm, hogy velünk is megosztod.
Emlékszem, még a bársonyszéktől is borzadt. Színházira gondoltam.
Én is őszibarackot vettem ma! Szintén gyönyörűt és nagyon-nagyon finomat. A nyári hónapokban ez az alapeledelem, első terhességem óta, azaz 49 éve. Tibit pedig kirázza tőle a hideg!
Amúgy a snookernél (számomra) sokkal izgalmasabb dolgok is történnek. Múlt héten csütörtökön csak úgy a semmiből előkerült egy képeslap, és az tényleg maga volt a csoda.
Biztosan senki nem emlékszik már arra a februári napra, amikor elmeséltem, hogy egy nagy kartonlapra nyomtatott "Baráti szerződést" találtunk a Timráton őrzött, írott emlékek között. Itt, a topikon esett szó róla, a fotóját is megmutattam. Az aszódi ágotai hitvallású evangélikus Petőfi Főgimnázium 1919-ben végzett diákjai kötötték és írták alá, arra kötelezve magukat, hogy 10 év múlva ismét találkoznak. Közöttük volt Y. apai nagybátyja is, az 1901-ban született F. Sándor, aki 1943-44-ben munkaszolgálatosként pusztult el, valahol Ukrajnában.
És csodák csodája, találtam egy képeslapot, az aszódi gimnázium fotójával, a teljesen világos postai pecséten 1929. szeptembere olvasható, címzett F. Sándor, Mátészalka, és a két soros osztálytársi üdvözlet alatt ugyanazok a nevek és aláírások, mint a tíz év előtti szerződésen. Akár el is felejthettem volna azt a februárban talált iratot, de ez a "véletlen" egyszerűen hátborzongató volt. Így tudtuk meg, 87 év elteltével, hogy Y. nagybátyja nem tudott eleget tenni az ígéretének…
Persze, ezek nem olyan eget rengető események, csupán érdekes egybeesések. Az már csak hab a tortán, hogy itt, az interneten is rábukkantam ugyanannak az iskolának pdf formátumban feltett értesítőjére, amely három tanévet foglal magába: 1918/19, 1919/20, 1920/21. És itt, az V. osztály tanulóinak névsorában szerepel a másik nagybácsi, az 1906-ban született és ugyancsak munkaszolgálatban elpusztult F. Lajos. Valószínűleg, ezt is meg kellett találnom!
Láttam és persze, hogy rád gondoltam.
Csak ezen a héten. Azért be-benézegetek.
Ma gyönyörű és nagyon finom őszibarackot vettem, és persze, újra rád gondoltam. Az idén finom a barack és nagyon leveses.
Vajon most mennyiért és egyáltalán, hogy is lehet telefonálni, mert még vannak készülékek.
Mit is keressek meg? És mi lenne a csoda? Nem értem.
Végre leesett a 25 banis! Ugye ez volt a telefonérme a nyolcvanas években? Nem keresek semmit, elég ha tudom, hogy - esetleg - ott voltak. Te láttad azokat a szépséges helyeket? És nem gondoltál arra, hogy rövidesen ott, illetve itt lehetsz?
Azon töprengek, hogy a csoda a mi agyunkban van. Abban, hogy emlékezünk. És bár az idő - úgy tűnik - eltörölte, elég egy mozzanat, egy pillanat, és az emlék előkerül, de úgy, mintha tegnap történt volna…
Meddig tart ez a snooker, nahát!
Szép napot!
Az maga a csoda lenne!
Keresd meg.
Most snooker van.
Kínai World Open. Tudom, senkit sem érdekel.
Jó reggelt!
Tanaria, köszönöm a részleteket! Azért én megpróbálok tárgyilagos lenni és elmondani, hogy Muszkó is legalább annyira szép, mint az általad fényképezett gyönyörűség!
***
Nagyon emlékezetes moziest volt vasárnap. Az "Apám nevében" nagy film, bár nem kapta meg az 1994-es Oscart, pedig több kategóriában jelölték. Csodálatos, megrázó jelenetek vannak benne, nagyszerű alakítások, és valóban nemcsak szomorú, hanem felháborító maga a megtörtént eseményeket rögzítő történet is.
Előtte sugározták az 1988-as angol-amerikai-izraeli Agatha Christie filmet, amely akaratom ellenére is a képernyő elé szögezett, először Peter Ustinov brilliáns Poirot alakítása miatt, aztán az ismerős helyeket, Jaffót, Jeruzsálemet, Qumrant láttató képsorokkal. A stáblistán rengeteg héber név, a film producere pedig a 2014-ben elhunyt legendás izraeli filmes, Menachem Golan, akinek a "csillaga" Haifán is látható, a Cinemateq előtti téren. >>>>
És egyszerre beugrott egy régi emlék 1987 őszéről. Nagyon friss új olék voltunk. Statisztákat kerestek egy filmhez és a mi alig megnyílt osztályunkból többen jelentkeztek, közöttük a férjem és a fiunk. Egy-két napig tartott, majd nevetve mesélték, hogy arab "lepedőkbe" öltöztették őket és jó móka volt a forgatás, pedig semmit sem értettek se a cselekményből, se a témából. Valószínűleg ez a film lehetett, újra meg kellene néznem, hátha a tömegjelenetekben felfedezhetném az én drágáimat is!
Szép napot!
Köszönöm. A Monostoron egyik blokk földszintjén lakik, mert a nyitott konyhaablakban egy másik hófehér gyönyörűség ült. Nem fotóztam le, mert sérült volt a szeme alatt...Talán ezért sem merészkedtem közelebb. Szembe nézett velem, de aztán megunta az ügyetlenkendéseimet, hogy jobban befogjam, úgyhogy már rám sem hederített.
Mindenkinek a saját szeretett gyereke, cicája a legszebb.
Most kapcsoltam, hogy mit is kértél, Tanaria. "Közelebb hoztam" a szerelmetes cicádat, így, ha lehet még jobban érvényesülnek a színei. Kár, hogy a kék szemét nem tárta nagyobbra. >>>>
***
Most indulnom kell, pedig még mind a két vasárnap esti filmről szerettem volna beszélni. Talán késő este, holnap reggel?
Tanaria, a képen látható cica nagyon szép! Mutattam Krisztinek is, mire ő:
- Muszkó mégis szebb! (Ennyit a tárgyilagosságról!) Ugye tudod, hogy szintén sziámi? Gyönyörű színei vannak! Amúgy vagyont ér, csodálkozom, hogy kint láttad. Miért nem merészkedtél közelebb? Féltél tőle?
Köszönöm, hogy megmutattad itt, a topikon. Hol találkoztál vele? A Monostoron?
Szervusztok, jó reggelt!
Tegnapra - amint láthattátok - internet- és benne topicmentes napot rendeltem magamnak. Olvastam inkább és végeztem a dolgomat, de a számítógépen kívül.
Ma reggelre viszont kedves levelek vártak, köztük egy kimondottan hűsítő-üdítő jellegű és még szép is!
Egyéb kedves hír is várt - kapcsolódik néhány korábbi témánkhoz. Nagyszerű és követhető kezdeményezésnek tartom:
"Hadd osszuk meg azt az örömet amiben tegnap volt részünk Nyíregyházán.
A Herzl c. darabunkat vittük el a nyíregyházi zsinagógába. Bár nem volt egyszerű
a zsinagógát hangilag és fényileg az előadás számára megoldani, de kitűnő
technikusaink ezt a kanyart is vették. Öröm volt látni, amint vasárnap délután cca 400,
várakozással teli néző megtöltötte a zsinagógát. És még nagyobb élmény volt az
előadás után a sok száz megelégedett arcot látni.
Íme egy fénykép a tegnap estéről. A következő Herzl-előadásunk szeptemberben 11-én
(vasárnap) lesz a Spinozában.
Spinoza"
Hozom a fényképet is:>>>>
Ja, és kék a szeme! Beleszerettem.
Jó estét!
Egy ritka szép macskával találkoztam ma. Hátha, te, Szigal, közelebb tudod egy kicsit hozni, mert én nem mertem jobban megközelíteni.
Szép napot!
A tegnap utána néztem az fokoknak és páratartalmaknak. Hát itt nem stimmelt. K-várt és Csíkszeredát néztem meg, a páratartalom közel sem volt olyan magas. Igaz, hogy kb. 2-3 órával utánad néztem meg.
Az esti filmeket megnéztem. Nagyon szomorú, hogy ilyenek történnek.
Most, hogy mondtad, Tanaria, én tényleg folyamatosan nyaralok! Ma megint dolgom volt a mobilszolgáltatónál, Klárikától egyenesen odamentem, aztán egyenes járattal haza, de a közeli szupermarketben is vásároltam néhány apróságot, és hazafelé már nem szálltam buszra, inkább fényképeztem. Mindig akad valami…
Kora délután Zs. telefonált, segítségemet kérte, hogy eljusson egy adott címre a mi környékünkön. Nem ismertem az utcát, elég messze is van tőlünk, de megkerestem a térképen, hozzá a megfelelő buszt, ráadásul el is kísértem a barátnőmet. Könnyen megtaláltuk a címet, és olyan szép helyeken jártunk, hogy végül Zs. is azt mondta: - Mintha kirándultunk volna!
És ekkor elhatároztam, hogy majd, ha hűvösebb lesz, sorra kipróbálok minden kevésbé ismert autóbuszvonalat, hiszen én még 28 év után se ismerem a városom minden szegét-zugát. Még jobban meggyőződtem ma, hogy kevés ennél szebb várost ismerek. Illetve nem is ismerem eléggé…
***
Ma este egy nagyon nagy filmet nézhetünk meg a Duna tévében: Apám nevében, 1993-as angol-ír életrajzi dráma. Nem szabad kihagyni! Kicsit későn adják, magyar idő szerint 21:10.kor, ráadásul egy Agatha Christie film után, de meg kell néznünk, ugye ti is így gondoljátok?!
Szervusztok! Megnéztem a mostani meteorológiai helyzetet, többé-kevésbé bejöttek a reggeli jóslatok, csak nálunk van 33 fokos hőségérzet, szöööörnyű!
A fenti mondat írása közben kalandos útra mentem, később elmesélem. Most a cicák etetése következik!