Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Ejnye-ejnye, de könnyen passzolsz. Hadd segítsek: a képen (27896/2) még éretlen, később megváltoztatja a színét, többféle neve van, egyik kissé "csúnyán" hangzik, másik pedig egy ismert trópusi és egy európai gyümölcs nevéből tevődik össze. Erős illata miatt én még csak nem is kedvelem. Többet pedig nem mondok! Na?
Gergőnek köszönöm, hogy beváltotta ígéretét. Úriemberként!
***
Főzöm a lekvárt, sok lesz. Illata megtölti a házat.
Ja és, szabad a vásár. Nem tudom, milyen gyümölcs.
Mindenkit köszöntök!
Gyönyörű virágok. Vajon tudják kárpótolni a kánikulát? Úgy látszik Izraelben még mindig víz fakad a kőből.
Itt egy ideje nem lehet tovább vinni a képeket. Ki kell lépni és a következőre kattintani. Nálatok is?
Kérhetem én is a tavi rózsákat, mert nagyon szeretem.
Gombát nem találtunk, de az erdő hűvös és üde volt. Vannak helyek amik sosem ugyanolyanok. Nem lehet megunni. Most egész más hangulata volt, mint máskor.
További szép napokat!
Szép napot!
Fussunk akkor neki még egyszer! Marad a két találós kérdés.
Közben beszéltem Tanariával, akinek - szörnyű! - már néhány napja bitorolják a laptopját, érthető nem? Láttatok már olyan nagymamát, aki nemet mond az unokájának?
(Jut eszembe: árulja el már valaki, hogy az "uncsi" förtelmény az unalmas jelzőnek, vagy az unokának a kínrövidítése? Netán a szövegkörnyezettől függne csupán? Szöööörnyű. Az talán még szörnyűbb, ha hetven feletti nagymamák szájából csücsörődik elő…)
Tanariáék most gombát szednek, természetesen a közeli erdőben. A laptopzárlat keddig folytatódik, igaz, megkértem Gergőt, hogy engedje egy félórára a nagymamáját is érvényesülni. Lássuk, mi lesz a kérésemből.
***
Ja és most támolyogtam haza a piac utolsó kajszibarackjával - közel 10 kilóval, így a topikozás tovább halasztódik.
Amúgy láttam a Manócskák nyomait. Egyszerre kettőét!
Jó estét zugolvasók és topiktársak! (ha jól utána nézek a két kategória itt ott még fedi is egymást.)
Na szóval: tegnap volt egy találós kérdésem. Válasz (még) nem érkezett rá. Most lesz még egy: kivel, vajon kivel töltöttem én a mai - nagyon-nagyon - kellemes napot?
Tehát adva van két találós kérdés. A becsületes megfejtő jutalomba részesül!
A mai túltengés vége:
1. Pillantás a völgyre.
2. Vajon milyen gyümölcs lesz belőle? A kitaláló jutalomban részesül!
3. A lakás dísze lett.
Még mindig a kertben… Az utolsó képen a kis tavacska egyik dísze, a sellővirág.
Ujjgyakorlatok.
1. A nagyvirágú magnólia még mindig nem bontotta ki készülődő virágát. Y. szerint a fiatal fának még nincs elég ereje ehhez a teljesítményhez. Talán jövőre?
2. A Chorizia viszont tovább szórja virágait.
3. - 4. Fel-fel, az ég felé.
1. Timrát felé - félúton.
2. - 3. Már a timráti kertben, a Fencire emlékeztető tavirózsa. Sietnem kellett, mert délutánra összezárja a szirmait.
1. - 2. Még mindig az utcánk alsóbb szintjéről - a kis kaktuszkert alól, amely a házunk közvetlen közelében van.
3. A mellettünk lévő patinás kőházban felújították a felső emeletet. Szép lett!
4. Ismét Picurka - egyik kedvenc helyén - három példányban. Amint látom, már a második képernyőt használom, amióta a legelső kép készült.
Már régebben megfigyeltem ezt a fikuszt, ugyancsak az előző helyen.
1. Ez a része az utca felső részében van,
2. - 3. míg gyökerei? Fogalmam sincs honnan szívják az éltető erőt.
4. Még egy példa a túlélésre. Beton alatta - beton mögötte, de él és virul!
Hófehéren nyíló bougainvilleák. Az érdekesség bennük az, hogy az utcánk egyik felső és alsóbb szintjét összekötő lépcsősor mentén nyílnak.
Jó reggelt kívánok!
Ismét pörgős hetem van, mindjárt el is indulok, nénikémhez és onnan Tel-Aviv irányába, de arra gondoltam, hadd fogadja virágözön az ide kukkantókat - sok lesz belőlük és sokféle, itt-ott valami kevés a környezetükből is.
Nagykároly látványosságait majd - talán - a hét végén folytatom, mert van abból bőven, jut a zugutazóknak is!
Fenci, nagyon tetszett a szóalkotásod, gratulálok!
***
1. - 2. Utamba került járdaszigetet díszítik
3. - 4. és vele szemben az aranyszínű nyár egyik jelképe.
Szervusztok!
Nagy örömmel látlak közöttünk, ismét, Fenci! A tegnap látott tavirózsa ismét rád emlékeztetett, ugyanúgy, ahogyan a pálma meg a levendula, és a pluméria Alsórákosi-Marikára, a rozmaring pedig Tanariára. A többi virág mindazokra, akik önkéntes száműzetésbe vonultak, vagy átköltöztek egy másik bolygóra.
A másik bolygó legyen például a Jupiter, hiszen a tegnapi hír szerint a Juno űrszonda a közelébe érkezett ötévnyi utazás után. Most talán sikerül megtudnunk, mi van ott, ha van valami egyáltalán. Izgalmas időket élünk, én pedig itt a nagykárolyi kis élményeimről akarok mesélni…
Tegnap nagyon izgalmas munkának kezdtem. Azt a néhány száz kötetet leltározom, ami még hátramaradt a volt főnököm könyvtárából. Igazi kincsesbánya - számomra, de rajtam és Y.-n kívül ki érez majd hasonló izgalmat egy-egy könyvritkaság láttán? Dedikált könyvek nagyrészt, közel 100 évesek, és eddig csak ötvenet vettem nyilvántartásba, azt azonban minden adattal, és itthon viszem számítógépre. Tegnap végre kézzel is sokat írtam, többet talán, mint az elmúlt két esztendőben. Elgondolkoztam: fogunk mi még valaha kézzel írni??? És gyermekeink, unokáink?
Jajj!
Előkerültem és nem sértett meg egyikőtök sem, csak nem vagyok gépközelben, de ahogy tehetem zugolvaslak, és zugutazom is :)
Jó estét!
Tanaria! Biztosan már együtt vagytok a kis utazóval, igaz?
Válaszok:
"Ilyenkor", illetve abban az esetben, ha teljesen véletlenül egy perc különbség van csupán a kettőnk hozzászólása között. Lásd: 27880 - 6:36, 27881 - 6:37. Ha így akartuk volna, biztosan nem jön össze, ezért kellene lottót venni.
Az én helyesírás-rendőröm csak a kukkintó-t húzta alá, mert az kukkantó.
Kaffka és Szabó Dezső jó cimborák voltak, Margit korai haláláig. Ugyanazon a napon születtek egyetlen év különbséggel.
***
Marikával egy időben "gyűjtöttük" a kifejező, élethű szobrokat, nekem is tetszenek!
Örömmel üdvözlök minden ide kukkintót!
Nem értem, miért kéne lottót vegyetek "ilyenkor". Milyenkor?
Gergely úton van. Persze, akadt ismerős aki mellé ült.
! Úgyhogy teljesen nyugodt vagyok, mert tudom, hogy ő sem izgul.
Ezért jó a kisváros.
(Az én okos javítóm három szót aláhúzott pirossal. üdvözlök, kukkintó és milyenkor.)
Kafka Margit sokat szerepel Szabó Dezső Életeim c. könyvében. Érdekes egyéniség volt.
Nagyon szeretem az ilyen élethű szobrokat!
Én is mindenkinek szép napot kívánok!
Most nem lesz túl-ten-gés, mert indulnom kell, de annyi minden maradt még, amit nektek is el fogok mondani!
További szép napot!
Mielőtt útra kelnék, hadd beszéljek még egy nagykárolyi "érdekességről", arról, hogy Jászi Oszkár szülőháza közvetlen közelében egy másik tábla is felhívta a figyelmemet. Itt született ugyanis Kaffka Margit.
1. Utcát is neveztek el róla, pontosan azt az utcát, ahol a házuk állt, szemben a Károlyi kastély parkjával.
2. Az emléktábla.
3. A Színek és évek írónőjének mellszobra a város központjában. Deák Árpád marosvásárhelyi születésű szobrászművész alkotása, aki jelenleg Nagyváradon él.
4. Az interneten találtam, és tudom, hogy sokunknak tetszik majd. Deák Árpád szoboregyüttese Nagyváradon, a Holnaposokról: Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamás alakjait ábrázolja a "wikizoli" által készített fotó.
Látod Marika, ilyenkor kellene lottót vennünk!
Ugye, milyen jó a hűségesek közé tartozni?
Ha sajnálok valamit, akkor csak azt, hogy 2011 előtti utazásaidat nem láthattuk-követhettük a már itt hagyományossá vált módon… Nem kell ahhoz semmi türelem, csak tudás- és kalandvágy. Bennünk aztán van, bőven!
(Hála Istennek!)
Meleg szeretettel, forró reggelivel köszöntöm az idelátogató hűségeseket
.
Köszönöm Ibikének hozzám való jóságát és a türelmeteket, akik végig néztétek utazásom kiragadott epizód képeit.
(Van benne itt-ott hiba, de igérem nem korrigálom.)
Legyen örömteli hónapja, hete, napja mindnyájunknak
!
Jó reggelt!
Ha jól emlékszem, én akkor is tudtam mosolyogni azon az ügyön, de lehet, hogy nem mertem, miattad? Minden korban, most is, nagyon szerettem a gyermekcsínyeket, még ha szülőként is kellett átizgulnom azokat. Bennük van az igazi fantázia, a kalandvágy valamilyen megvalósítása!
Még nem tudom, hogyan alakul a napom, Y. autójától függ, illetve a javítóműhelytől. Pedig láttam a kertjében egy óriásbimbót (magnolia grandiflora), remélem mostanra kipattant, jó lenne élőben látnom.
Majd jelentkezem, legkésőbb este. Sok terv van a tarsolyomban, számotokra is!
Várom a jelentést Gergő első önálló utazásáról, elképzelem az ő izgalmát, de a Tiédet is, Tanaria! Ne félj, talpraesett unokád van!
Legyen hát szép napunk, jó hetünk, estére talán Alsórákosi-Marika is előkerül. Sőt, talán Fenci is?
Fárasztó lehet.
Gergő csak holnap jön. Vonattal.
Tényleg, Z. volt hetedikes, mikor a te kislányod segítségével Lacival Kolozsvárra szöktek. És még át is kellett szállniuk Dedán vagy Désen, már nem is tudom. Csakhogy ők már sokszor utaztak velem azelőtt. Jó kis kaland volt...utólag lehet nevetni .
Málnafagylaltot, almástésztát készítettem stb.
Jó éjszakát!
Megérkezett Gergő?
Nagyon meleg van és nemszeretem szél fúj, erősen. Nénike után három órát aludtam és ébredéskor fogalmam se volt, hogy hol vagyok. Ma csupa összeesküvés-elméletekről, képzelt vagy valós lopásokról és hallucinációkról mesélt nekem, nagyon kifárasztott, ráadásul mindent, még a képzelgéseket is olyan logikusan építi fel, hogy akár el is lehetne hinni, ám ellenkező véleménynek semmi helye nincs. Micsoda egyéniség ez a cseppnyi kilencven éves kis nő!
Szép napot!
Érdeklődéssel olvastam linkjeidet és hozzászólásaidat. Ez tényleg nem mindennapi életút.
Jó reggelt!
Adósságaimat részben leróttam, ám a tegnapi könyves-filmes eseményhez még tartozik egy-két érdekesség - hadd osszam meg Veletek - itt. Annyi minden van, amiről nem tudunk, vagy amit csak úgy eleresztettünk a fülünk mellett, legyenek hát az én szösszeneteim amolyan hiánypótló információk - saját magamnak, és ha még valakit érdekelne - máris jobbá teszem a napom!
A tegnapi filmben találkozhattunk egy cseppet sem mellékes mellékszereplővel: Jászi Oszkárral, aki szintén Nagykárolyban született.
Érdekes egyéniség lehetett és munkássága napjainkban éli újjászületését. Érdemes megjegyeznem, hogy Mártika barátnőm egyik unokája, az a lány, akit a középkori táncban is láthattunk (lásd: 27664/2016.06.03), és aki most mesterijét végző művészettörténész, aktívan vesz részt Jászi Oszkár emlékezetének megőrzésében.
Ha érdeklődésetekre számíthatok, erről bővebben a délutáni órákban, most indulnom kell - kezdődik a hét!
Jászi Oszkár emléktáblája szülőházának falán. >>>>
Tanaria, én nem hinném, hogy Fencit bármivel is megbántottad volna. Merem remélni, hogy továbbra is zugolvas és néha-néha egy-egy szóra érdemesít bennünket. Mindig jólesik, ha jelentkezik!
Holnap érkezik Gergő? Emlékezetes utazása lesz! Jól emlékszem, hogy egyszer az apukája is "függetlenül" utazott a nagymamájához? Vagy a két nagyfiad együtt?
Az Andrássy és Károlyi családról sok - interneten fellelhető - dokumentumot elolvastam a héten, már amikor az időm engedte. Többek között a "múltkor" portálon található írást Kovács Tamás tollából, amelynek már az első mondatában felfedeztem egy - szerintem - durva hibát, ugyanis nem mindegy Csíkszentmihály vagy Csíkszentkirály, no de mostanában kicsire nem adunk… Amúgy az írás tényleg érdekes. Talán kissé átideologizált.
Aztán azt is elolvastam, amit a Wikipédián írnak róla, tényszerűbben és talán helyesebben.
Ha érdekel valakit, jó felkészülés lehet a nemsokára kezdődő filmre. Alig várom.
Nemsokára találkozunk tehát Básti Julival és Bács Ferenccel.
Még egy érdekesség: a film forgatókönyvének írója és rendezője: Kovács András június 20.-án töltötte a 91. évét.
Remélem, hogy még jövök a nap folyamán.
Persze, hogy jövök, hiszen napok óta ígérem.
Annál is inkább, mert kb. egy óra múlva kezdődik az elmúlt szombaton látott film második része, amit feltétlenül meg kell néznem! Néznünk?
Nagyon érdekesen jönnek velem szembe mostanában a történések. Andrássy Katinka személyisége okkal-joggal izgatja a fantáziámat, mindig is tudtam a létezéséről, de azóta, hogy két könyvét is olvastam, ha lehet, még inkább.
Elképzelhetitek, mennyire lázba hozott, hogy vele, életével kapcsolatos könyvbemutatón vehetek részt, ami éppen Károlyban, történt (Emlékeztetőül idézet következik a 27811-es hozzászólásomból):
"Nincsenek véletlenek, szoktam mondani, főleg olyankor, amikor megmagyarázhatatlan módon történnek a dolgok. Az elmúlt hónapban, az esküvő utáni napon, Nagykárolyban felfigyeltem egy plakátra, amely vetítéssel egybekötött könyvbemutatóra hívta az érdeklődőt. El is mentünk károlyi barátnőmmel, Mártikával és a kis győri húgocskámmal, na hová? Természetesen a Károlyi kastélyba. Rendhagyó könyvbemutató volt, mert fénymásolt és egybefűzött dokumentumokat tartalmazott a bemutatott füzet, címlapján ezzel a felirattal: A vörös grófnő - Károlyi Mihályné emlékiratai nyomán a filmet írta és rendezte Kovács András. Érdekes beszélgetések hangzottak el, és a 109 oldalas füzet a filmmel és történetével kapcsolatos publicisztikát tartalmazza - most éppen itt van előttem. Képek is készültek azon az estén, majd előszedem, ha rákerül a sor.
A filmet 1984-ben mutatták be, parádés szereposztással: Básti Juli, Bács Ferenc, Kállai Ferenc, Temessy Hédi, Tolnay Klári és ma délután meg is nézhetjük, a Duna TV jóvoltából, magyar idő szerint 15:45-kor. Nézzük együtt, jó?"
Néhány képem a könyvbemutatóról, illetve a vele kapcsolatos dokumentumkiállításról: >>>>
Szép napot!
Nagyon tudom, milyen szomorú látni, hogy öregszik, romlik az elme. Minél több szép pillanatot kell nekik okozni, az apró örömök sokat számítanak a hétköznapokban.
Szerintem, nem azt üzeni, hogy felejtsük a múltunkat, inkább, hogy azzal együtt lépjünk tovább. Isten ments, hogy elfelejtsük...
Remélem még jössz ma.
Este elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy mégis megsértettem Fencit. Ha így van, nagyon sajnálom, valószínű durva voltam. Nem ez volt a célom, sőt. Most itt bocsánatot kérek.
fenti beírásom helyett előző beírásom olvasandó. Elnézést!
***
A következő adósság - mint már említettem, egy könyvbemutatóról szól. Képek is készültek, sőt arra gondoltam, hogy vissza kell mennünk időben és térben - május végére, gazdag nagykárolyi élményeimhez, mert csupán apró kis töredékét mutattam meg eddig.
Ő, rengeteg nagyon szép élményem volt - egész ottlétem alatt feltöltődtem a felém áramló szeretettel és mindez ugyanolyan intenzitással folytatódott Kolozsváron és Csíkszeredában is. Kati barátnőm többször is megjegyezte, hogy úgy léptem be a lakásukba, mintha pár órával azelőtt jártam volna ott utoljára. Az a lakás ráadásul az egyetlen, amely szinte változatlanul őrzi a mi fiatalságunk és utódaink gyermekkorának emlékét. Már Tanaria se lakik ugyanott, ahol a régi szép időkben, mi pedig ugyancsak nem. Néztem a régi lakásunk ablakait - falai között nem jártam már 29 éve, és bizony ismét cáfolnom kell a zen bölcsességet. Katiéknál viszont újra azt éreztem, hogy megállt az idő és ez nagyon jó volt!
Köszönöm ezt a valóban bölcs mondást, csak sajnos az életünk nem így működik. Fogadjuk az újat - mit is tehetnénk mást, de elengedni a régit - bizony legtöbbször lehetetlen. Amint azt a fenti beírásom is példázza…
Ha okosabbak lennénk, úgy engednénk el azt, ami megy, hogy tanulságaira építhessünk mindent, ami jön. Talán így lenne tökéletesebb az életünk. Persze, könnyű "bölcsnek" lennünk, és időnként feldobni egy-egy közhelynek minősülő mondatot. Akkor is, ha az a közhely legtöbbször igaz…
Jó reggelt!
Szépen elszaladt velem a ló, ráadásul azt sem tudom, mivel töltöttem a drága időt - csak úgy eltelt.
Kezdem az adósság törlesztésével. Egész héten arra a vasárnap délutánra gondoltam, amelyről tulajdonképpen nem is kellene írnom. Már két éve készültünk erre a látogatásra, miután drága barátnőnk, munkatársunk, példaképünk betöltötte a 90. évét. Most olyan alkalom adódott, amit bűn lett volna elszalasztani. Egy másik közös natanjai barát látta vendégül a már 92 éves K. L.-t arra a napra, mert vasárnap lévén, a Fülöp-szigeteki gondozónője szabadságon volt, és a családja néha a baráti segítséget is igénybe veszi. Ismert személyiségről van szó, régebben többször megemlítettem itt a topikon. legutóbb talán abból az alkalomból, amikor egy magyarországi színház bemutatta nagy sikerű könyvének dramatizált változatát. Jól tettük, hogy találkoztunk vele, együttlétünk négy órája alatt régi elméssége is fel-felcsillant, kellemesen társalogtunk, igyekeztünk nem észrevenni az időnkénti áramszüneteket, és igen, ugyanúgy szerettük, szeretjük, mint régen, de - mondanom sem kellene - nagyon szomorúak lettünk.
Mi vittük haza az idősek otthonába, amely talán az ország egyik legszebb, legjobban felszerelt intézménye, egyszer régen még fotókat is mutattam a nagy területen, gyönyörű épületekben működő létesítményről. Azóta mintha még szebb lenne. A bejáratnál már várt Mary, a kedves, fiatal, mosolygós gondozónő, aki nagy szeretettel emelte ki barátnőnket az autóból. Megvártuk, amíg bemennek. Járókeretébe kapaszkodva lehajolt, hogy megsimogasson egy cicát - és ez a kép maradt meg kitörölhetetlenül az emlékezetemben. Hazafelé nem beszélgettünk, Y.-t és engem is ugyanazok a gondolatok foglalkoztattak, és szomorú vagyok azóta is. El kellett mégis mesélnem.
Éppen ma írom ezeket a sorokat, amikor valamikori közös főnökünk születésének napja van: 104 évvel ezelőtt jött a világra…
"Ami jön fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész" (zen bölcsesség)
Szép napot!
Nem akartalak megtéveszteni, de sikerült. Alsórákosit kommentáltam és a kérdés is hozzá szólt.
Szép vers és szép kerti virágok.
Vigyázz nagyon magadra valahogy! Megnéztem a haifai időjárás előzetest. Ijesztő!
Tegnapi mélázás a timráti kertben.
Legyen szép a júliusunk!
Jó reggelt, szép új hónapot!
Szabó Lőrinc: Nyár
Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba!
hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.
Csókolóznak? vagy marakodnak?
Most hirtelen egybefogóznak,
s nyílegyenest fölfurakodnak.
föl, föl, föl, ingó, lebegő
tornyot húzva, mely repdeső
útjuk nyomában égbe nő,
függőlegesen rakéta: már a
bükk magasában, már a nyárfa
csúcsánál járnak: már a drága
túlvilágban szikráznak a
kék őrületben, ahova
csak a szerelem mámora
vagy az se emel!...Ott repülnek!
Ott! Hol? Fény! Látod?...Tovatűntek...
Magukkal vitték a szemünket!
Jó estét!
Nem voltál figyelmetlen, mert nem is részleteztem a programomat. Tegnap végül itthon maradtam, főleg a meleg miatt, ma elutaztam Timrátra, ahol még mindig az utazásomról és az elmúlt hónap eseményeiről tartottam részletes beszámolót. Az előző két "munkanap" folytatásaként. No de a jövő héttől visszatérünk a szokásos mederbe, hiszen már régen lejárt a szabadságom!
A mai nap még fényképezésre is szakítottam időt, találtam is egy-két érdekességet, de ki tudja, mikor kerül sor ezekre a fotókra, hiszen az utazásom albumában még rengeteg kép van! Nagy részük valószínű el is marad.
Holnap megint a nénikémhez megyek és együtt a kórházba, kezelésre. Nagyon meleg van, nehezen viselem.
További szép estét!
Különleges hangulatú város Dubrovnik. Nekem nagyon tetszik!
Gyönyörű ez a Mosztári híd elképesztő történelmével.
Nagyon szép volt. Köszönöm én is. A vége elkeserítő, megdöbbentő és nagyon csúnya.
Úgy látszik megint figyelmetlen voltam, mert nem láttam, hova utaztál el újra. Minden jót és szépet kívánok!
Mindenkinek szép napot!
Kinga Jászberényben vagy Szolnokon lakik. A fb-n osztotta meg a kiscicáját.
Aminek félve örvendeztem, nem jött össze.
Helyszűke miatt az előbbi hozzászólásból elmaradt, hogy elmondjam:
Nincsenek szavaim, amelyek kellőképpen kifejeznék elismerésemet és köszönetemet ezért a páratlanul szép és érdekes úti beszámolóért!
***
Nemsokára indulok, így további szép napot kívánok és még sok-sok közös élményt!
Alsórákosi-Marika képes útirajza a Balkán-félsziget egyes országaiból XXVI.
1. Bosznia-Hercegovina, Medjugorje: A Vatikán által nem elismert zarándokhely, Mosztártól 28 km-re. Nem egyszerű az odajutás, itt már nem volt az Albániában megszokott minibusz, csak a ritkán közlekedő menetrend szerinti. Talán volt 3 órám, így a Krizevac hegyre nem mentem fel. Viszont 3 hét után itt találkoztam először magyarokkal, akik Szabolcsból jöttek, zarándokcsoporttal. Évente több százezren jönnek, a világ minden részéből. Nagyon jó üzlet a településnek, az egyháznak.
2. Finálé: Görögország, Albánia, Montenegro, Horvátország, Bosznia-Hercegovina után következett az "út az ismeretlenbe" fejezet, hazafelé.
Reggel a 6h-kor indultam Mosztárból Szarajevóba 2 napra. A buszpályaudvarra érkezéskor irány az információ, a hogyan továbbról? Sehogy, kiderült semmilyen buszjárat nincs Magyarországra, de naponta 9:30-kor megy Slavonski Brodig, a Horvát határig, vagy visszafelé Zágrábba. Töprengtem, mi tévő legyek, sok időm nem volt dönteni, azt tudtam hogy Zágrábba semmiképpen. Ott egyszer már eltöltöttem 1 éjszakét a városban vonat késés miatt és 30 óra az út.
Le kellett mondanom Szarajevóról, sajnálom. A lehetőség és az irány adott, Slavonski Brod, néhány órás várakozás után tovább az alig 60 km-re Eszékre. Információ: Mikor van járat Szabadkára, vagy Pécsre? A jó szomszédi viszony miatt Szabadkára nincs járat! (Tanaria:27824.) Pécsre szintén nincs, de 21:30-kor indul 1 busz Harkányba. 5! Óra várakozás, gondoltam elmegyek megnézni a várost. Rosszul gondoltam, a szép új buszpályaudvaron nincs csomagmegőrző, semmi nincs, a jegypénztár, WC és egy üzlet. A többi helység kong az ürességtől.
Elindultunk 2 utas, két tagú személyzet és megérkeztünk éjfél után Harkányba. Buszpályaudvar zárva, a legkorábbi busz Pécsre 3:50-kor. Egyedül az éjszakában a kihalt városban, 2:00 körül jöttek a rendőrök, miért vagyok az utcán, igazolványt, negyedórácskát elbeszélgettünk, aztán magamra hagytak. Pécsen annyi időm volt, hogy telefonáljak a barátnőmnek a lakáskulcsom miatt és az 5:00 h-kor nyitó vendéglátóegységből megszerezzem a forró tejecskémet, de csak akkor, ha megveszem a hűtőből a 0,5L-t, fele nekem, másik fele nekik maradt.
Végül 10:00 körül megérkeztem a Népligetbe.
***
Köszönjük, hogy ezeket a cseppet sem jó benyomásokat is megosztottad velünk, Marika! Szomorú… Beleértve a rendőri igazoltatást is, ami bennem most 30 év előtti emlékeket kavart fel…
Alsórákosi-Marika képes útirajza a Balkán-félsziget egyes országaiból XXV.
1. Bosznia-Hercegovina: Évtizedes vágyam volt a Mosztári öreg hidat látni. 1566-tól 9 évig törökök építették és 427 évig állt, 24m magasan a smaragd színű Neretva folyó felett. Csontváry 1903-ban megörökítette "Római híd Mosztárban" c. festményén.
1993-ban a horvát tankok lerombolták. Nemzetközi segítséggel és összefogással újjáépíteték. 2 évig próbálkoztak a kötőanyag előállításával - sikertelenül. Végül a török kőfaragók ősi "receptje" (citrom, kecskeszőr, csontpor, tojássárgája) a mérnökök elképedésére meghozta az eredményt.
2004-ben adták át az eredeti formájában. Átmenni rajta nem kényelmes, visszaépítették az eredeti öszvérkapaszkodókat, kőbordákat, nagyon figyelmesen kell menni rajta.
2. Bosznia-Hercegovina, Mosztár: Véletlenül találtam rá, szerencsére közelről elolvastam a kopott feliratot. Köszönet a magyaroknak a háború utáni újjáépítésért! Sajnálom, hogy nem írtam le a szöveget, reméltem, ha kinagyítom olvasható lesz. Szándékozom elküldeni a mosztári konzulátusunknak.
(Megjegyzés: Sajnos nem olvasható, és így azt sem tudom, hogy mit is építettek újjá a magyarok? És melyik háború után?)
3. Bosznia-Hercegovina, Mosztár: Ezen a képen a baloldali kövön van a tábla, a jobboldali köztéri szobron a vandálok "dolgoztak". Nem tudom mi van ráírva. Innentől kezdődik az igazi "balkán". A városban nincs tömegközlekedés, nyilvános internetező hely. Etnikai alapon van 2 buszpályaudvar, kb. 3 km távolságra. Ahová érkeztem, nem tudták megmondani, hogy másnap mikor indul a buszom, menjek és kérdezzem meg, persze esőben, gyalog.
4. Bosznia-Hercegovina, Mosztár: Temető a városban, az 1993-as háború áldozatai,csupa fiatal.
Alsórákosi-Marika képes útirajza a Balkán-félsziget egyes országaiból XXIV.
1. Dubrovnik/Raguza: Óratorony, 1444-ben építették, majd a földrengés után újjá, 1929-ben.
2. Dubrovnik/Raguza: Orlandó oszlop 1418. Roland lovagot ábrázolja. (8. sz-i eposzból). Természetesen az eső ide is utánam jött, most rövid időre éppen elállt.
3. Dubrovnik/Raguza: Önkiszolgáló édességbolt. Fényképezni tilos! Megszegtem/tük.
4. Dubrovnik/Raguza: A Verne regényből készült Sándor Mátyás c. film helyszínére emlékeztető utca. Mennyire nehezemre esett ezeken a nagyméretű vizes lépcsőkön közlekedni!
Alsórákosi-Marika képes útirajza a Balkán-félsziget egyes országaiból XXIII.
1. 2016.05.18.-án Shkoderből átbuszoztam 50 km-re Ulcinj-ba Montenegróba. A csatlakozásig volt egy kis időm keresni egy ingyen WC-t, megtaláltam a rendelőben. Burekre vágytam, az is meglett. A kertészek akkor telepítették az elválasztó sávban a virágzó rózsák mellé az egynyáriakat.
2. Montenegro, Kotori öböl. 2008-ban voltam ott, akkor kezdték az orosz újgazdagok és maffiózók felvásárolni a telkeket. Azóta a tengerpartot sűrűn beépítették magasabbnál-magasabb épületekkel. Döbbenten vettem észre, hogy a Kotori öböl menti hegy oldalából "kihasítottak" egy részt és beépítették. Mélységesen felháborít a befektetők mohósága, amihez partner a korrupt városvezetés is. Kinagyítva jól látszik a természetkárosítás.
3. Dubrovnik: Ilyen méretű "úszó szállodákból" naponta 4-5000 ember özönli el az Óvárost. A kikötői rendőrségtől tudtam meg. Képzelhetitek mekkora tömeg van mindenfelé, főként japánokból, akik nem híresek az udvariasságukról.
Dubrovnik, Pila kapu: A "A három márványfej" c. Jókai regényből ismert dombormű.
Jó reggelt! A kakas már rég elhallgatott, és most indulás előtt, igyekszem elküldeni Alsórákosi-Marika utazásának legutolsó fejezeteit. Sajnálom, hogy vége van, és úgy érzem, Marika nagyon szigorúan válogatott, sokkal többet is elviseltem volna. Tudjátok, én látom a fotók számát és ennek megfelelően a számok közötti nagy távolságokat is. Kár. Sokat kaptunk Tőled, Marika, és a magam nevében nagyon köszönöm!
Ha lesz elég időm, talán sort kerítek a megígért kis történetemre is. Az egyikre. A másik sem veszíti el aktualitását.
Jöjjenek hát Marika szép élményei!
Tudtam, hogy ez a kis történet eljut a lelkedhez.
Köszönöm ezt a pihe-puha kékszeműt, nagyon kedves! Nem hiszed el, mennyi minden jutott most eszembe a régmúlt időkből. A három D.-csemete és minden egyéb... Hol él ez a kis jószág? Illetve a gazdája? FB-ről hoztad?
A képek folytatása holnapra marad, most nincs erőm. A másik vasárnapi élmény is tovább halasztódik. Pedig annyira bennem van, hogy ki kellene már adnom...
Az el nem kiabált jó híreddel mi van? Már elhitted?
Jó éjszakát! Mondták, hogy nehéz nyarunk lesz, no de ennyire???
Küldök egy pihe-puha gyönyörű kicsi Muszkót. A D. Kingáé.
Az ilyen "jelentéktelen, banális" történésektől lesz szebb az életünk.
Szép napot mindenkinek!
Most csak beköszönök és libbenek is tovább.
Az első történetem nem világrengető, de széppé tette a napomat. Vasárnap reggel Klárikához utaztam, ablak melletti ülésen. Útközben mellém telepedett egy kis szőke hölgy. Bambultam kifelé és közben a táskámból ki akartam venni a vizes palackot. A hölgy készségesen felállt, mire azt mondtam neki, ivritül, hogy köszönöm, de még nem kívánok leszállni. Kis idő múlva, amikor visszatettem a palackot, a jelenet megismétlődött, majd harmadszor is, ekkor kifejtettem neki, hogy tényleg köszönöm, de majd szólok, ha le akarok szállni. Háromszavas héberséggel válaszolt, hogy csak "hungárit"! Látni kellett volna az örömöt az arcán, amikor magyarul kezdtem vele beszélgetni. Kiderült, hogy földim, Sepsiszentgyörgyről, idősek ápolásával foglalkozik, áprilisban jött, és közel lakik hozzánk. Hű de jót tett a lelkemnek! Azért különösen, hogy nem kezdte mocskolni a munkaadóját, sőt, kedvesen beszélt róluk, ami ezekben a körökben tényleg ritkaság! Telefonszámokat cseréltünk, remélem folytatni fogjuk az alig megkezdett kapcsolatot. Amikor pedig leszálltam, engedélyt kért, hogy megpuszilhasson! Nagyon kedves kis 42 éves nő, sugározza a jóságot! Ugye, hogy nincsenek véletlenek?
Lám, már az is jót tett nekem, hogy felelevenítettem a történteket, akkor is, ha jelentéktelen, banális esemény volt…
Legyen szép napunk, én máris jókedvvel kezdem!