Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Asperger szindróma
Torolt_felhasznalo_739697
Létrehozva: 2004. február 18. 17:25
Van egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm aki valószínűleg Asperger szindrómás. Ez az autizmus egyik - kevésbé ismert - fajtája. Olyan emberekkel szeretnék megismerkedni, beszélgetni a tapasztalataikról akiknek ez a téma nem idegen.
Sziasztok!
néhány napja akadtam rá erre a topicra, és az elejétől a végéig elolvastam. Fantasztikus emberek találkoztak itt össze, de úgy látom mostanában eltűntek innen, pedig jó lenne hallani felőlük.
Nekem középső gyerekem AS,nem könnyű a mindennapokban, de fantasztikusan okos, imádnivaló különleges gyerek, akihez egészen máshogy kell viszonyulni, mint az átlaggyerekekhez, közben pedig ő is tanít nekem nap mint nap valami fontosat.
(Oké, hogy én megértem az angol leírásokat is - lásd autizmus.lap.hu "Asperger szindróma" részéről kiinduló linkek -, de az, akinek meg szeretném mutatni, hogy gondolkodjon el rajta, nem tud elég jól angolul. És egyébként kicsit kevés az a pár szűkszavú definíció, amelyet pl. a Wikipedián találtam - angolul -; ebben a cikksorozatban sokkal több kisebb, de érhetőbb és érdekesebb megjelenési formát is írtak a többiek!)
Ha ebben segíteni tudnátok, előre is köszönet! (Az Autista alapítvány eléréseit már fölírtam, illetve az Attwood-féle könyvet is megrendeltem.)
Szia,
Jelenleg nem otthon elek, de nemsokara keszulunk hazamenni, ugyhogy ezert is varok, felesleges itt nagyon belemerulnunk tobb vizsgalatba (de lehet megse, mert itt nem kell tul sokat varni, legalabbis nem egy evet, csak nem tudom, hogy angol nyelvu szakvelemennyel mit kezdenek otthon). Szerencsere itt talaltunk egy jo ovodat, ahol hasonlo gyerekekkel van, es mindenfajta terapiat is kap ott, ugyhogy ez igy jo is, csak otthon nem tudom mi lesz, mennyire van erre szakosodott ovoda. Nem szeretnem ha sulyos fogyatekosok kozott lenne, de sajnos normalis ovodaba nem igen veszik fel, mivel nem beszel....es hat az ovono sem igen birna nagy letszamnal, mivel hiperaktiv.
Szia!
Budapesten, a Vadaskert Kórház és Szakambulancia szakemberei alapos kivizsgálás után adnak diagnózist. Ezenkívül a Kapocs könyvkiadónál megjelent, a témával foglalkozó könyveket érdemes elolvasni.
Szia,
sajnos nalunk husz perc alatt megallapitottak, hogy autista, ami vegulis abbol allt, hogy engem kerdeztek ki....es hat akko eleg rossz napja is volt a fiamnak. Ezert bizonytalankodom, mert azota utannaolvastam, ezt nem egeszen igy szoktak diagnosztizalni.
Mindenkeppen elmegyunk egy erre spec. helyre elobb utobb persze pontos diagnozis miatt, de egyenlore varok egy kicsit, hatha elkezd beszelni.
E.
Saját tapasztalat: Aspergeres kamaszom otthon teljesen átlagosan viselkedik, de ha utazunk, vagy valami komolyabb változás van az életében, felerősödnek a "furcsa" dolgai. Időben kezdett egyébként beszélni, viszont a hangszíne kicsit monoton, nem igazán fejez ki vele érzelmet.
Egyébként az úgynevezett "pervazív fejlődési zavarok"-ba sokminden belefér, szerencsére minden "tünetet", jellegzetességet nem produkálnak a gyerekek, a diagnózist se mondják ki csakúgy ripsz-ropsz.
Sziasztok!
Ha valaki meg erdeklodik a tema irant irjon! Jo lenne ha ismet beindulna ez a topic. Az en fiam harom eves, a "szakemberek" szerint autista. En is erre gondoltam eleinte, de amiota a diagnozis fel lett allitva-es utannaolvastam elegge ketelkedek. Itthon eleg normaisan viselkedik, csak ha megyunk valahova lesz teljesen autista
. Szertetnek talalni hasonlo gyerekeket nevelo anyukakat.
A fiamrol: harom evesen meg mindig nem beszel, csak par szot, de azokat is ritkan mondja. Vegulis ez az igazi nagy problema, es ezert kuldenek minket mindenfele kivizsgalasra. Felelemerzete szinte semmi, az utcan igen ritkan hajlando kezenfogva jonni velem, ugyhogy folyamatos hiszti van mikor kimegyunk emiatt (siman kilepne a kocsik ele, egyszeruen nem erti, hogy eluthetik). Imadja az arnyekokat, furcsa szogbol nezi a targyakat, mindent egyedul akar csinalni, hiaba nem tudja, hogy kell, elutasitja a segitseget, duhrohamot kap amikor segiteni akarok...aztan meg azert, amikor nem tudja magatol megcsinalni amit akart.
Viszont ami nem illik bele nekem a kepbe: nagyon baratkozos tipus, szeret minden kozosseget, a gyerekek is szeretik ot, kifejezetten utal egyedul lenni, itthon is folyamatosan mellettunk van. Egyaltalan nem erzekeny hangokra. Fizikailag rendkivul ugyes.
Lehet attol valaki aspergeres ha meg ilyen idosen mindig nem beszel? En ugy tudom, hogy az aspergeres gyerekeknek nem szokott ez problema lenni csak a "normal" autistaknal. Erteni ert mindent amit mondunk neki, ugyhogy azzal nincs gond (erti amikor akarja)
E.
z érést a sport meggyorsítja. Ő sem hajlandó gyümölcsöt és zöldséget enni, ezért táplálékkiegészítőkeet szed. Az utóbbi két évben sokat változott, egyre inkább nyit a világ felé,
Sosem leveleztem még ilyen formában. 14 éves kamaszfiam van. Már 3 éves korában is "furcsa" gyerek volt. Bizonytalan eredetű félelmek, válogatás az ételekben, szociális éretlenség, ügyetlen mozgás, stb. Elég sok szakembert megkerestünk, de mostanáig üres köröket futottunk: Következetesen nevelje, ne kényeztesse el anyuka, és hasonló szaktanácsokat kaptunk. Most végre eljutottunk olyan helyre, ahol komolyan veszik a problémáját, megkezdődött a kivizsgálása. ( Az Asperger szindróma gyanút én fogalmaztam meg, Interneten találtam címet, ahova vihetem.) Hasonló gyerkőcöt nevelő szülők tapasztalatait várom!
Rejtvény: Nevem a fiam által képzett egyik szó, vajon tudja valaki, mit nevez így?
Életemben először irok fórumba, miután keresztülástam magam a regisztráción. Szerintem nem Te vagy az ufó, hanem a bolygó nem stimmel. Ahogy elnézem ezt a sör-cigi-bigbradör világot, egyre inkább érzem, hogy nem az én készülékemben van a hiba! Vagy a Tiédben vagy a többi hasonlóéban.
Engem már kétéves koromban autistának diagnosztizáltak, aztán az iskolából majdnem kitettek "antiszociális" cimszó alatt, és csak azért nem, mert az összes tanulmányi versenyt megnyertem. Azóta van diplomám, két nyelvvizsgám, irtam két könyvet és amit a legnagyobb sikernek tartok, életemben először (harminchárom éves vagyok) vannak ismerőseim sőt barátaim is! Igaz felnőtt rajtam egy pszichológus generáció! Kedves Bojarka, iszonyú sok az érzéketlen ember, én inkább vagyok ufó, mint zombi...
Ééén vagyok az az 'Asperger-szindrómás' akire a kedves 3083024 nevű hozzászóló utalt. É nem vagyok Asperger-szindrómás, csak van pár hóbortom. Kinek nincs? Az, hogy zseretem megenni a taknyom, illetve minden székletemről mintát veszek amit tartósítok és mikrószkópban megvizsgálok, szerintem nem annyira furcsa. Mindenkinek vannak efféle hóbortjai. Például egy ismerősöm cukor nélkül issza a kávét, Önök szerint ez normális? Egy másik ismerősöm meg együtt alszik a kutyájával és szerinte ebben nincs szégylellnivaló. És még ENGEM Asperger-szindrómásoznak le... Szégyen ez a magyar tudományos társadalomnak, hogy ekkora etikai tudatlanságban élünk. Köszönöm a felszólalás jogát.
All systems nominal
Valami ismeretlen késztetést érzek arra hogy leírjam a következőket.
Ismételten változáson ment keresztül a személyiségem. Irtózatos haragra tudok gerjedni az utóbbi időben, minden különösebb ok nélkül... Elég az hozzá (pl: ) ha valaki túl halkan szól hozzám és én nem értem, máris felkapom a vizet és leordítom az illetőt... „Hogy ha mondandód van gyere közelebb, vagy beszélj hangosabban!” (meg néhány káromkodás is elhagyja beszédképző szervem, de ez már megszokott)
A másik meg az hogy egyre inkább támadnak idegen gondolataim... (Ezt úgy értem hogy nem rámjellemző.) Természetesen nem érzékelek időkiesést vagy egyebet ami a skizofréniára utalna... csak simán zavaró.. hogy úgy változok... hogy szinte nincs hatása az akaratomnak rá!
Igaz hogy az utóbbi időben egyre több sikerélmény ér engem, (az interneten) és ettől javult az átlagos hangulatom, de még mindig nem eléggé hogy ismételten legyen kedvem kimozdulni itthonról (mármint akkor ha nem dolgozni megyek.)
Fizikai változások.:
1.Látás.: A látásom tovább romlott, bár az új (TFT) monitor látszólag leállította a folyamatot (legalábbis lassítja), de az erős fényre; napfény, lámpa, és sajnos a TFT monitor fénye is nagyon erős és tartós fejfájást vált ki belőlem.
2.Hallás.: Számomra új jelenség, de a különböző zajoktól is ingerült és dühös lettem az utóbbi időben. (Lehet hogy csak simán betelt a pohár a szomszédságommal hogy mindenki (már 19edik éve) minden napszakban csinál valami értelmetlen dolgot.. De viszont az hogy amikor megyek dolgozni, már nem tudok nyitott ablaknál vezetni mert attól is dührohamot kapok, már különösen aggasztó!)
3.Beszéd, és írás.: Ez is negatívan változott. Egyre gyakrabban veszem észre hogy amikor egy hozzászólást írok a saját fórumomban, belekerülnek a mondandómba oda nem illő szavak. És ezt észre sem veszem csak, csak napokkal később... Beszédben meg egyre jobban fagyok bele a külömböző mondatokba és hagyom félbe emiatt, úgy hogy észre sem veszem azt hogy nem fejeztem be...
Gyanítom hogy a fokozott stressz lehet mindennek az oka. Csak hát ez váratlanul ért. Mert eddig is stresszben éltem, csak ezek szerint most jött ki ennek a negatív hatása.
--------------------------
Üdv,
Richard Vaultdweller
--------------------------
u.i.: Azoknak akiknek megvan(volt) a telefonszámom! (2+1) Nyugodtan kitörölhetitek, mert meg kellett változtatnom.
u.u.i: Azoknak akik esetleg megsértődtek rám! Bocs, hogy bunkó voltam (vagyok), de ez az én hibám! Így pottyantottak erre a bolygóra, és ahogy most a helyzet áll.. ez is egyre rosszabb lesz... :S
Szia Bojarka!
Nem vagy egyedül a problémáddal. Felnőttkorban igen nehéz diagnózist megállapítani. Pesten azonban van egy jó kis hely, ahol komolyan foglalkoznak a dologgal, és életkorra való tekintet nélkül bárkit behívnak vizsgálatra. (Csak az a baj, hogy a várakozási idő másfél év). A hely: Bp.,1089, Autizmus Kutatócsoport, Delej u.21. Tel: 06-1-334-1123.
Persze ha nem akarod vizsgáltatni magad, akkor tudok annyit javasolni, hogy lépj be az Autisták Érdekvédelmi Egyesületébe, és onnan ingyen megkaphatod a negyedévente megjelenő folyóiratot, az Esőembert, ami sok információval szolgálhat.
Remélem tudtam segíteni. ÜDV!
az embereknek csak nagyon kicsi hányada tudja, hogy mi ez. lehet, hogy van olyan iskola, ahol talán ismerik ezt a dolgot, de ha nincs, akkor sajnos ki kell bíni. azzal is érdemes vigyázni, hogy ezzel könnyen megbélyegzik az embert. tojja le a szentbeszédeket, és tartsa a lelket a gyerekben. ha tehetséges, hozza ki magából a maximumot. valahogy csak kibírja, míg egyetemre mehet, és ott már sokkal kötetlenebb minden, és a jó képességeit ott sokkal inkább méltányolják, és a furcsaságait is jobban elfogadják.
és ami a legfontosabb, ne büntesse a gyereket olyasvalami miatt, amiről az nem tehet. engem is halálra fikáztak a suliban, ráádásul anyám sem ért semmit, és még félek neki előállni ezzel az egésszel, mert a pszichológiát hülyeségnek tartja. lehet, hogy kicsit modortalan a gyereke vagy túl zárkózott, viszont nem rosszindulatú, úgy hiszem, mert az aspisok nem olyanok. inkább naivak, és áldozatai mások gonoszdágának, mintsem szánt szándékkal ártsanak másoknak.
van egy nagy halom probléma azzal, hogy az aspisok mások, de ez nem elősorban az ő hibájuk, hanem az úgymond "normális" embereké, akik képtelenek a nyitottságra és az elfogadásra, és nem ismerik fel, hogy ezek a kicsit furcsán viselkedő emberek sokkal értékesebbek, mint azok, akik a társasági élet bajnokai. én a maga helyében örülnék, hogy ilyen gyerekem van. csak találja meg az érdeklődési körét, amiben kibontakozhat, és az talán majd jobban megvédi minden mástól. engem is az kárpótol, hogy talán sokkal sikeresebb leszek a munkában azoknál, akik engem kicikiztek/kicikznek.
Most először próbálok meg ide írni, mert olvastam a beszélgetéseteket, és úgy tűnt vannak köztetek a téma "avatott" szakértői. Kérem, ha tudtok, segítsetek. 16 éves aspergeres kamasz fiút nevelek. Ő a tipikus jó képességű, de magatartási és beilleszkedési zavarokkal küzdő, kortársaival nem kommunikáló, sokat bántott, sok rosszat tapasztalt gyerek. Jelenleg egy méreg drága alapítványi középiskolába jár, ahol tulajdonképpen jól megvan, de nem az igazi. Már kezdek kiborulni az "anyuka, beszéljen a gyerekkel, hiszen társadalomban élünk, meg: nincs erre valami gyógyszer?" típusú nagymonológoktól. Hol találhatnék számára olyan iskolát, ahol nem csak megtűrik, hanem el is fogadják, esetleg még azt is tudják, hogy mivel állnak szemben? Ha tudtok jó tippeket adni, elfogadom. Köszi! Twisk
Már többször olvastam bele a soraitokba, írni még most írok először.
Az un okám 5 éves és Asperger syndrómás.
Járt óvodába pár hónapig ugy nevezett integrált csoportba de most ősztől nem javasolták neki, mert nem utánozza a többieket és a gyógypedagógus szerint így nem fejlődik. Nagyon kedves kisfiú remek memóriával és nagy az érdeklődése a vonatok iránt.
nagy mozgás igénnyel rendelkezik nagyon ügyesen mászik és tornázik.
Itt nálunk vidéken van egy egyesület illetve alapítvány akik szerveztek az autista gyerekeknek tábort. Ő is részt vett és nagyon jól érezte magát. Az iskolai beilleszkedéstől én egy kicsit tartok, igaz még odább van.
Sziasztok. és üdvözlettel. : Richard Vaultdweller
egyébként aranyos lehetett a fiad, ahogy ott beszélgetett azzal a lánnyal. asszem Uta Frith 1991-es könyvében (Autizmus a rejtély nyomában, az As-t még nem említi, de egyébként jó összefoglaló munka) az első fejezet egy anya mondatával, kezdődik, valami olyasmi, hogy első ránézésre olyan bájos a gyerek, mint egy angyalka, mintha semmi baja nem lenne, nem elsőre ismerszik fel, hogy voltaképpen autista s nehezen tud kommunikálni a külvilággal. egyébként engem az As-ben ez az úgymond "tragikus", hogy semmi olyan külső torzító hatása nincs a betegségnek (mint pl a Down-kórnál), egyáltalán nem csúnya emberek, stb, az értelmi képességeik jók, miegyéb, csak az az egy, hogy képtelen az ember megtalálni a megfelelő hullámhosszot a külvilággal. hogy valami apró fázis-eltolódás miatt nem lehet az ember olyan, mint bárki más (bár már nem is akarok olyan lenni), és emiatt már rengeteg dolog felborul, másképp alakul.
meg már 15 évesen is azt kérdezgették, hogy milyen karra járok az egyetemen, miegyéb. írogattam egy nonproftit újságba, ott például nagyon jó volt, hogy egyedül én voltam 20 év körüli, a többiek mind negyvenesek meg nyugdíjasok, és úgy tűnt, őket sem zavarta az, hogy én fiatal vagyok, sőt megbecsülték.
a korosztályom viszont eléggé ingerel, undorodom a többségre jellemző értelenségtől meg felszínességtől. de még az egyetem is tele van ilyenekkel: hónuk alatt rohangásznak a Kunderával (semmi bajom a könnyvel, csak azzal, ha valaki ezzel akar felvágni), neohippi göncökben járnak, hogy "ők a nagy értelmiségik", közben folyton csak azon jár az agyuk, hogy melyik oktató kezén van már jeggyűrű, és nem szégyellik magukat, amikor órán sms-ezgetnek.
rám mondjuk nem szóltak soha, hogy ne barátkozzak idősebbekkel, mert gondolták, hogy tőlük legalább többet tanulok. meg hát most őszintén: az emberre a legrosszabb hatással leginkább a kortársai vannak, azok hajszolják bele a társaikat a piálásba, dohányzásba, korán kezdett nemi életbe, bűnözésbe, stb.
ahol viszont komolyabb bajokat okoz ez az "koravénség", az talán az ismerkeés, ahol eleve ugye sokkal nehezebb nekünk, pölö nekem majhogynem könyből kell megtanulom úgymond "flörtölni, stb". mert hiába tudnál szót érteni egy hamincévessel, ha az csak a húszéves biológiai korod veszi tudomásul, ráadásul már lassan a nősülésen járna a feje.
Képzeljétek, a napokban noszogattam Mikit, hogy a köszönést ne hanyagolja el, ne hozzon szégyent rám. Úgy látszik, megérintette a probléma, és 10 éves létére megkérdezte, hogy most akkor mindenkinek, aki szembejön, köszönni kell-e? Ezt komolyan is gondolta. Rájöttem, hogy fogalma sincs, kinek, és hogyan illendő köszönni, úgyhogy be kellett táplálnom az adatokat. Remélem, most már működni fog. . .
Én, bár 25 leszek, egész gyerekkoromra jellemző volt, hogy az idősebb(sokkal idősebb) korosztállyal álljak kapcsolatban. Most is szinte vonzanak a nálamnál jóval idősebb, vagy csak idősebb emberek, akikkel én is tutok szót váltani.
Azonban nálam , azt hiszem a korom miatt, van egy kis bökkenő: már sem a családtagjaim, sem a szakemberek nem engedik, sőt néha tiltják, hogy jóval idősebb emberekkel tartsam a kapcsoltat. Néha még ilyeneket is mondanak: "Ott van X. Y. , annyi idős mint te, és beszélgess vele, mert én az anyád/apád lehetnék.
Na senki sem érti meg, de nekem azért volt jó mindig kapcsolatba lépni sokkal idősebbekkel, mert azok sokkalta megértőbbek (általában) mint a korosztályam. és sokkalta elfogadóbbak.
Úgyhogy ki nem állhatom, ha megmondják, (bár gyerekkoromban nem mondták), hogy fejezzek be minden "felnőtt" kapcsolatot.
Bocsi, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. Képzeljétek! Találtunk a fiunknak egy tündéri matek korrepetítor tanárnőt! Őszintén elmondtuk neki, hogy mi a gond a gyerekünkkel, de ő nemhogy megijedt, hanem igazi kihívásnak érzi a gyerekkel való foglalkozást. Az első találkozóra kért mindent, amit az Aspiról összegyűjtöttünk és mára kiderült, hogy el is olvasta. Annyira érdekli a téma, hogy a saját "probémás" tanítványait is kezdi más szemmel nézni, keresi, hogy vajon nem az Aspi lehet náluk is a gondok forrása. A tanárnőnek van egy éppen jogi egyetem végzett lánya és képzeljétek, a megbeszéléskor a mi kölkünk úgy bájolgott a leánnyal, mintha soha nem lettek volna kapcsolatteremtési problémái. A tanárnő meg is jegyezte, hogyha nem mondtuk volna meg, hogy a gyerek Aspis, eszébe sem jutni bármi furcsát feltételezni a gyerekről. Ott voltunk kb. 1 órát és a mi fiunk szinte folyamatosan csacsogott a "kislánnyal". Szerintünk nagyon imponálni akart. Komolyan mondom, nagyon megható volt szemlélni a gyereket, ahogy minden további nélkül átlépett a "normális" világba. Hogy történt ez? Ritka szeretetteljes közeg veszi körül a tanárnőt és a családját, a lánya olyan nyitott és kedves, hogy elképzelni sem tudjuk, hogy lesz egyszer belőle ügyvéd. Büszi ne haragudj! De sajnos nincs túl sok jó tapasztalatunk a jogi pályát gyakorlókkal kapcsolatban! Persze szerencsére vannak kivételek is! Szóval, úgy láttuk, hogy fiunk túljutott az első udvarlásán, igaz kicsit "koros" hölgyet választott magának! Viszont megint csak azt szűrtem le ebből a helyzetből, hogy sokkalta több múlik ezen a "normális" világon, mint az Aspisokon ahhoz, hogy élni tudjanak benne! Üdv.
http://index. hu/tech/tudomany/aut0330/
"Azért nem reagálnak megfelelően mások viselkedésére, mert rosszul működik agyuk tükörneuron-rendszere. -->>>"
iR. : Nekem semmiség volt megtanulni vezetni, gyerekori vágyam volt. . hogy autót vezessek. Már 6éve (2005-1999) nyomom a pedált, de nem tudom megunni. Az elején persze akadtak gondok, de hát mindenkinél, különösképp a hirtelenfékezők, és a gyalogosok okoznak ma is gondot. . . Aztán az első "balesetem" után visszavettem az önbizalmamból. . .
A "balest" után nemsokkal a másik kocsimmal majdnem elgázoltam egy kislányt. . és az Ő (halálra)rémült tekintete változtatott meg. . hogy ne legyek akkora vadállat az utakon. Nem azt mondom hogy félős lettem, mert azért most is száguldozok. Csak sokkal jobban előre számítom az eseményeket, amivel elkerülöm a "kislánygázolós" helyzeteket.
Hamár ennyit említem Őt. . . Este volt, lámpánál balrafordultam (volna), és a szemközti autó is ugyanabba az irányba fordult, így a lány takarísba került. . . (nagyon alacsony volt, és szürke ruhát viselt)én megindultam mivel nem láttam semmi akadályt. . erre kilép elém a másik kocsi takarásából, észrevette hogy "jövök" és megtorpant (és láthatóan végigfutott az agyán hogy vajon hova ugorjon, hogy túlélje/felkészülhetett arra hogy nem fog sikerülni az átkelés) erre Én befékeztem, és a Lány megmenekült!
Azóta állandóan ez jár az agyamban, ha zebrához érek. . és már meg sem fordul a fejemben hogy átsiessek rajta. . . Viszont büszke is lehetek, mert megmentettem egy életet! :)(és engem sem sitteltek le. . . )
Azért a meséhez hozzátartozik az is hogy aznap igencsak szar volt a hangulatom és nagyon igyekeztem haza. . .
A "baleset". : Kopott volt a kocsin a gumi. . és volt az úton egy olajfolt. . és későn vettem észre hogy az elöttem lévő kocsisor lefékezett. . . én meg azzal voltam elfoglalva (épp egy útfelbontást, és egy munkagépet kerülve) hogy megköszönjem a szemközti Trabantosnak hogy átengedett. . . . és emiatt nem vettem észre az álló sort! Fékezni kezdtem de a kopott guminak és az olajfoltnak köszönhetően az elöttem lévő kocsiban álltam meg. . .
Ma már úgy érzem hogy felnőttem a feladathoz. . . vagy csak megint nagy az önbizalmam. . :D 80. 000KMéterrel a hátam mögött. . .
Üdvözlettel. : Én! :)
Tetszenek az eszmefuttatásaid a mi lenne, ha mindenki. . . témakörben. Egyetértek Veled, ez az enyhe autizmus kifejezetten jó dolognak tűnik. Egy dolog, hogy milyen képességek rejlenek az emberben, de én olyan kedves, agressziótól mentes, szeretetet igénylő, de adni is tudó emberkét még nem láttam, mint a fiúkám (lehet, hogy elfogult vagyok. . . ). Az erőszakos filmeket nemhogy nem nézi, de az azzal járó hangokat sem bírja. Csak attól félek, hogy nagyon védtelen lesz mások gonoszságával szemben.
A könyvet a budaörsi Tesco-ban is lehet kapni. Láttátok az Esőembert? Én annak idején nem érdeklődtem a téma iránt, de most nagyon kiváncsian vártam. Hát azért az már egy más kategória, mint az Asperger szindróma. Néhány tünet azonban az én gyerekemnél is jelentkezett, különösen kicsi korában. Pl. a jelenet a zebrán: Ray megállt az úttest közepén, amikor a lámpa "állj"-ra váltott. Mikor gyrekemnek mondtuk, hogy álljon meg a járda szélén, mielőtt átmegyünk, precízen kicsoszogott teljesen a szélére, hiszen azt mondtam. Most, ha azt mondom Neki, hogy nézz körbe, mielőtt lelépsz, akkor a tengelye körül megfordulva, teljesen körbe néz. Kicsit aggódom, mikor lesz képes egyedül közlekedni, ezen a téren nem túl gyors a fejlődése.
A múlt héten viszont a Zrínyi matek verseny országos döntőjén voltunk a gyerekkel. A körzeti versenyen, ami megyeinek felel meg, első lett többszáz gyerekből. Az országos nem sikerült ilyen jól, "csak" 37. lett. Igaz, hogy a tanítónénije egyáltalán nem készítette fel, más gyereket még el is kísért a tanítója.
Remélem, mindenki túlvan az influenzán, sziasztok!