Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Harapás - bölcsiben
Kedves Mindenki,
Tanácsot szeretnék kérni olyan szülőktől, dadusoktól, bárkitől aki találkozott hasonló problémával és tud valami jó megoldást.
Kisfiam két és fél éves. Fél éve jár bölcsibe (családi napközi valójában - nem a megszokott állami bölcsi). Jól érzi magát, eddig semmi probléma nem volt vele. Kb. a dackorszak kezdetével kezdődött nála egy probléma kb. egy hónapja, hogy elkezdte a bölcsis társakat harapdálni. Ha meg akarja szerezni a játékot akkor harap.
Otthon nem csinál ilyet, nem szokott harapni. Dadusok panaszkodnak nekem és én nagyon szeretnék segíteni, de amikor este büntetem otthon akkor másnap még inkább csinálja. Azt gondoltam, hogy ezt a problémát akkor kellene megoldani amikor éppen csinálja, de én akkor nem vagyok ott. Hogyan tudok segíteni ebben? Találkozott valaki ilyennel? Mi okozhatja?
Kicsi fiam egyébként kiegyensúlyozott okos gyerek, bár iszonyatosan akaratos, de eddig mindent sikerült vele megbeszélni. Ha rossz büntetem (sarokban - büntetőszékkel), de ez elég ritka. Apukájával is nagyon jól megértik egymást, tényleg jó a kapcsolatunk. Sosem ütjük meg, nem használunk erőszakos eszközöket a nevelésben. Persze kezdő szülők vagyunk, hiszen első gyerek... tehát lehet, hogy valamit rosszul csinálunk.. de vajon mi lehet az? Van valakinek ötlete?
Tegnap nagyon mérges lettem egyik dadusra aki már azzal fenyegette a fiamat, hogy ráüt a szájára. Egyáltalán nem pártolom a gyerek verését és azt gondolom, ha esetleg idáig fajulna a dolog akkor nagyon gyorsan keresek másik bölcsit (ami tudjátok nagyon nehéz dolog, hiszen örülni kell ha találunk még ilyen fizetős megoldást is a gyereknek)
Elsősorban javaslatokat várnék olyanoktól akik találkoztak hasonló problémával, hogyan tudok segíteni a dadusoknak és megoldani a problémát?
Nagyon köszönöm előre is
Mammamó
A verés - bármilyen enyhe formában számomra nem alternatíva és megoldás sem. Engem vertek gyerekkoromban és megfogadtam, semmi módon nem fogom bántani a saját gyerekemet. Én öt jobban szeretem mint bárki mást a világon és ha egy idegent tisztelek annyira, hogy nem ütöm meg a viselkedése miatt akkor a saját imádott fiamat miért ütném meg. Csak azért mert gyerek és nem tud visszaütni??
De azt hiszem ezzel nem fogjuk megoldani az eredeti problémát
A gyerek lehet, hogy ép azt "torolja" meg, hogy ott kell lennie, nem anyával, valamint azért egyke lévén nem sok fogalma lehet az osztozkodásról, kölcsönösségről, és ez teljesen érthető. így csapódik le rajta. Nem hiszem, hogy nincs valami ép eszű ötlete a gondozó nőknek erre. Sajnos Te otthon nem sok mindent tehetsz, hisz ha este bünteted tényleg nem tudhatja, hogy miért is teszed.
Ez a baj egyébként a családi napközikkel szerintem... Az igazi bölcsödei gondozók nem véletlen tanulnak évekig, míg egy csanás tanfolyam azt hiszem 40 óra (vagy ha kicsit több is, akkor sem évek). És még nem is hallottam olyat, hogy valaki ott "meg bukott", de sajnos a mai bölcsődei és anyagi helyzetben (sokan nem unalomból mennek dolgozni) örülhetünk, hogy egyeltán ilyen van a környéken és be kerülhetett a gyerek...
Szia!
Én egyetértek veled!
Oké, az sem volt túl jó, de a mostani az csőd....
Pl mint ugye volt a videó, mikor órán megverték azt a boxoló fiút, és a tanár nem mert közéjük állni, mert nem tehette...
Bocs, hogy beleszólok mivel jóformán még magam is gyerek vagyok, de szerintem a dadusokkal van a fő probléma. Miért nem tudják ők maguk kezelni a helyzetet, hiszen tanulniuk kellett volna ilyesmikről, mint például gyermeklélektan stb... Pláne,ha ez nem otthoni probléma. Nem is értem!
Másrészt nem hinném, hogy csak a te gyerkőcöddel lennének ilyen jellegű "problémák"! Én nem várnék addig, amíg újra becitálnak, hanem picit morcosan kérdőre vonnám az intézmény vezetőjét, hogy okos dolognak tartja-e a gyerekek veréssel való "kordában" tartását, vagy 1általán a szakmai hozzáértését a dolgozoknak. A pedagógusoknak segíteniük kéne a gyerekek fejlesztését, nevelését, és nem a szülőket kérdőre vonni!!!
A gyerkőc bontogassa csak a szárnyait és ismerkedjen meg a határokkal, ez pedig az Ő dolga!
Senkit nem szeretnék ezzel megbántani, ez csak az én véleményem,a többit glosszaként: "Akinek nem inge...."
Mert a harapás is erőszak, nemcsak a verés!
Szereted a gyerekedet és nem fenyítteted meg, mert másoknak fájdalmat okoz...képzeld mások is szeretik a gyerekeiket és nem szeretnék, hogy a tiéd bántsa őket...akkor mi a megoldás? Nem gondolod, hogy mégiscsak a tiédet kellene leállítanod akár egy szájraütéssel is, ha másképp nem megy?
De végülis lehet, hogy majd jön erősebb gyerek, aki akkorát harap a gyerekedbe, hogz az leszokik róla...az jobb lesz?
Akiben pedig ráadásul volt annyi sportolói becsület, hogy nem ütött vissza, mert talán halálos ütés lett volna.
Jöhetnek a kövek, nem vagyok szakértő, csak egyszerűen gyerekeim vannak...akiknek eszébe sem jut sem másik gyereket, sem egymást bántani....és erre nagyon büszke vagyok...persze veszekedni tudnak, nem angyalok, dehát nem is kell nekik az lenni
Nagyon nehéz mind a két félnek,de sajnos valamit neked is kell csinálni,nem csak várni,hogy elmúlik,én vittem el a gyerekem másik óvodába,mert egy kislány olyan szinten bántotta az én kislányom,hogy már nem akart menni oviba ,pszichés tünetei voltak,volt olyan harapás az arcán amivel orvoshoz kellett menni,egy másik gyereknek meg kiharapta a fülbevalót a füléből és sorolhatnám még,négy gyerek hagyta ott egyszerre azt a csoportot,mert az óvónő nem tud vele mit csinálni,a szülő meg nem akar.
Először is felesleges nap végén megbüntetni, mert ő még nem képes összekötni a büntetést és a napközbeni harapást (hiába magyarázod el neki).
Másodszor pedig, nekem azt mondta egy szakember (nem az én gyerekem harap, hanem őt harapták), hogy minél jobban próbálod lenyomni benne az agressziót (adott esetben a harapást), annál erősebben fog feltörni belőle.
Mi a megoldás? Nem tudom. Annak a pedagógusnak kellene megoldást találnia, aki a gyerekkel van ebben a szituációban (Pl. több figyelem, megértés, semmiképpen nem agresszió.
Ja, persze otthon is szükséges a több figyelem, összebújás, a bensőséges kapcsolat, és nem a büntetés.
Mert kihasználták a szemetek, hogy nem mert vissza ütni a srác (ő a boxoló, mert félt, hogy ezért jelentik fel, (videós telcsivel is rögzítették az inzultust), mert azt is lehet vinni suliba, és órán használhatják... ), és csődbe megy az egyébként jól induló pályafutása....
Igen, otthon az ilyen 2 perces büntik meg "anya megvonások" bejönnek, de a bölcsiben a gondozónő pszichológiai érzékére kellene támaszkodni (úgy látszik ez a gondozónő becsődölt). Mire anyuka hazaviszi a gyereket, az már nem is tudja, hogy miért szól a bünti, akkor már fölösleges büntetni. Ott és akkor kellene kezelni a problémát.
Tanító és óvónőképző főiskolán dolgozom és tartozik hozzánk egy gyakorló óvoda is. Sok jó óvónőnk van, de ez egyik szerintem kiminodottan jó pszichológiai érzékkel rendelkezik. Fogalmam sincs hogy csinálja, de ha valamit el akar érni, vagy fegyelmezni szeretne egyszerűen csak más hangszíre vált és a gyerekek rögtön szót fogadnak neki. Persze a közösség hatása is más, lehet, hogy ez otthon nem jönne be. Nagyon jó a nő, szeptemberben hozzá íratom a gyereket (illetve márciusban íratom).
Adrika -szégyen,vagy nem szégyen- egyszer kapott tőlem a szájára, amikor már sokadik szólás után is újra és újra megharapott, de úgy, hogy hetekig(!) ott volt az alkaromon a fogsor lenyomata. Azóta nem harap. Másban nem vagyok vele agresszív, sokszor inkább közönyös. Nem eszik vagy már direkt malackodik, akkor mehet az asztaltól, nem akar menni fürdeni vagy aludni, oké, de akkor nincs mese (Noddy - Minimaxról). Naná, hogy úgy megy fürdeni mint akit seggbelőttek. Összefirkál mást is a papíron kívül, pedig direkt szólók előtte, vagy kiönt valamit, akkor letakarítja vagy feltörli stb. Szeret takarítani.
Összességében ha a gyerek csak a bölcsiben harap, akkor anyuka szerintem otthon nem sok mindent tehet, a beszéden, magyarázkodáson kívül.
A múlt héten mentem Adriért, pont mikor odaértem egy kisfiú jól hátbavágta. Pedig a legjobbbarátok, nagyon sokat játszanak együtt. A kisfiú csak azt szerette volna tudatni a lányommal, hogy nem szeretné, hogy hazamenjen, mert ugye őérte meg még nem jöttek. És anyuka mire tanítja a gyereket? Mondtam neki, hogy adja vissza! Adri odament és meglegyintette Benét. Azóta újra barátok. Nem hiszem, hogy ettől agresszív lesz, csupán csak nem hagyja magát! Az életben később semmi sem óvja meg a pofonoktól, hát ne hagyja magát! Ezzel nem szeretnék arra biztatni, hogy a gyerekek harapják vissza a kisfiút, bár lehet, hogy használna ha egyszer megérezné, hogy mennyire fáj.
"Mert a harapás is erőszak, nemcsak a verés! "
És a gyerek már a bölcsödében tanulja meg - egy életre -, hogy erőszakra erőszak a válasz???
(El sem tudom képzelni, hogy hogyan képes egy anya rácsapni a csecsemő lánya szájára, de mindegy).
Azt írtam, ha nincs más megoldás....és nem rácsapni, ne dramatizálj, jó? Attól még nem lett semmi baja egy gyereknek /milyen csecsemőről beszélsz??? itt egy 2,5 éves gyerekről van szó/, ha egy kicsit ráütöttek a szájacskájára.
És akit harapnak??? Az nem gond, mi?
"Nevelni KELL. Ütni NEM KELL"
Csak hogy a nevelés kemény munka, sok figyelmet, szeretetet igényel, kéz- és szájraütéssel meg 1 másodperc alatt el van intézve a dolog...
Csak hogy legyen egy felsőbb vélemény is:
"A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját." (Példabeszédek 29:15)
És az én nem lányom nem jár bölcsibe még, így csak engem harap, de úgy látszik nekem szerencsém van, mert eddig még megértette egy kicsit emeltebb, szigorúbb hangból is, hogy nem szabad.
Úgyhogy rosszul gondoltad, amit gondoltál!
Ha nem ütsz rá, akkor elnézést, valóban rosszul gondoltam, mivel én nem verem a gyerekeimet, nem ütök rájuk, nem használom a fizikai fölényemet a nevelésre, éppen ezért SOHA nem ajánlanám senkinek sem a szájracsapást. Mivel te igen, ezért gondoltam, hogy ez a nálatok is bevett módszer.
Nem tudsz leülni a dadussal egy kicsit és megbeszélni ,hogy figyeljenek jobban rájuk
és akkor kiderülne,hogy mi váltja ki belőle a harapást ,mert ha egy verekedés része akkor mind a két fél kap oda –vissza,de ha csak egyszerűen oda megy és harap,akkor csak meg kell oldani ezt a dolgot valamilyen módon.
Természetesen igazad van, de előfordul, hogy már hónapok óta "szenvedtek" valamivel, nem használ a szép szó, nem használ a csúnya szó, és 1001-edszer is nekiáll annak, amit nem szabad. Semmi baja nem lett a lányomnak attól, hogy életében egyszer már sok kínlódás után rácsaptam a szájára. Nem tévesztednő össze a veréssel!
Tudom, kicsit off, de felmerül bennem a kérdés:
Amikor elkezdett mászni/totyogni, volt olyan dolog a lakásban amihez nem nyúlhatott hozzá? És ha igen (mert szerintem nem lehet mindent 1m fölé pakolni), akkor azt hogy tanítottad meg neki, hogy ne nyúljon hozzá? Mert egy egyéves is érti a NEM-et, de még próbálkozik...
Nálunk a többszöri rászólás után bizony megy a pacsi a kezére, és aztán megpróbálom máshova hívni a játékokkal. Ha egymás után sok pacsi volt, akkor mehetett a járókába. Egy biztos, ha azt mondom, hogy NEM, már nem nagyon próbálkozik.
Lehet, hogy szerinted ez a verés kategóriába tartozik, de lehet, hogy a gyerekem életét mentem meg vele (mert ha nem otthon vagyunk és megy a konnektorhoz, elég azt mondanom, hogy nem szabad, és már nem nyúl oda).
Nem vagyok híve az erőszaknak, de azt sem hagynám, hogy más kisgyereket bántson csak azért, mert nem hajlandó reagálni a kérésemre, figyelmeztetésemre, magyarázatomra.
Hiszen akkor hogy várhatnám el más gyerektől azt, hogy ne bántsa az enyémet?
El nem tudom képzelni, he haragudj.
Áááá, én is harapós voltam a bölcsiben.
Mentségemre legyen mondva, csak akkor haraptam, amikor valamelyik büdös kölyök odajött, hogy elvegye a játékomat. Egyéb okból soha!
Valószínűleg már kinőttem a dolgot, mert mostanában nem fordult elő...
Darkley, ha egy bölcsiben bemész a bölcsivezetőhöz és leszólod a gondozónőt, az durván vissza fog csapni a gyerekeden (nem fizikai értelemben).
Egyébként, ha az én gyerekemet harapdálnák, én is ki lennék akadva... A másik, hogy ha az én gyerekem emiatt félni kezd, és nem akar bölcsibe menni, akkor a gyerek mellett én is pórul járok, elvégre nekem lesz éjszaka felkelős, bepisilős, "de-nem-akarok-a-bölcsibe-menni"-hisztis gyerekem, és akkor hiába a korábbi beszoktatás...
Az arcra/szájra való ütésnél rosszabb, megalázóbb dolog nincs egy felnőtt részéről.
Bocsi, de itt a gyerekneveléssel kapcsolatban ad tanácsot a Biblia. Szerintem ez elég világos.
Az hogy egy gyerek elkezd verekedni kb.másfél éves korától az teljessen normális dolog!Minden gyerek meg csinálja csak valamelyik folytatja valamelyik nem!Mondjuk én inkább annak a híve vagyok hogy azért hívjanak be a bölcsibe vagy az oviba mert verekedett a gyerekem,és ne azért hogy verik a gyerekemet!
De attól fügettlenül nem engedem meg a gyerekemnek hogy ok nélkül verekedjen!Csak sajnos nem minden szülő gondolkozik így!
Ácsi, nálunk nincs arcra vagy szájra ütés. Nálunk a kezére van pacsi. Komoly különbség.
Boldog idők...
Valahogy az az érzésem, hogy akkoriban több jólnevelt gyerek lehetett. De még úgy 30 évvel ezelőtt is.
Ez tök jó ötlet, megkérem a dadusokat próbálják ki, hátha tényleg bejön:-)
Nem végleg gondoltam elvenni, de az órán mondhatja, hogy hozd ki az asztalra, és óra végén visszaadja. Ennyit megtehet!
Szia
Az elozo hozzaszolasokat nem olvastam el, gyorsan irok.
Kislanyom most lesz ket eves...ot megharaptak a bolcsiben. Arcon, eleg durvan . Mentem erte, bolcsisneni mondta mi van. Nagyon olelkezett egy kisfiuval es az a jatek heveben beleharapott. Ennyi. Nem csinaltam belole balhet, leven en is pedagogus vagyok. A kisfiunak elmagyaraztak , hogy ezt nem szabad , de nem vittek tulzasba , mert a lanyom uvoltesetol amugy is elkezdett sirni.
Helyedbe keresnek egy masik bolcsit. Minosithetetlen, hogy eroszakkal akarjak az eroszakos megnyilvanulast torolni. Na abbol tanulna am a gyerek. Nem szabadna bolcsibe dolgoznia az ilyennek
Szerintem nincs nagy gond, vannak durvabb idoszakai a gyerekeknek. Viszont abban igazad van, akkor es ott kene reagalni ra..de nem utessel meg uvoltozessel, hanem hatarozott felepessel, amibol megis erzi a gyerek, hogy najo azert nem vagy tomeggyilkos am....
Kozben visszaolvasgattam , lattam , hogy megint a veresrol van szo
Azok a gyerekek, akik az iskolaban, ovodakban, nem viselkednek, azok ezt azert teszik ,mert a KEDVES SZULO SOSE FOGLALKOZOTT VELUK, vagy nagyon keveset. Nem azok akik testi fenyites nelkul, de NEVELIK a gyereket.
Hatarozott neveles kell, ahol SZULONEK IS es GYEREKEKNEK is megvan a tekintelye. Es jogai mindkettonek. A gyereknek meg kell tanulnia , hogy valamikor csak a szulo donthet. Sokan itt hibazzak el, mert minden szituaciotol azt varjak, hogy majd a gyerek megoldja.
Ferjemet egy pofon nelkul neveltek rendes emberre. En is ezt szandekozom tenni a gyermekemmel es nem lesz SZAJARA utok se.
Mindenfele fizikai fenyites, a szulo tehetetlensegebol fakad. Szeretnem magam a gyerekem szakertojenek erezni, aki tudja mikor mit es hogyan...UTES NELKUL
De mondom mások is csinálták. Ja és a fiam legjobb barátja egy olyan kissrác volt aki elég soxor megharapta őt,és elég vad volt-otthon nagyobb fiútestvér-, pedig a fiam nem igazaán áldozattípus, ő is elég hmmmm szóval " rosszcsontkodó" tud lenni, egyszerűen nem igazán vette fel.Persze picit sírt,de utánna ugyanúgy vadult tovább azzal a kisfiúval.Hiába mondtam neki,hogy akkor ne játszon vele ha harapja, mégis ő volt a legjobb haverja.......
szia! Hát a bölcsis nénik szerintem sem állnak a helyzet magaslatán. Igaz, ma nehéz is, mert lassan több a gyerekek joga és semmi kötelessége fizetős helyen meg gondolom, még inkább. De így tényleg nehéz, mert azonnal kellene büntetni, utólag ennyi idősnél már szerintem sem hatásos. Csak ott helyben és határozottan rá kellene szólni! Amúgy bölis nénikkel beszéltél erről???
Mindenesetre ha az én gyerekem harapdálná egy másik, én bizony megmondanám a sajátomnak, sőt, bíztatnám rá, hogy ne hagyja magát, hanem kamatostul adja vissza, ha már a gondozónők nem segítenek. és ha megtörténne a dolog megdícsérném ellenben ha Ő harapdálna, én tetten érve lehet, ha a szép szó, rászólás nem használ én is szájon ütném, persze egyszer és nem durván és a gondozó néniek is ezt tanácsolnám, persze csak ha már más módszer eredménytelen! Különben csak Neki lesz rossz, hiszen az ilyen agresszív gyerek, ha nincs beszabályozva csak rosszabb lesz, előbb-utóbb mindnehonnan kiközösítik, mert érthető okokból az ilyet sehol sem szeretik
egyébként azon is csodálkozom, a másik kisfiú szülei még nem beszéltek veled? vagy a gondozónők nem mondták, mivel próbálkoztak a kisfiadnál tetten érés esetén?
Elég körbenézni a kisiskolások között... Borzalmasak!!!
Semmit és senkit nem tisztelnek, sem egymást, sem a tanáraikat, sem a szüleiket. Mégis mit neveltek rajtuk a kedves szülők? Mert hogy viselkedni nem tudnak, az száz százalék!
Miért is?
Nem csodálom hogy indulatok feszülnek szegénykében
Előzőeket nem olvastam, csak annyi, hogy anno az én fiam is pár hónapig harapós volt főleg a bölcsiben, bár ő itthon is. Nem tetszett valami, vagy valaki el akart venni tőle játékot átment kutyába. Ezzel próbálta kezelni a konfliktusait. A végén már egy csomó megharapdált gyerkő szülei nem köszöntek vissza...
De ahogy jött, elmúlt-szerintem kortünet, ahogy megtanulta, hogy másképp is lehet intézni a dolgokat, abbahagyta. De persze nevelgettük, nem hagytuk rá stb (még mielőtt valaki kioszt, hogy lazán kezeltem a dolgot -em komoylan vettük és aggódtunk is) , de szerintem nem csak az hatott, hanem hogy érettebb lett egy körrel. Volt olyan gyerek,a kit háton! harapott - mai napig nem értem ez hogyan sikerülhetett neki...
1) egyik dadusra aki már azzal fenyegette a fiamat, hogy ráüt a szájára.
Aha. a dadus lehet aggressziv, a gyerek nem...
2) a harapàs tipikus bölcsis "tünet". SEMMIT NEM ÉR, ha utòlag bünteted. egy màSféL éves NEM kapcsolja össze a délelött történteket és az esti büntetést.
3) azt viszont érzékeli, hogy mindenki le akarjaöt gyözni. a dadus és még te is, az esti büntetéssel.
4) az aggessziò kumulàlòdik!
5) màSnap a kicsi mégtöbb, veleegy sùlycsoportba tartozÒt (mert ott van esélye) harap...
ördögi kör, igaz?
A màsképp szoktatàs feadata AZÉ, AKI AZ ADOTT PILLANATBAN a gyerekkel van. HA ez az òvònö, akkor az ö feladata. RÖGTÖN. Nem 6 òra mùlva otthon.
6) az sem megoldàs, hogy ott csinàlt valamit és TE bünteted - holott NÀLAD nem csinàLt semmi negatìvat. Tehàt: azt bünteted, amit NÀLAD, OTT, AKKOR JÒL CSINÀlT.
7) Vigyàzz! Ezzel a mòdszerrel tökéLetesen leneveled az otthoni, tk. preferàLt viselkedésröl!!)
8) az Òvònö feladata az AZONNALI reakciò.
9) nem büntetéssel, hanem fordìtva a dolgon: a helyes viselkedéS (a nem-harapàs) jutalmazàsàval.
10) az az òvònö, aki ezt nem tanulta és nem tuda alkalmazni, adja vissza a diplomàjàt.
11) NE a dadus nevelje a gyereket, nemhivatott rà.
12) beszélj az òvònövel.
13) a NEM büntetni, hanem a HELYES VISELKEDÉST JUTALMAZNI! (a büntetéStöl még nem fogja tudni, mi a helyes, csak azt: EZT büntetitek...illetve, ami még rosszabb: TE bünteted, KAti néni nem - tehàt Kati néninél szabad...)
Hehe, a hàton harapàs tipikus, minden kölök képes rà
Valòban korosztàlyos konfliktus"megoldàs"- ha bövül a repertoire-ja, elhagyja, ìgy igaz.
Mint írtam, nem könnyű dolog gyereket nevelni.
A gyerek gyerek, nem pici, tökéletlen felnőtt. Nem lehet és nem is kell tőle olyan dolgokat elvárni, amit egy felnőtt embertől. A tiszteletet nem lehet félelemmel kierőszakolni. (Illetve lehet, csak az előbb-utóbb visszaüt).
A mai szülők (nyugaton a 68 utáni, Magyarországon a rendszerváltás óta megváltozott szemlélet miatt) egyik leggyakoribb hibája, hogy a gyereknek barátai szeretnének lenni, nem szülei. Pedig a gyereknek határok kellenek, mert akkor érzi magát biztonságban, akkor fejlődik a legjobban. De ezek a határok nem a nadrágszíj és a szájbacsapás...
Ez egy óriási téma, nem hiszem, hogy ki tudnánk vesézni itt és most :-))
Szerintem,ebben az a borzasztó, hogy nincs annyi ped.-i érzéke, hogy rájöjjön, ami egy gyereknek vmi okból kedves, az szép is.
Sőt, a legszebb.
Teljesen a szituaciotol fugg , hogy hogy kezelem. Ezernyi dolog all rendelkezesemre a pofonon kivul. Egyebkent nagyon szuros tekintetem van- ha akarom, mar tobben mondtak
Tanitottam mar altalanosba es nalam fegyelmezett gyerekek voltak.
A sjat gyerekemnek nem kell 100 szor elmondanom hogy ne rugdossa a nenit. Ha elsore nem is, de masodszorra mar megerti..Mint mondtam mar , en vagyok az o szakertoje. Hisztizni szokott persze, hiszen 2 eves . De eddig meg ment a dolog rugdosas nelkul
Pici fiamnak is sikerült a háton harapás:-)
Egyébként természetesen nem büntetem este azért amit napközben tett, csak beszélgetek vele erről, hogy nem kellene, de ezzel nem segítek semmit.
Igen szoktam büntetni, akkor ha olyan dolgot csinál amit tudja, hogy nem szabad és megcsinálja 10-szer. Ha megbüntetem akkor tudja, hogy miért teszem és tudja, hogy nem szabad, többet nem teszi. De most már eljutottunk oda, ha mondom, hogy miért nem jó amit csinál, megérti.
Tudod van fizikai bántalmazás és van a lelki. A gondolkodó szék meg a sarokba állítás,meg az hogy "büntetésből" nem játszol vele az kimeríti a lelki bántalmazás fogalmát Semmivel sem vagy különb mintha megütnéd.
El kellene olvasni néhány gyermeklélektannal foglalkozó könyvet ill.egy-két 0-3 éves korú gyermek nevelésével foglalkozó szakkönyvet.
Az nagyon jó,hogy elmagyarázod neki,hogy mit miért nem teszünk,de ne is várd,hogy ezt megértse. Ebben a korban még elég az,hogy ha olyasmit csinál amit nem szabad,akkor elmagyarázod,eltereled a figyelmét és ennyi.Nem kell a dologgal tovább foglalkozni,nyújtani mint a rétestésztát.Mert abból csak azt érzékeli,hogy de jóóó,anya foglalkozik velem.
Sok könyvet olvastam a témában és nem hiszem, hogy bántalmaznám a gyereket azzal, ha rászólok, mert valami rosszat csinál. (beszélgetek vele akkor is ha nem csinál rosszat - tehát nem csak a rossz miatt nem figyelek rá.
Te hogyan nevelted/neveled az ekkora korú gyereket? Mit tesztel ha harap, üt, dacos? Van rá valami jó és humánus megoldás? Mert ráhagyni nem megoldás szerintem... akkor mit tegyek?
Másként kezelem itthon és másként a bölcsiben.
Itthon:mindig a helyzettől függ.Ha nem veszélyes amit csinál,csak bosszantó akkor elterelem a figyelmét,felajánlok neki játékokat....valamelyikre tuti ráharap ...és már meg is van oldva. Persze azért elmondom,hogy anya most szomorú,mert pl. leszedted a cd-ket. Szerencsére a fiam nagyon érzékeny és ilyenkor el kezd puszilgatni,simogatni Ha veszélyes amit csinál akkor mondom,hogy nem szabad,mert pl. megráz az áram,fájni fog stb. És ilyenkor baromi szomorú leszek Persze ez a magyarázat csak rövid,tömör lehetőleg olyan szavakkal amiket megért.Aztán játszunk. De még olyat sosem mondtam neki,hogy pl. most nem szeretlek,vagy nem játszom veled mert rossz vagyok. Na,most is épp hisztizik,mert a testvére átment a saját szobájába tanulni Most hagyom...majd lenyugszik. Persze a tesója mondta neki,hogy megy tanulni....aszem nem hitte el Na,ennyi már lufit fúj.
A bölcsiben más a helyzet.Ott ha pl. harap a gyerkőc,akkor elöször is arrébb viszem a társától,majd az áldozatot megvígasztalom.Ezután elmondom a "tettesnek",hogy :látod,Pistikének ez fájt,neked is fájna,nem szabad ilyet tenni. Majd felkínálok neki valami asztali játékot és ezzel "kivonom" a forgalomból néhány percre. Ha már nagyobb a lurkó és esetleg magától bocsánatot kér az áldozattól akkor ennyi.Nem forcírozom a dolgot és nem is helyezem át másik játéktérbe.
Amúgy a kissrácok hamar rájönnek,hogy pl. harapós gyerekkel nem játszanak,inkább arrébb mennek és ezáltal a harapós is elöbb utóbb rájön,hogyha nem akar mindig egyedül játszani akkor bizony fel kell hagyni ezzel a "jó" szokással.
Azért én sem vagyok ám szent,és a saját srácaim is kapnak néha a popsira.Persze a 19 éves már nem
Persze ezen az alapon,akkor semmit sem kéne csinálni mert az új trend szerint már szinte minden bántalmazás
Meg kell találni az arany közép utat,ill. azt,hogy melyik gyereknél mi a célravezető.
Soha ne azt mond neki,hogy rossz mert,ezt vagy azt tette,hanem az a rossz amit csinált.
Nagyon köszönöm a hozzászólásokat. Ma reggel már gyomorgörccsel mentem a bölcsibe, hogy mivel fogadnak. volt-e esti anyuka aki bejelentette, hogy megint megharapták a gyereket. Szerencsére nem volt. Viszont ma reggel érdekes volt látni, hogy az egyik kisfiú akkor érkezett mikor az enyém, egyszerre mentek be és üdvözölték a dadust, majd a másik fiú fogta és megütötte az enyémet, aki erre elbújt a dadus mögé... mondta is a másik fiú 'megütöm a szemét'... nem tudom mi lehet mögötte, de azt hiszem nem az én fiam az egyetlen akire lehetne panaszkodni a bölcsiben.
Hozzátéve, hogy anyukáktól mikor megkérdezem, hogy mi a gondja a fiammal nem mond nekem semmit csak a dadusnak panaszkodik. szemtől szembe miért nem vállalja fel a véleményét. Nekem ne mondja, hogy nagyon kedveli a fiamat, ha tudom, hogy esténként meg a dadusnak panaszkodik a telefonba...
Nem értem,hogy a gondozónő miért nem tesz valamit? Amikor a fiadat megütötte a másik kisfiu akkor mit csinált a gondozónő?
Nálunk ilyen esetben bevett szokás,hogy összehívunk egy szülő csoportos beszélgetést.Megvitatjuk a dolgot....persze időnként anarchiába torkollik...megpróbálunk tanácsokat adni és együtt kezelni a problémát.
Kérdezz rá,hogy lehet-e ilyet.Pláne egy fizetős helyen
Szia!
Előrebocsátom, megoldást nem tudok, csak mivel van egy „házi” gyerekpszichológusunk, a véleményemet írom le. (Ja, és ha valakit ismétlek, azért is bocs, nem olvastam végig a topikot.)
Nos, nálunk kb. ugyanez a helyzet, kissrác 2,5 éves, pár hónapja bölcsis. A beszoktatás alatt láttam, hogy párszor megharapták a fiamat, aki nem is értette, azelőtt nem találkozott ilyesmivel. Aztán szépen, pár hét múlva egyre többet mesélték a dadusok, hogy már ő harapja meg ezt vagy azt, majd szülői értekezleten az intézmény vezetője kifejtette, hogy ez náluk nem divat, mi szülők legyünk szívesek otthon kategorikusan tiltani a gyereknek a harapás… amiben nyilván igaza van, ha otthon is csinálja. Viszont nálunk a helyzet az, hogy CSAK a bölcsiben alkalmazza, ismerős gyerekekkel, velünk stb. sosem tett ilyet.
Ami biztos: nem szidhatod le az ilyen korú gyereket otthon olyasmiért, amit nem ott és akkor csinált! Semmi értelme, s mint olvastam, nálatok még rosszabb a helyzet ezután. Jól látod, ezt a problémát ott, helyben kellene megoldania a dadusnak. Azért van ott, hogy figyeljen és megelőzze vagy ha nem megy, utólag szankcionálja valahogy (semmiképp nem veréssel, jesszus!), illetve, ahogy a pszichológus fogalmazna „azért van ott a felnőtt, hogy megvédje a gyereket magától is, ha kell”. Mert nyilván nem azért csinálják a kissrácok, mert elvetemült szemétládák, hanem mert valamit nem tudnak másképp kezelni, vagy egyszerűen próbálgatják a határaikat (de könyörgöm, ebben korban ez a dolguk). Szóval ez inkább a dadusok hozzáértését kérdőjelezi meg, mint a gyerekek „jellembeli kiválóságát”, mert minek ülnek ott 10 gyerekre hárman, ha nem tudnak odafigyelni rájuk?
Hozzáteszem, a szülői értekezleten megtudtam, hogy a többi gyerekkel ugyanezek a problémák vannak, csak azt nyilván az ő szüleiknek mesélik, így nem igaz, hogy az én gyerekem a bölcsőde réme. Sőt, kiderült, hogy van egy hiperagresszor kislány, akinek a szülei kifejezetten örültek, mikor más gyerekről mondtak rosszat, végre nem az övékről. :)
Engem is nap mint nap felidegesítenek a dadusok ezekkel a sztorikkal, már mondtam nekik, hogy mivel otthon semmi ilyen gond nincs, nyilván ez a csoporthoz kötődő viselkedés, amivel én nem tudok mit kezdeni (erre bólogattak, hogy persze, de azért olyan tragikus hangnemben mesélik, mintha azt várnák, ott helyben pofozzam fel ezt a büdös kölköt :). Sokszor megkérdeztem már a család pszichológus tagját és hangsúlyozta (jól ismervén a kisfiamat), hogy ne foglalkozzak ezzel, mondjam meg a dadusnak, hogy ez az ő dolga, legyen szíves jobban odafigyelni (na igen, de ki mer packázni egy nővel, akinek a kezében van a gyereke nap nap után?).
Szóval biztosíthatlak együttérzésemről és talán jó ötlet, ha más szülőkkel is beszélsz, vagy rákérdezel a dadusoktól, biztos-e, hogy csak a te gyereked csinálja ezt – ettől legalábbis abban a tekintetben megnyugodhatsz, hogy nem vagy egyedül.
Na, most kidühögtem magam, lehet, hogy visszaolvasok, hátha valakinél már megoldódott ilyesmi.
Szia,
Nagyon köszönöm a leveled, ez megerősít abban amit magam is gondolok. Nálunk a helyzet azóta elmérgesedett, egy hete a kisfiam egy másik bölcsibe jár.
(előző helyről igen érdekes körülmények között kitették - egyik napról a másikra. Képzeld el, hogy a bölcsi vezető közölte, hogy Ő megállapodott a fiammal amennyiben harap a bölcsiben akkor többet nem jöhet, erre kezet is fogtak - nevetséges - és mivel egy hét múlva újra megharapott valakit kiteszi a bölcsiből. Nekünk - szülőknek - erről nem szólt. vagyis egyik nap felhívott, hogy holnaptól oda nem vihetem a gyereket - ezt persze szerződés szerint nem teheti meg... ) A lényeg, hogy egy hete az új bölcsiben nincs ilyen probléma - szerintem nem is lesz. Az új hely közelebb van, olcsóbb és képzett ovónők vigyáznak rá... Vagyis így utólag azt gondolom, hogy hálás lehetek ennek a problémának azért, hogy kiderült a kisfiam nincs jó helyen és találtam neki jobbat...
Szia!
Hű, de kemény eset! Nem értem, mi a frásznak megy el valaki gyerekekkel foglalkozni, ha ennyire korlátolt. Örülök, hogy sikerült találnod másik helyet, ott hogyan érzi magát a kisfiad?
Azért bízom benne, hogy nálunk nem fajul el ennyire a helyzet, bár ma komolyan elgondolkodtam, mikor a kissrác hazafele azt mondta, nem érezte jól magát a bölcsiben, hogy nem lehet-e ez azért, mert minden nap hallja, hogy panaszkodnak rá… Ma azzal jöttek, hogy mikor egyikük épp pelenkázott valakit, a másik meg kiment valahova, egyszer csak nagy sírásra lettek figyelmesek, mert a kisfiam valakit megtépett. Legszívesebben azt kérdezném: egyrészt, ha nem látták, honnan tudják, hogy nem volt ennek előzménye, másrészt nem az a dolguk, hogy figyeljék a gyerekeket folyamatosan? Ha csak két ekkora gyerek játszik egy helyen, azokat sem hagyom egyedül, mert nyilván ez nem az a kor, amikor még nyugiban eltársasoznak. Ja, és hozzáteszik, az ádáz kölök utánozta az egyik kis társát, aki dobálta a játékokat (hujuj, micsoda elvetemült alak)!
Tudod, attól is megijedtem, hogy ezentúl mindig ez lesz, csekély értelmű gondozó-, óvó-, tanítónők fognak sakkban tartani, mert visszaszólni nem merek, hisz a gyerekem naponta sok időt velük tölt.
Na, megint kiőrjöngtem magam itt. :)