Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
Szó sincs erről. Csak a szerelem múlt el és csak részemről.
És két barát valóban. De vajon a házasság a barátságról szól?
Aki büszke arra , hogy becsapja a családját! Te saját magadat áltatod. Azt hiszed akivel most napi 2-szer találkozol az nem fog belőled kiszeretni? Te kis naiva!!Most te vagy a soros. Ennyi
Inkább válj el, így olyan mintha ülnél a langyos szarba és várnád míg megkeményedik. GRATULA!
8 éve ismertem meg egy külföldit, aki akkor néhány napra lehozta a menyországot a Földre. Akkor még csak mindketten házasok voltunk gyerek nélkül. Két éve az internet újra összehozott bennünket. És mint a mesében a neten újra egymásba szerettünk, sőt kimondtuk azt is, amit akkor nem mertünk: hogy mi lett volna, ha hamarabb találkozunk. Eddig négyszer találkoztunk, titokban és hatalmas szenvedéllyel. Az emailek pedig naponta jönnek-mennek. E hosszú idő és a távolság semmit sem változtatott az érzelmeinken, sőt. . Így aztán valahogy szinte már legalizálva érezzük egymás előtt a kapcsolatunkat. Ő azt köszöni nekem, hogy valahol neki mindig süt a nap. Én pedig szárnyalok, és két éve még boldogabb vagyok a férjemmel. Tudom, hogy ez nehezen hihető, talán másnak én sem hinném, de így van. Ha valaki így szeret, és közben nem bánt másokat, sőt képes újra és újra megújulni egy régi kapcsolatban, az nem lehet bűn!!!Hozzáteszem katolikusnak neveltek és szigorúan gyakorlom a vallást, és mert az a hitünk szerint, amit teszek bűn, tehát bűnös vagyok. De nem tudom bánni, egyszerúen nem megy, és már nem is próbálkozom. Néha azt gondolom, bárcsk mindenki ennyire és így szeretne, talán nem is lenne marakodás a Földön.
A szeretet és a SZERELEM között óriási a különbség! Ha már szeretetté szelídült a házasságban az összetartó kapocs, előfordulhat bárkivel, hogy a párja mellett másba lesz szerelmes! Ezt nem is lehet kivédeni, mert jön mint a villámcsapás, és nem szabadulhatsz a csodálatos érzéstől, mely semmihez sem hasonlítható!
Engem is utolért és már két éve tart, büszke vagyok rá, hogy ennek ellenére nem hagytam ott a családom, és nincs is szándékomban feldúlni egy másik család életét!
Mindezek ellenére boldog vagyok naponta két alkalommal, mert VELE találkozom és Ő is boldog velem,
s ez mindkét családban pozitív változást hozott!
Sőt tovább megyek mindkettőnket megváltoztatott előnyünkre!
Arra gondoltam, hogy ne érezd azt, amikor szeretsz valakit, de már csak barátként.
Ne érezd, milyen az, rádöbbenni, hogy már nem vagy szerelmes, ne érezd, milyen az, felismerni, hogy bele tudnál szeretni valaki másba. Ne érezd, milyen az, amikor már csak emlék a szenvedély, amikor már nem fontos, mikor ér haza a másik.
Ne érezd, milyen az, amikor már nem látod értelmét a problémák megbeszélésének. Ne érezd, milyen az, amikor hiábavaló akár felvetni a gondok közül bármit.
Mert már belefáradtál az értetlenségbe. Éltek, mint két barát. Ezt ne érezd.
Szerintem ezzel semmi gondod ne legyen, teljesen normális dolog, hogy egy nő szereti ha tetszik a párján kívül másoknak is. Én is szoktam flörtölni, mégsem fekszem le fűvel-fával.
Üdv: Ancsa
Én csak annyit mondok, nézzétek meg a Pesti Színházban a Szenvedély c. darabot. Nem valami nagy újdonság, de attól még igaz. Van olyan, hogy az ember, miközben szereti a hitvesét , a hosszú együttélés őszinte barátsággá érlelte, nemesítette kapcsolatukat, de bizony a szenvedély hiányzik. Egy új kapcsolat, amiről azt hisszük szerelem, pedig nem az, de oly mindegy, placebo, szenvedély néhány hétre, esetleg hónapra, kapuzárás előtt (???) És talán van ilyen a hölgyeknél is , bár erről én nem tudok nyilatkozni, a korábbia hozzászólásokat meg nem olvastam.
Na de én megmaradok az elmélet szintjén, gondolhatjátok miért. Kap egy Sportszeletet, aki kitatlálja.
Igazat adok neked, a problémákat mindig meg kell beszélni és lehetőség szerint megoldani. Sajnálom, hogy a férjeddel tönkrement a kapcsolatotok.
Szia.
Szerintem tökéletesen a témában szóltam hozzá, arról írtam, hogy szeretek Valakit és ez nagyon jó. Nem tudom mire gondolsz akkor, hogy azt kívánod nekem, hogy ezt az érzést soha ne érezzem, mármint mit??? Ugyanis a téma, hogy "szeretem mégis megcsalom. ". Tehát mit ne érezzek? Azt, hogy késztetés legyen bennem a megcsalására? Bocs, de ezt nem fogom érezni tudom és tisztában vagyok a szeretet mindennemű fogalmával. Persze azt nem mondom, hogy a másik véglet nem fordulhat elő, hogy esetleg ő kacsint valamerre, azonban úgy gondolom ismerem annyira az értékrendjeit, hogy mindennél jobban becsüljem.
Szia.
Én alig 19 évesen mentem férjhez egy nálam 9 évvel idősebb sráchoz. Régóta ismertem őt (közös barátaink, ismerőseink voltak) és már tiniként arról álmodoztam, hogy egyszer ő lesz a férjem. És az álom valóra vált. . . Csakhogy elkövettem azt a hibát, hogy akkor mentem hozzá, amikor még a rózsaszín köd ott lebegett körülöttem és nem vettem tudomásul az intő jeleket. Mondhatni, hogy 4 és fél éven keresztül ott volt a rózsaszín felhő körülöttem, rajongásig szerettem őt és a hibáit, ha láttam is és bántott, úgy vettem, hogy majd megváltozik. Ez alatt az idő alatt rengetegen próbálkoztak, de engem nem érdekelt senki. Aztán gyereket szerettünk volna, de kértem, változzon valami a kapcsolatunkban előtte. Azt mondta, akkor a büdös életben nem lesz gyerekünk, mert neki minden jó, ahogy van. Bennem akkor összetört valami. Már nem tudtam úgy szeretni. Aztán megismertem valakit és mondhatni, szerelem lett első látásra. A férjemmel egyre rosszabb lett a kapcsolatunk és én annál a másik férfinál kerestem vígasztalást. Jó pár nehéz hét és hónap telt el, mire dönteni tudtam: elhagytam a férjem! Beadtam a válókeresetet. A férjem és köztem egyre jobban eldurvult a dolog, úgy éreztem, gyűlölöm őt! Aztán eltelt néhány hónap, én a barátomnál lakok, és bár sokat bántottuk egymást a férjemmel, néha úgy érzem, hiányzik ő! Viszont annyit bántottuk egymást, hogy nem tudnánk teljesen tiszta lappal újrakezdeni. A tanulságot levontam: nem mindig jó, ha más karjába menekülsz v. engedsz a kísértésnek! A problémákat foggal-körömmel, de meg kell oldani, mert későn jöhet rá az ember, hogy akit/amit elveszített, mennyire fontos volt számára!
Kívánom, hogy sose érezd ezt. . . tudod, szeretet és szeretet között is van különbség.
Kívánom, hogy a következő évek is olyanok legyenek számodra, mint az elmúlt hat hónap.
Sajnálom, pedig a téma nagyon klassz szerintem.
Én jelenleg szeretek Valakit, hat hónapja élünk együtt, eszembe nem jutna megcsalni még akkor sem, ha néha úgy érzem a munkája miatt kevesebb figyelmet tud nekem szentelni. Az elmúlt fél évben jött már kísértés, több is, volt, hogy több nagyon jóképű, jómodorú férfi formájában, de úgy éreztem miután elhárítottam a közeledést, hogy nem kell a fejemet a falba vernem. Felhívtam a Kedvesem, tudtam, hogy van nekem, és ezt semmiért nem kockáztatnám. Szeretjük egymást.
Remélem még páran gondolkoznak hozzám hasonlóan, annak ellenére, hogy a mai világban már nem becsülik sokra az emberi érzéseket a párok, inkább a testiség jelent többet.
Puszi mindenkinek.
Sziasztok!!!!
Veled mi a helyzet?
Pl te hogy vagy? Jönnek még a rózsacsokrok? :)
Sajnos nem vagyok jól. Az egész nyaram arra ment rá, hogy megpróbáljam helyrehozni a helyrehozhatatlant, és elsősorban magamban keresve a hibát. Mára rá kellett jönnöm, hogy nem helyrehozható.
És nem látok kiutat. Szóval épp elég vacak a lelkiállapotom. Ráadásul jelenleg "harmadik" sincs, szóval nem is passzolok a topicba. :)
Hogy vagytok?Szeptember van, lejárt a határidö!
Olyan sokat gondoltam rád. . . . .
Ne hagyjátok, hogy itt egyedül beszélgessek!:-((((
Partnerek vagytok?:-))
Mindenki mesélje el, hogy mi van, mi a helyzet. . . .
:-))))
Nekem az általában szerencsés szokott lenni. . . .
Lehet, hogy ma az a szerencsém, hogy a hús még megvan. . . :-DDD
:-)))
:-DDD
:-)))
csak keveset aludtam és nyomi az idő kicsit és munkaundorom van. asszem más nincs :-)
és a te fittséged? hogy van?