Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Az a kivonulás, amikor Ausztriából mentek ki az oroszok, 53-ban vagy 55-ben történt. Nem tudom biztosan, tehát egészen kislány voltam, hiszen 44-ben születtem, ikertestvéremmel, miközben a várost szőnyegbombázták. Természetesen már nagyon rég nem ejtőernyőzöm , abbahagytam, a gyermekáldás nem fér össze a jó kis becsapódásokkal. Bár ma már jobb ernyők vannak.
A süket kiskutyát majd elmesélem.
Most döbbentem rá, hogy miközben álmok gyűjtéséről beszél a topic címe, nem mondtunk egyetlen álmot sem. Elbeszélek egyet.
Egyszer Ózzal, a Nagy Varázslóval álmodtam.
Égig érő ó-toronyban, óriási mohos kockakövekből rakott, tető nélküli toronyban élt. Óriásfák vetették a toronyra árnyékukat, védelmezőn vették körül. A magasban sötét, üres lyukak voltak az ablakok. Sötét nyugalom ült a tájon, az égbolt holdsütötte, ólomfényű volt. A Varázsló vastag, durva deszkákból ácsolt ajtaja előtt hatalmas tömeg várakozott. Békésen, derűsen, bizakodón, sőt áhítatosan. Mindannyian mélységes mélyen hitek a csodában, ami vár rájuk. A tömegben álltam, nyugodt, boldog és derűs voltam magam is. Csodás béke töltötte be lelkemet, tökéletes biztonságban éreztem magam. Álldogáltunk, várakoztunk. Aztán eljöttem. Nem azért, mert meguntam várakozni, csupán tovább mentem teljesen magától értetődően a horizont felé, ahogy a szellő járja útját, ahogy a csillagoknak vagy a napnak tovább kell menniük, mert ez a dolguk, s ez nem jelent elszakadást. Könnyű szívvel és könnyű léptekkel távoztam éltemből, szívemben csend volt és harmónia.
Harmadik találkozásomra az égből érkeztem. Míg a repülőgép felszállt, feltámadt a szél, és ejtőernyőmmel a reptér melletti orosz támaszponton értem földet, egy röplabdameccs kellős közepébe. Nagy volt az üdvrivalgás. Mintha angyal szállt volna közéjük. Lehet, nekik az voltam, nagy bezártságukban.
Reménykedem, talán akad valaki, aki szintén leporolja néhány kedves darabját gyűjteményének, és nekünk, hogy pontosabb legyek, (egyelőre) nekem adja.
Az Origó fórumon olvastam egy topic cimet: xy egyszermélyes topicja, ne írj bele! Hát jó sokan beleírtak. Gyűjtőtársak viszont nem jönnek. De sebaj. Vagyis baj, de mit tehetek? Folytatom gyűjteményem "közkinccsé", azaz a jelenlelgi helyzetben "magamkinccsé" tételét. Okát nem tudom, de ma orosz katonák jutottak eszembe, velük való találkozásaimat mondom időrendben.
A házhoz közel, ahol gyermekkorom első tíz évében éltem, a második szomszéd a vasút volt. Szerettük ezt, nem kellett órát nézni, tízkor jött az első vonat, háromneged kettőkor a második, és amikor a harmadik elment, tudtuk, hét óra van. A vasúti sín melletti vízgyűjtő nekünk, gyerekeknek életünk része volt. Tavasszal ott nyíltak az első ibolyák a domboldalon, aztán a kis erecske nyomvonalán virágba borult a töméntelen gólyahír. S egy kis patakocska igazi vízivilág volt, a víz tetején ringott a békatutaj , amikor jöttünkre vízbe veteték magukat a piroshasú békák. Tarajos gőték is éltek itt. Azóta ezt a különlegesen szép világot föltöltötték, ház épült a helyén. Az ember mindenhova behatol és mindent letarol.
Nektek ajándékozom kiskutyám történetét. Fogadjátok szeretettel.
Esős napon hozta haza Zsófim menyem. Csontsovány volt, az egyik autóút mellett kóborolt, s bár vonakodva, de hagyta megfogni magát. Rettegve közelítette meg a kínált ételt, aztán úgy falt, mint aki tudja, életéért eszik. Hiszen azt tette. A seprűtől és minden hosszú nyelű eszköztől rettegett. Valakik ezekkel tartották távol a csontsovány jószágot a másoknak szánt élelemtől, nyilvánvaló. Vannak ilyen kegyetlen emberek és rájuk képtelen vagyok szeretettel gondolni. Bendőjében, amikor hozzám került, már nem volt más, mint némi szalma és megemészthetetlen szénaszálak. Teste hamar kikerekedett, de lelke már sosem lesz teljesen egészséges. Nem tűri, hogy unokám bizalmaskodjon vele - akitől nevét kapta, így lett Kicsi - ő pedig, mert ilyen az emberi temészet, mindent megtesz, hogy meghódítsa. Többször megharapta már a beteglelkű kis kutya, de sosem durván, csak úgy rendre utsaítóan. Benedek azonban nem adja fel. Én igyekszem közöttük állni megelőzendő a balesetet, de Beni mindig talál rést a védelmi rendszeren, hogy megközelítse.
Kicsi nagyon öreg kiskutya. Örülök, hogy utolsó éveiben jó dolga van. Megértjük őt és nem haragszunk rá.
Szeretném egyik szép darabját átnyújtani Nektek gyűjteményemnek, előveszem hát Buddha szobromat, és a tegnapi idézetet az Útról megtoldom vele.
E szobor a 17. századból és Kambodzsából való. Tárgyi gyűjteményeim első darabja volt, sok évtizeddel ezelőtt régiségboltban vásároltam. Megláttam, és szó szerint beleszerettem, holott a buddhizmusról szinte semmit sem tudtam. Most sem sokat, de mégis valamicskét a Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából. Kevés pénzem volt, ezért zálogházba vittem ékszereimet, s megszereztem a szobrocskát. Amikor férjem tudomást szerzett akciómról, elment, és hazahozta gyűrűmet, nyakláncomat. E csodálatos szobor azóta velem él - férjem ugyan elhagyott, de a szobrocska megvan. Jó látni arcán a nyugalmat. Jó látni időtlen mosolyát. Legkedvesebb tárgyam, és most Nektek ajándékozom. Fogadjátok szívetekbe. Persze, akinek nem kell, az ne vegye el és törölje ki emlékezetéből.
Szép jó reggelt mindenkinek!
Jó volna bizony eljönni, Kisnapfény, de Keszthely nagyon messze van Budapesttől. Persze Keszthelytől nincs.
A hülyéskedés helyett küldök egy tanulságos dolgot. Szép is, elgondolkodtató.
A Tao szó szerint azt jelenti: az Út. Más fordítások szerint az Ösvény, az Abszolútum, a Törvény, a Természet, a Legfőbb Elv, és - latinosan - a Modus. Ezen interpretációk sem nevezhetők tévesnek, mivel a taoisták maguk is több értelemben használják a Taót, a szóbanforgó kérdés természete szerint. Lao-ce ezt mondja:
„Íme az ős-zűrből keletkezett,
az ég és föld előtt született:
mily békés, mily üres!
Magában van, nem változik,
zavartalan mindenütt működik.
Ő az ég-alattinak anyja.
Nevét nem ismerem,
kisebb nevén út-nak mondom,
elmém szerint nagynak mondom,
a nagyot távolodónak mondom,
a távolodót eltűnőnek mondom,
az eltűnőt visszatérőnek mondom.”[1]
A Tao ugyanakkor inkább utazás, mint út. A kozmikus változás szelleme - a szüntelen növekedés, amely visszatér a kiindulóponthoz, hogy új formákat hozzon létre. Úgy tekeredik vissza önmagába, akár a taoisták kedvelt szimbóluma, a sárkány. Összezárul és kitárul, akár a felhők. A Taót nagy átmenetnek is nevezhetjük. Szubjektíve a világegyetem hangulata. Abszolútuma a relativitás.
[1]
Ez nem jön be! Elárulom, nekem már megvan két újabb sorom, de még csiszolgatom, e sorok is tökéletesek legyenek.
Senki se segít? Pusztába kiáltott szó volt a versem, a gyöngyszem, a nagy mű?! Újra figyelmetekbe ajánlom és várom, hogy valaki folytassa:
A VÍZBEN ÚSZIK A HARCSA
A LÁBÁT MAGASRA TARCSA
Talán lehetne a továbbiakban egyéb testrészeiről valami zengemény? Netán lelki életéről???!!! El tudom képzelni, hogy szerelmes. Miért ne? Talán csak a csukáknak szabad meg a pontyoknak? Csak semmi diszkriminációt!
Nahat, hogy Ti milyen szepeket irtatok!
Had csatoljam en is a kedvencek sorahoz sajat kedvencem:
Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.
Minek ne higyjek?
Nem elolvasom és vakon bólogatok. Hanem oroszlán vaok mérleg aszcendenssel, és gimiben volt egy pár év mikor totál mérlegre jellemző voltam, mostanában oroszlán lennék, de elnyomom, csavarognék belül, de ehelyett még itthon is melózom.. ilyenre gondoltam.
Írtam neked priviben kérdést, hogy milyen segítségre gondoltál, nézd meg
Félek, túl komolyra fordult ez az ügy, ezért - mit kell ilyenkor tenni - még komolyabb művet tárok elétek. Saját gyöngyszem, igazgyöngy, sajnos unokám elé hiába vittem, még nem eléggé fejlett az esztétikai érzéke, de hiszen csak négyéves. . .
Ime a mű:
A vízban úszik egy harcsa,
a lábát magasra tarcsa.
Egyelőre ennyi. Minden folytatást boldogan veszek. Magam is igyekszem.
A tökéletes összetartozás érzése egytlen verssorban:
benned alszom én is, nem vagy más világ,
Azt gondolom, ilyen érzésekre vágyunk mindannyian kortól és nemtől függetlenül..
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
1942. június 1.alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Radnóti Miklós:
A BUJDOSÓAz ablakból egy hegyre látok,
engem nem lát a hegy;
búvok, tollamból vers szivárog,
bár minden egyre megy;
s látom de nem tudom mivégre
e régimódi kegy:
mint hajdan, hold leng most az égre
s virágot bont a meggy.
1944. május 9
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
Lehet ennél szebben kifejezni, amit néha érzünk?
És:
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
1944. április 30.
Melyik a Te saját topicod?
Én pedig most kis ideig takarítani fogok, addig érezzétek magatokat jól. De azért most eszembe jutott, hogy elküldöm legkedvesebb versemet. Kívülről tudom, de mindig lúdbőrözik a hátam, amikor olvasom. Hozzá fogható kevés van. Persze, nem árt tudni, hogy a csodálatos költőt elpusztították, s halála előtt néhány héttel írta, a teljes reménytelenségben. De még így sem reményvesztett a vers, átjön rajta a szellem nagysága. S átérezhetjük, mekkora veszteségeket okoz az elszabadult gyűlölet, a gonoszság.
-cím nélkül -
Még érzem egy kicsit az illatod
A tested valamit itthagyott
A takarók feldúlva fekszenek
Én reggelig rendet nem teszek
Őrizzen minden apró rész
Mígnem majd egyszer visszatérsz -
Őrült egy szerelem az egész
1999.
(verses topik lettünk?
Ez a vers gyönyörü! Nagyon tetszett.
Nekem ez is nagyon tetszik
Még ne aludj. Figyelj az éjbe
s ne bánd, ha álmatlanul halad:
tavaszi záporok zenéje
dalol az ablakunk alatt.
www.netera.com itt találom őket. Én irni nem tudok, sajnos, csak szeretem őket, de nagyon.
Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy napsugárban a kéklő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd kezedben a végtelent!"
Nekem tetszenek a verseid, elég ellentmondásosnak találom őket.
Hogy megéri-e kiszabadulni? Megám!!!!!!!!!!!!!!!!Hiszen az élet egy nagy kaland! Főleg neked, hiszen még olyan fiatal vagy, a fiatalabbik fiam is akkor született amikor te.
Nincs ( vagy csak kevés) olyan dolog van, amibe bele ne vágnék, ha ugy gondolom, hogy érdekes. Pedig majdnem kétszer annyi idős vagyok mint te.
"Minden kis viaszgyertya
megtanít bennünket arra,
hogy érdemes egy kis fényért,
melegért tövig égni, mert a
kis dolgok fénye az, amely
széppé, meleggé teszi az életet."
köszönöm a szép verset, én is ajándékozok nektek egyet a sajátjaimból!
Nyugtass meg úgy,
a tükörbe nézve,
téged átkarolva lássam magam.
Nyugtass még, oly jó,
az ágyon ülve,
ahogyan mosolyod mögé bújik
minden titkolt szavam.
Nyugtass még, szeress,
barátként nevess velem
és kívánom újra,
hogy minden ajtó mögül
te jöjj felém
és ölelj át halk meséket súgva.
Nyugtass még, engedd,
hadd nézzem csendben,
amint a tükörképben
kezed vállamra csúszik
és könnyű mosoly látszik
fénylő ajkadon.
Máskor nincs őszinte szó.
Nincs nyugodt érintés.
Hát nyugtass meg úgy,
hogy veled álmodom.
2002.
nem, én nem vagyok indigó. de miért is kéne annak lenni? minden ember egy csoda!
mindjárt keresek valamit a gyűjteményemből..
Talán a Te gyönyörű gondolataid, amit a versben olvastam? A Te költeményed?
Teljesen prózai dolog kerített hirtelen hatalmába, nagyon elszégyelltem magam: karácsony óta kibontatlanul van egy ajándék a garázsban. Jó, jó, tudom, hogy egy szép étkészlet, de akkor is! Illett volna kézbe vennem, megtisztelni az ajándékozót! Rémes vagyok! Még ma behozom, kibontom!
Nagyon szeretem a verseket, a szép képeket. Korán, hajnalban szoktam ébredni, és buvárkodom, itt a neten, sok szép verset találtam már.
Hagyd a búdat bánatod
Megjött végre tavaszod
Engedd be a szelet
Söpörje ki szívedből a telet
Szomorúság helyett
Költözzön hozzád az öröm
Örülj a napsütésnek
Csivitelő madárnépnek
Virágba borult fáknak
A tavaszt hirdető orgonának
Egyszóval ne búslakodj
Bizony, nem egyszer elszomorodunk örömünkben; elsírjuk magunkat nevetés helyett. Bizony, párban járnak az öröm és a bánat! József Attila írta: "tudunk egymásról, mint öröm és bánat". Ha pontatlan az idézet, bocs, örömmel veszem a helyesbítést. Még a múlt évezred egyik korábbi évtizedében tanultam.
Olyan jó verset kapni! Nektek is? Mert akkor én is tüsténkedem ez ügyben!
Fura dolgokat produkál az élet!
Én szeretek néha egyedül lenni, de csak ugy, hogy várhatom haza a férjemet.
Szerintem teljesen senki nem elégedett magával, csak mire elérünk egy bizonyos kort, bölcsebbek leszünk. Már megtanuljuk értékelni azt, ami van, és nem sóvárunk olyan dolgok után, ami nincs. Persze cél ilyenkor is kell, hiszen anélkül semmit nem ér az élet.
Bizony, jó hogy elinditottad. Olyan szép gondolatokat olvasok a topikodban. Hajnalban ezzel szórakoztam.
Igen, kicsit borongós ez a vers, de hát ez is az élethez tartozik. .
Legnagyobb rendező az élet,
Szépségével,bánatával,
Mert ezek párban járnak,
Mintha egyedül nem tudnának.
Ti szerettek egyedül lenni? Amolyan épp nincs otthon senki, csak magadra figyelsz, magadnak teszed, amit teszel és senki és semmi nem zavar? Szinte mindenki azt hallom, alig várja az ilyen perceket.. én meg félek itthon, magammal se merek őszinte lenni?
Álmok érdekelnek, sokszor megtalálom mire utalnak, sokszor nem. Horoszkópok is érdekelnek, a jellemzések sokszor naon találóak és elgondolkodtatóak.. oroszlán vagyok és nem akarok az lenni, elnyomom, nem akarok hivalkodó stb stb.. és mégis az vagyok érzem.
Ténleg lehet az ember totál elégedett, kibékült magával?? Nekem ez olyan fura..
Emlék.. kaptam általánosban egy fiútól egy kinder vizilovat.. tetszettem neki, szünetekben ugrattuk egymást.. nemrég megtaláltam a polcomon újra.. és pár nap múlva wiw-en ráaadtam a srácra.. örült nekem, de nem emlékezett, majd mikor beugrott neki, mosolygott nagyokat.
Érdekes, hogy ezt nem dobtam ki.. és mikor megtaláltam a srácot wiw-en melegség fogott el, mintha én is szerelmes lettem volna belé, pedig nem, csak sokat jelentett.. fura
Köszönöm! Ez gyönyörű, ez a vers! Az igazgyöngy a Teremtő egyik legszebb teremtménye. Rajongok érte. De kissé borongós ez a vers gyönyörűségével együtt! Nem akarok megsebbzett lenni! Boldog akarok lenni, bár ha ez nem annyira romantikus!
Köszönöm a tőzikéket! Ők is a tavasz üde hirnökei! Nekem eddig tőzikém nem volt. Most már van. Elmentettem, mert mint tudod, itt harmincnaponként kitörlik a képeket. Köszi még egyszer a gyönyörű verset is, a virágocskákat is! De jó, hogy tegnap vettem a bátorságot és elindítottam ezt a topicot! Máris mennyi örömöt ad!
Nagyon-nagyon fontos, hogy érzelmeinket kifejezni képesek legyünk. Muszáj ezt kifejlesztenünk. Hidd el, megvannak ehhez a technikák és módozatok. Magunkba zárkózottan nem adhatjuk át magunkat szeretteinknek, s elfogadók sem lehetünk. Nem élhetünk teljes életet.
Unokám hajlamos a "hősiességre", - kisfiú és négyéves - mindig mondjuk neki, "szabad sírni!". Sőt, kell sírni, kötelező. Nem a könny szégyen, hanem az érdektelenség! S ne hitessük el magunkról, hogy azok vagyunk. Szakember ügyben felelősséggel tudok segíteni, ha kéred.
Olyan szép neved van, hogy megajándékozlak kedvenc versemmel.
Füzesi Magda: Metamorfózis
Én azt hittem, enyém a tenger,
Amelynek mélyén a gyöngy terem.
Én önpusztító gyötrelemmel
E kincset vágytam szüntelen.
Lebuktam ím és fölmerültem,
Szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten,
Felnőtt lettem egy perc alatt.
Kisnapfény! Megajándékoznál-e bennünket valami szép dologgal "gyűjteményedből"? Tudom Rólad, hogy "gyűjtő" vagy! Te indigó vagy-e?
Sziasztok
Hm én tárgyakat gyűjtöttem tizenévesen, de néhány évente kidobáltam őket, majd újakat gyűjtöttem. És nem csak költözésnél szelektáltam, fura.. lehet szakaszaim voltak? Emlékből rengeteg van, és érzésből meg aztán pláne, sajnos azokkal már nem tudok ilyen jól bánni. tele van a puttonyom és nem ürül, pedig kellene, mert van megbocsátás, elfogadás stb stb és én még mindig ált. iskolás sérelmeket is hurcolok. Szégyenlek sírni, magam előtt szégyenlem.. olyankor naon gyengének érzem magam, pedig erős falam van és nem akarom semmi se látszódjon.. még a szeretetet is titkolom sokszor.. nem jó, de még nem sikerült változtatni. 3 éve vagyok együtt párommal, azóta talán picit jobb a helyzet, neki kimutatom, de még nem eléggé.. szüleim felé sem.. Pár éve már erős igényem van a változásokra, de még.. vagy mégse elég erős vagy nem megy.. nemtom
Süt a nap, belül meg kissé borongós
Itt olvastam vmelyik horoszkópban ezt írta nekem 2006ra:
"Az 2006-os év mottója: Fejezd be, amit elkezdesz!"
"Nem elég tudni - alkalmazni is kell! Nem elég akarni - csinálni is kell!"
És érzem pár éve, hogy egyre közelebb vagyok az induláshoz.. ezt olvasva talán idén végre... nem ezen soroktól függ, persze! De ez is erőt ad az első lépéshez.
És annyira igaz rám, hogy mindenbe csak belekezdek.. és hogy amit tudok, azt se hiszem el..
ez így van, vagy annak születik valaki, vagy nem. az egyik barátnőmnek van erről egy könyve, asszem Indigógyerekek a címe, az Alexíndra kiadótól, az biztos. fel van benne sorolva egy csomó kérdés, ha ebből x kérdés illik rád, akkor közéjük tartozol.
az én öcsém pl. hiperaktív, figyelemzavaros, lázadó jellem- ő indigógyerek. abban is különbözhetnek másoktól ugynais, hogy elütnek az átlagtól - vagy kitűnnek, vagy visszahúzódnak.
hasonlatos vagy nyárfámhoz ki kertemben lakik
az égboltot tartod két karoddal
tűző nap elől árnyékod elrejt
mindenkit aki bízik benned hozzád menekül
Neked küldöm ezt a vereset, Békácska, Te tudod, miért, és gondolj bárkire, miközben olvasod. Róla szól, akárki legyen.
hatalmas nyárfám a kertben
nem vártam nem hoztam csak jött magától egy nyári reggel ott volt
felnézek látom ágai közt a világmindenség vert tanyát
nemcsak falakók röpülők lendülők de mindenki aki odakívánkozott
a fa jósága végtelen rendkívüli
befogad takar ölbe vesz el nem utasít senkit ki közelébe ér
sátra alatt meghúzódunk és boldogok vagyunk
tartja az égboltot a felhőt rászól a szélre így óvja madaraink
a harkályt a pirosfejűt gerléimet
a cserregő szarkát a barátposzátát cinkéim stigliceim
kiket tengelicékként emlegetek
és mindenkit aki megbízik benne hozzá menekül
Szep napot Mindenkinek!
Sajnos majd csak neha tudok ma csatlakozni, mert fontos teendoim vannak, de este benezek.
Jó reggelt!
Jó napot!
Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk nevében köszönhetem meg reggeli nagyszerű ajándékodat! Most fejemet töröm, mivel viszonozhatnám. Ablakomból látom, kibújtak hóvirágaim. Még ma elküldöm Nektek a tavasz édes hírnökeit.
Béka! Látod-e, hogy hétágra süt a nap? Nálad is ragyog?
Egyelőre csak olvasgatlak benneteket, de nagyon tetszik a topik.
Beraktam a kedvencek közé.
Egy idézetet idetennék:
Nem tudod mit hoz a sorsod,mosolyt hoz, vagy könnyeket.Tanuld meg hát elfeledni a rosszat,s örizd meg a boldog perceket"
Se ez, se az! Vannak hullámvölgyek, és ugyan, honnét tudnánk, amikor fent vagyunk, ha sose tapasztaltuk volna meg a lent levést? Mindenre szükségünk van, ami történik velünk, én úgy látom saját életemre nézve. Megtudunk magunkról ezt-azt, bár néha jobb lenne nem tudni az ezt vagy az azt. De muszáj. Aztán rájövünk, hogy mégiscsak jobb megtudni, amit lehet, mert számolni tudunk vele.
Jön a tavasz, kedves Béka, és meglátod, milyen boldogan brekegünk veled mindnyájan, ha készülődsz és megkomponálod tavaszi dalodat! Minden dalunkat magunk írjuk. Persze néha mások írnak velünk, ez életünk keservevs időszaka, de azt is kibírjuk. Mert mindig eljön a saját dal ideje. El kell vetni a hamis hangokat és megtalálni szívünk énekét. Mert az bent van, ha néha el is halkul valamilyen okból. Nem könnyű, de fel lehet hangosítani.
En is jo ejt kivanok mindenkinek!
Szep almokat!
Semit nem kell szo szerint venni. Ugyanakkor jatekosan kell kezeli a dolgot, ugy sokkal tobbet profitalhatunk belole. Pl irj meset az almodbol. Hagyd, hogy a fantaziad koruljarja, szinesitgesse, elvegyen majd hozzategyen.
Tovabba mindig a jelenlegi elethelyzetre gondolj, mikor fejtegetsz. Mire adhat eppen valaszt abbol, ami eppen foglalkoztat. Torteneted szereploi hogyan, miben hasonlitanak rad.
Milyen es mennyire intenziv erzesek tarsulnak hozza.
Rengeteg, tényleg nagyon sok emlékezetes gyűjtésem van.
A mai napig imádom a Legyetek jók, ha tudtok című filmet, és a kedvencem Chirifiscio gyerekkorában. Több évvel ezelőtt elbiciklizett mellettem egy hasonló karakterű fiatal srác, és ugyanolyan "vesébe látó csalafinta fiú" tekintettel visszanézett, mint a filmben Chirifiscio, amikor a lépcsőn ül, amíg bent énekelnek a gyerekek.
Volt olyan is, hogy elkezdtem chatelni valakivel, akiről kiderült, hogy névről már ismerjük egymást, de személyesen még nem találkoztunk. Természetesen nem sokkal azután megismerkedtünk, pár mondatot váltottunk, de olyan energikus, pozitív értelelmben vett magába fogadó nézése volt, hogy ott akkor megállt az idő és a tér, nem láttam semmit, csak hogy egy vagyok a nézésével, pedig rengetegen voltak ott velem a társaságban... Egy hétig nem hevertem ki, még álmodtam is a tekintetével.
Egyszer eladóként dolgoztam egy boltban, és betévedt egy jósnő, aki nem vásárolt, csak ott állt... Fél órán keresztül nem mozdult a boltból, csak annyit mondott, hogy azt érzi, ide hívják az energiák. Nem zavartuk egymást. Utólag úgy értékelem, hogy energiákat érzett inkább, a jóslási képességéről nem tudtam meg semmit, viszont az energiák csak úgy áradtak, később ahogy egy vevő betévedt a boltba, a hölgy máris analizálta, hogy... "ő neki ilyen és ilyen jellegű magánéleti gondjai lehetnek"... Kb. fél óra után mondta, hogy menni kell, és azóta nem találkoztam vele.
Rengeteg ilyen történetem van...
Köszönöm, hogy meghallgattál
Amanda
Jo nehany eve elvegeztem Paradi Jozsef alomfejto tanfolyamat. Akkortajt en is gyujtottem az almaimat. Ma mar csak reggel, ebredes utan atgondolom, hogy mit is uzenhetnek, milyen utmutatast adnak, aztan hagyom, had menjenek, jon masik ugyis.
Az ilyen jellegu gyujtesnel a legfontosabb, hogy ha megelted a pillanatot hagy tovabbalni, kulonben a multban ragadsz.
adni persze hogy jó de fogadni is(gyűjteni)
Nana, hiszen csak szebb lesz tole a napod!
Nem is beszelve, hogy egy ido utan kielezodik ra a figyelmed, hogy az ilyen apro pillanatokat eszrevedd.
Sokszor eleg egy kedves gesztus a boltban, egy anyuka, aki teljes harmoniaban es szeretetben neveli gyermeket es ebbol elkapsz egy pillanatot az utcan, atadod a helyed a buszon es latod, hogy oszinten orulnek neki es meg sorolhatnam sokaig.
Nem szeretek gyűjtögetni. Én adni szeretek.
ellophatom?
En sokaig fuzetbe gyujtottem minden nap szep pillanatait. Minden nap leirtam milyen jo dolog tortent velem aznap, milyen formaban lattam a szeretetet megnyilvanulni.
Én gyűjtöm az emberek tekintetét, karakterét, energiáját.
Ez is gyűjtésnek számít?
A legkorábbi gyűjtésem iskolás koromban volt, például a mai napig emlékszem egy fiú karakterére, akivel állandóan egy buszon utaztunk, a mai napig megismerném.
A legutóbbi gyűjtésem ma volt a kozmetikában, egy lány ült mellettem a másik székben, a kozmetikus a hajára tette a pántot, így csak az arca karaktere látszódott hajkorona nélkül. Neki a szemöldöke volt nagyon karakteres, utána egy másik lány következett mellettem, neki pedig a tüsi torzomborz haja, ajkai és az arccsontja volt jellegzetes.
Ugyanígy gyűjtöm annak az energiáját is, hogy kinek milyen a tekintete, a mozgása...