Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért van az, hogy...
2013-02-18 17:081.
Létrehozva: 2013. február 18. 17:08
valaki szinte évente kétévente tud szerelmes lenni és boldog valaki meg csak egy emberrel éli át mindezt? Te megtaláltad a másik feled a szerelmed? Ha igen együtt vagy e vele? És mikor voltál életedben a legboldogabb?
Köszönöm aki válaszol!
én megtaláltam. Életemben nem éreztem ezt amit ezzel a férfival átélek. Hihetetlen értékes minden egyes pillanat, amit együtt tölthetünk. 2 éve ismerkedtünk meg, másfél éve élünk együtt, most várjuk első közös babánkat.
Imádom. Teljesen belé vagyok esve, ugyanúgy, mint első nap
Mondjuk a titok nyitját úgy 15 év alatt sikerült megtalálnom:
Olyan emberrel kell együtt lenni, aki hozzádvaló, és aki kölcsönösen viszonozza az érzéseid . (ugyanannyit pakol abba a bizonyos érzelmi mérlegbe.) Addig amíg Hozzád nem méltó, megfelelő emberekkel görcsölsz, addig csak szenvedés lesz az egész újra meg újra.. kell egy bizonyos érzelmi érettség ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hozzáillő partnerrel érdemes csak az értékes idejét eltöltenie.
Szia!
Nem vagyok biztos abban, hogy igazad van. Mit értesz azalatt, hogy "csunyán elrontottam?" Ha a szerelmed nagyjából /!/ annyira szeret, mint Te őt, akkor az ujrakezdésnek komoly esélyei vannak. Ha pedig nem, akkor - különösen az események ismeretében - kár túlságosan bánkódni.
Azt is vitatom, hogy, noha fiatal vagy, nem fog többé ilyen erős érzelem előfordulni az életedben. Miből gondolod?
Igen, végül is ugyanazt mondjuk .
Én nemrégiben megéltem (1 éve) egy hatalmas szerelmet és nem lett belőle kapcsolat . Viszont én szerelmet is elég ritkán élek meg. Sajnos környezetem nehezen érti, h anélkül komolyabbat is kár.
Én az utóbbi típusba tartozom, az "egyszer szerelmes életében"-be. Szeretetet + mellé szexuális vágyat persze több ember iránt is lehet érezni, pláne ideig-óráig, de az nem ugyanaz.
Nos, igen, megtaláltam ezt az embert, de nem vagyok együtt vele, mert csúnyán elrontottam. Pedig akkor voltam a legboldogabb, amikor még mellettem volt. A mai napig óriási hatással van rám, ha beszélünk (szerencsére mostanában újra előfordul).
Van valaki más az életemben. Eleinte megvolt az illúziója annak, hogy ez jó. Holott valójában csak az előtte oly sokáig átélt magányhoz, nemkelléshez, nélkülözéshez képest volt jó. Nincs szerelem - hogy is lehetne, nem vagyok az a típus, akinek az többször megy -, így ez egy pocsék megalkuvás.
Borzalmas a tudat, hogy fiatal vagyok, és soha többé nem jut már a szerelemből és boldogságból, mert amikor esélyt kaptam rá, sorozatos hibák elkövetésével eldobtam azt magamtól. Pokoli boldogtalanná tesz, még az állatokat is alulmúló szintre aljasít le. Soha nem fogok tudni belenyugodni.
Hát ez van. Kinek mit dob a gép.
Magát a szerelmet pedig nem tartom sokra. Sokkal csodálatosabb az, ami utána következik/het.
Ez kb így van, DE. Nálam, ha az elején nicns szerelem, akkor halott ügy az egész. Mintha a szerelem egy ösztön lenne, h ezzel az emberrel működhet - ha nem is örökké.
Szerintem azért, mert szerelmesnek lenni jó, és mindig ezt az érzést kergeti az, aki kétévente másba szerelmes, mivel vagy nem érett rá érzelmileg, vagy még nem találkozott olyan emberrel, akivel a szerelemből igazi, mély és semmihez - még a szerelemhez- sem fogható szeretet alakult volna ki. Szerintem az az igazi.
Magát a szerelmet pedig nem tartom sokra. Sokkal csodálatosabb az, ami utána következik/het. És ha azt átéli valaki, szerelmet sem akar már annyira. Maximum a hormonjai, de az esze már nem. Én legalábbis így érzem.
Én most vagyok a legboldogabb, de holnap már holnap leszek.
A másik felem azt hiszem nem találtam meg, mert sosem éreztem úgy, hogy kiegészítésre volna szükségem, azt találtam meg, akivel az életfelfogásunk közel azonos, egymás érdeklődését tiszteletben tartjuk, sőt igyekszünk megismerni, és segítjük a másikat a céljai elérésében, miközben közös célokat és állomásokat tűzünk ki magunk elé. Mindemellett szeretjük is egymást, és jelenleg nem tudjuk elképzelni, hogy ez másképp is lehetne, de ugyebár semmire nincsen garancia. Nem függünk egymástól, de együtt vagyunk igazán jó csapat, és amíg ez működik, addig ezen nem is szeretnénk változtatni.
Ez nagyon igaz.
Fiatal koromban egy idős kolleganőm mondta a jótanácsot hogy "SOHA NE ALUDJATOK EL HARAGGAL"
Én is csak ezt tudom tanácsolni mindenkinek. Kitartani jóban, rosszban és megbecsülni a másikat.
Persze nincsen tányér kanálcsörgés nélkül, de az is a közös élet része.
További sok boldog évet kívánok társaimnak akik évtizedek óta együtt vannak és a fiataloknak is azt kívánom hogy találják meg az igazit egy életre.
igen, szeptemberben lesz 47 éve hogy megtaláltam és meg is tartottam aszerelmemet.....
Van 5 gyerekünk 4 unokánk és ha nem ix feelhőtlen minden napunk, azért úgy összenöttünk hogy szinte egyszerrre mondjuk ki ugyanazt.....
Remélem a gyerekein , unokáink majd rólunk vesznek példát és nem rohannak az első összekoccanás után a váló-ügyvédhez.
Mi még úgy nem aludtunk el soha, hogy ne lett volna minden tisztázva, ki tudja felébredünk e alapon!!!!!
A legboldogabb időszak a gyerekek szüleetése, de a mondás nagyon igaz , kicsi gyerek kis gond , nagy gyerek nagy. Amig élünk mi szűlők maradunk!!!!
Nekik már most sokkal több problémájuk van......MÁs korszak mondják ők és más generáció.Igaz,de ez igy volt nálunk is........Nagyon fura .....
Hello!
Én még nem találtam meg a másik felemet, de utólag visszatekintve van 2 férfi (utóbbi majd 10 évben ez a két szerelmem volt) akiknél már majdnem...
Szerintem a legutóbbi azért volt (még ha nem is lett tartós kapcsolat), hogy lássam, bizony ilyen férfi is szóba éll velem, és irányt adjon a jövőre vonatkozólag.
valamelyest hasonló.vagy ugyan az. ....
igen!
viszont soha ne mond hogy soha. az első szerelem után nem gondoltam volna hogy ujra szerelmes leszek, de jobban az lettem!
egyik 18 éves koromban volt, a másik most van,és kb 10 év van közte....
és leirhatatlan....
A szerelem egy furcsa érzés, furcsa fogalom. Sokan, sokféleképpen élik meg a szerelmet, és sokan nem élik meg soha. Van, aki azt érzi szerelmes, és azután kiderül rövid idő múlva, hogy nem biztos az érzelmeiben, vagy nem erre az érzésre gondolt, amikor a szerelemről beszélt.
A szerelemért folyamatosan tenni kell, hogy életbe maradjon. Oda kell figyelni a másikra, akibe szerelmesek vagyunk, és a másiknak is oda kell figyelni ránk. Ez az igazi szerelem, ami tarthat rövid ideig, de tarthat sok-sok éven át, sőt talán a sírig. Ezt írta olyan nő, aki 44 éve szereti, imádja a férjét, a szerelmét, és hála égnek ő is imád a mai napig engem. És még egy fontos dolog, nem megváltoztatni kell egy embert, mert azt nem lehet, csak csiszolódni lehet egymáshoz, de ehhez két ember kell. Ha egyoldalú a szerelem fel kell adni, mert hosszú távon egyik sem lesz boldog.
Folyamatosan boldog vagyok, hiszen van családom, szeretnek, és szeretek, a nehézségek pedig azért vannak, hogy együtt megoldjuk, mert ez is a szerelem, a szeretet egyik kihívása.
Szia
én megtaláltam, 4 éve,nem is lehet megfogalmazni miért ő. érzi az ember.még akkor is ha éppen utálja
életemben a legboldogabb akkor voltam amikor a gyermekem megszületett!
és a párommal a kapcsolatunk elején a legjobban...átalakult a szerelem mély szeretetté,és ragaszkodássá.
illetve mindig meg tudunk ujulni ugy hogy még most is érzem bizonyos időközönként a szerelmetességet
érdekes a kapcsolatunk.de valamiért nem tudunk elszakadni egymástol.lehet hogy nem is akarunk. ez olyan mint egy hullám...
ha együtt vagyunk általában vita van,de ha nem vagyunk együtt hiányzik,és pocsék ha nincs velem. (neki szintén ez)szeretem minden porcikáját,szeretek vele aludni, még a szagát is szeretem
többféle szerelem szeretet van ugyebár. gyerek szerelem,és amikor felnőtt az emebr,illetve ha agyilag érett...
10 éve igen a szerelmemmel, de ez nem garancia a távlatokra.
Reménykedni lehet, hogy nem változik ez az állapot meg talán soha.
Igen.
Én megtaláltam a szerelmet és azóta is nagyon boldog vagyok immár 47 éve Remélem mindkettőnk boldogsága kitart még egymással legalább örökkön örökké