Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság gyerek, de miért
2012-07-14 14:561.
Létrehozva: 2012. július 14. 14:56
Sziasztok! Már több mint 11 éve vagyunk együtt a párommal, ő 28 én 26. Imádjuk egymást, tavaly februárban összeköltöztünk saját lakásba. Nehezen állt kötélnek az összeköltözés terén is. Először albérletben gondolkoztam az ellen kézzel lábbal tiltakozott, majd amikor kiderült,hogy saját lakásunk lesz akkor csak kicsit tiltakozott, amikor elősször belépett onnantól nem lehetett kivenni a kezéből a felújítást. Nagyon jó az életünk együtt alig van 1-2 vitánk. Egész kapcsolatunk óta az a nagy vágyam,hogy megkérje a kezem és elvegyen feleségül, abban reménykedtem,hogy mikor végzek a sulival majd jön a nagy esemény, de nem jött, mostmár 2éve végeztem... 2009 óta nagynéni vagyok, azóta egyre jobban érzem anya szeretnék lenni. Persze a párom ezt sem szeretné elkapkodni.Mind az esküvőt mind a gyermeket a pénz miatt nem szeretné. Pedig nem rossz a helyzetünk, szerintem. Az egész kapcsoltunk arról szólt, hogy vártam valamire valaki miatt... Nincs olyan nap,hogy ne gondolnék arra miért nem vesz el, miért nem akar gyereket. Már olyan bénának érzem magam, lassan az ismerőseim fele megházasodott gyerek...
Alapvető dolgokat az elején tisztázni kell:
1. házasság, vagy nem
2. gyerek, vagy nem
3. legyen-e állat, vagy nem
4. ház, vagy lakás
Úgy általánosságban, majd konkrétan.
Te nem erőltetsz (erőltetnél) semmit, mert szerelmet és odaadást érzel.Neki pedig kényelmes, mert mindent megkap, amire vágyik. Házasságra és gyerekre nem vágyik. Majd mással talán igen. Kegyetlen, de jobb levonni most a tanulságot, könnyebb most váltani, mint tíz év múlva két gyerekkel egy sokkal rosszabb helyzetből.
A hozzászólók nem biztos, hogy boldogok, csak lehet, hogy több a tapasztalatuk, akár a saját példájukból kiindulva. Kívülről pedig mindig könnyebb átlátni a helyzetet.
Ha hiszed, ha nem, másképp nem működik egy normális kapcsolat. Mi pl. teljes egyetértésben vagyunk abban a témában, hogy egyelőre nincs esküvő.
Ugyanez érvényes a gyerekre is.
Ha egyikünk akarná a másikunk nem, az probléma lenne. Nem lehet senkit meggyőzni, urambocsá' kényszeríteni arra, amit nem akar. Rettentő önző dolog volna.
A párod egyébként határozottan nem akar még egyiket sem, vagy csak hezitál?
Ja, egyébként a szüleit biztosan nem keresném fel ezügyben. Az nagyon durva húzás lenne a pároddal szemben.
Ha szerinted ez a film teljesen az életről szól, hogy fickó száz éveig hiteget egy nőt vesz nekik közös lakást megkéri a kezét aztán az esküvő napján visszafordul az autóval, akkor úgy érzem tévedsz. Mert tudod ha egy másik ember életével kapcsolatban döntesz akkor az nem csak rád van hatással és nem mindenki olyan tapló. Persze a kasszasiker érdekében lehet ilyet írni, de ez azért kicsit erős hasonlat.
A hozzászólások alapján amire rájöttem, ha én házasodni szeretnék ő meg nem:
1.verzió: én ráakaszkodós liba vagyok, mert nem tudom eladni magam olyannak aki a tükörképem lehetne és ezért mindent ráerőltetek arra akit végre betuszmákoltam a lakásomba
2.verzió: a párom egy ősbunkó, hogy egy pillanatig sem veszi figyelembe az én érzéseimet és egyértelműen nyilvánvaló,hogy szakadjak meg nem fog elvenni. Jah és persze 11év szerelem után alig várja,hogy mikor futhat el mert ő Szabad és független!
Gondolom mindegyőtöknek úgy megy a párkapcsolata,hogy egymásra néztek és persze drágám én is arra gondoltam legyen úgy. Mindegyikőtökönek a gondolata maximálisan érvényesül és minden fontos döntésben 100% egyetértés van.
Boscáss meg, de szembesülni kell vele:
Az az akadálya, hogy nem akar feleségül venni.
Láttad a Sex és New york 2-t?
Ott Big nem megy el az esküvőre, aztán kiderül, hogy azért nem mert csak Kerry akarta az esküvőt és nem az ő döntése volt.
Ahogy egy kis kolbászért is csak a hülye tart egy disznót.
Nosza, napkitörés van? Második ilyen topik. És ki tudja mennyi lesz még?
Nekem csak egy meglátásom van a témával kapcsolatban:
Az egyik fél akarja, a másik NEM. Innentől kezdve nincs miről beszélni.
Vagy meg akarod győzni őt észérvekkel? Szerintem azzal csak magad (illetve a kapcsolatotok) alatt vágod a fát.
Bocsi, ez durva lesz, de régen azt mondták, hogy minek megvenni a tehenet, ha anélkül is kapsz tejet?
Mindent megkap tőled elkötelezettség nélkül. Könnyen és gyorsan tud menni, ha akar. Persze, hogy nem szeretne gyereket, az már mindenképpen felelősségválallás lenne.
11 év együttélésnél elvárható egymástól néhány dolog.
Sőt!
Ennek a harmadánál is.
Ismerik az emberek egymást, tudják ki mit várhat.
Ha nem, az szomorú és rosszul értelmezet párkapcsolat.
Soha nem fogja elvenni.
Minek?
Ott van, mint írja mindent megcsiná neki.
Elviseli - nem is emlékszem rá pontosan mijét, de mintha bogarait írt volna - , és magában őrlődik.
És ha ez az ő vágya, akkor mehet is a levesbe, kit érdekel?
Szerintem amúgy a 11 év és az együttélés, plusz közös lakás már elkötelezettség, amikor is már csak nem válogat kedvére. Legalábbis optimális esetben.
Szerintem ha az ember vágyai, tervei egy kapcsolatban mindig csak másod/harmadlagosak, akkor egy idő után az a fél, aki mindig enged, egy idő után besokall, és elege lesz a sok várakozásból. Ami szerintem meg érthető.
Végigolvastam a topicod. Az jutott eszembe, hogy van egy fiatal pár ismerősöm, ahol hasonló szitu volt. 8 év együtt, srác nem akar házasodni. Lány szeretne, de nem erőlteti.
Csak úgy lazán beszélgettünk egyszer az esküvőről úgy általában. Megemlítettem, hogy nekünk egy sima ebéd volt szűk családi körben, az egész "cirkusz" kb 10-18-ig tartott és milyen jó volt, mindenki jól érezte magát stb...
Pár hónap múlva mondják lelkesen, hogy jövő hónapban megtartják az esküvőt. Néztem nagyot. Kiderült, hogy a srác nem akart nagy felhajtásos esküvőt (azt hiszem, hogy a lány sem ragaszkodott volna ehhez eredetileg) és azt mondta, hogy tőlem kapta az ötletet, hogy ebédes esküvőt tartsanak. Meg is tartották. Azóta is élnek boldogan, remélem, amíg meg nem halnak...
Szóval szerintem sok férfi ettől ettől a nagy cirkuszos esküvőtől írtózik. Neked miért nem lenne jó egy szerényebb lagzi? A boldogság nem ezen múlik, hidd el! Életed legszebb napja nem az esküvőd napja, hanem az a nap, amikor a gyermek(ei)d megszületik/megszületnek!
Ahogy írtad, a párod egyébként sem egy pénzköltős fajta. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nőként én sem akartam volna puccos, nagy lagzit.)
Nem akarásnak nyögés a vége.
Viszont borzalmas lehet így élni, hogy mindennap rádtör a titkos gondolatod.
A párod meg fütyül az egészre.
Ő ráér, valóban.
Ténylegesen mindene megvan, könnyebben szabadul egy ilyen kapcsolatból.
Fogd fel, nem vállal fel.Bizonyára így jó neki.
Na és neked, jó ez így ha mindennap gyötrelemmel vagy tele az eltitkolt vágyaid miatt?
Gondolkodj el rajta.
Szerintem szörnyű lehet így élni.
Sajnálom, így gondolom.
Lehet,hogy csak én vágyom rá, de ha nem lenne semmi különbség akkor meg mi az akadály? Attól még nem szabad férfi,mert nem házasodtunk össze, ha ő ezt így gondolná, akkor az már régen rossz lenne. Ha nincs róla papír az nem jelenti azt,hogy nem vagyunk elkötelezve egymás mellett.
Ok úgy élek mint egy feleség és megkap mindent tőlem, akkor én ezt a papírt meg egy szombat esti bulit a családdal én nem kaphatok meg? Főzök, mosok, takarítok, imádom őt, elviselem a hóbortjait, a munkája miatt szinte csak hétvégén látom ez mind nem fáradtság és nem is esik nehezemre, de akkor ő ezt megtehetné értem, mert ő is ugyanúgy szeret engem, velem akar lenni mindig. A közös életre sem kellett rávenni, mert utólag bevalotta,hogy ő is szerette volna csak félt tőle, ahogy én is.
Miért akarod ennyire a nyakába varrni magad???
Már az összeköltözés is nehezen ment...
Valamiért biztos nem akarja...
Ezt női szemmel is rossz olvasni, milyen lehet férfiszemmel
Nem megalázó kicsikarni a dolgokat?
Sokan vannak így.
Te tulajdonképpen úgy élsz mint egy feleség, ő megkap mindent tőled.
Mivel tudnál többet nyújtani ha feleség lennél?
Semmivel. Ez csak a te vágyad és nem az övé.
Ő egy szabad férfi, kedvére válogathat, elvégre nem kötelezte el magát.
Lehet nem kellet volna "rávenni" a közös életre, hagyni kellet volna, hogy ő vággyon rá.
Fejezd be a pánikot. Minden nőnek az életében megvannak az időszakok, amikor azonnal feleség és anya akar lenni, különben összedől a világ. Nem vesz el? És akkor mi van? Mi ugyanebben a cipőben járunk, mellettünk mindenki házasodott, ő nem kért meg. Aztán leálltam a témáról, amikor lekerült a szemfedő, akkor már én sem vágytam rá.
Mit vesztettem? Egy esküvőt. Mit nyertem? Egy férfit, aki továbbra is hűséges és szerető társam, és ezer habos ruháért nem cserélném le. A többi nagy házasságból, akik engem nyúztak, hogy mennyire égő, hogy engem nem vesznek el- na azokból 90%-ban válás, vagy folyamatos megcsalás lett. Mellettem meg továbbra is itt van az ember, akit nem nevezhetek a férjemnek, de szeret.
A gyerek meg még ráér. Ne üldözd bele. Majd kialakul.
A nőknek 18 évesen is van szülési pánik (legalábbis nálunk mindenkinek volt). Majd alábbhagy, aztán békésen együtt terveztek.
Relax.
Igazán én is erre gondoltam, a költözés miatt. Lényegében az sem volt kérdés,hogy szeretnénk, de arra is az volt a válasz,hogy majd meg hogy várjunk még. Szerintem tőle nem kifogás ez az anyagitól való félelem, mindig fél kiadni pénzt. Amúgy közös kasszán vagyunk, végülis nincs ilyen hogy ki kezeli a pénzt, mert mindketten, de ez még csak most kezd kialakulni, eddig folyamatosan költöttünk a lakásra nem kellett gondolkozni,hogy mire menjen a pénz. Most meg kocsicserére gyűjtünk.
Gondoltam már rá,hogy beszélek a szüleivel, de annyira fura nekem ez a dolog,hogy nem tudtam sose nekiállni, na meg félek,hogy esetleg nem értenek egyet (pedig szeretnek, de mégis tartok tőle)
A saját lakásunk az azt jelenti, hogy ti ketten közös pénzből vásároltátok?
Ha ő nem akarta miért erőltetted, hogy költözzetek össze?
bocsi az offért
csak találtál másik topikot, ugye?
üdv itt (is)
Nem lehet, hogy a párod szimplán szorong az általa ismeretlen helyzetektől? Fél, hogy irányíthatatlanná válnak számára a dolgok?
Legalábbis, amit a lakásról írtál, azt szerintem lehet így értelmezni: ő is szerette volna, de nem tudta elképzelni, hogy hogyan kéne összehozni, nem tudta felmérni, reálisan mérlegelni az előnyeit és a változtatással járó veszélyeket...
Talán az összeköltözésnél is leginkább ez a pénzügyi gondoktól való félelem zavart be, és amikor kiderült, hogy ezért nem kell aggódnia, akkor már tudott örülni a dolognak!
Akkor csak ezt a "taktikát" kéne tovább alkalmazni! Első lépés tehát a házasság lenne, és ha az megvan, akkor egy-két évre rá mondjuk jöhetne a gyerek-téma, de azt egyelőre hagyjuk.
Szerintem azt kéne megmutatni neki, hogy egy esküvőt meg lehet szervezni méregdrágán, de szinte ingyen is! Fel kéne neki vázolni több költségvetést, hogy lássa, nem feltétlenül borítaná fel az esemény a családi kasszát!
Persze, erre akár egy barátot is megkérhetsz, hogy beszéljen erről vele, vagy a szüleit... ha szeretnéd, hogy "meglepetés" legyen a lánykérés!
Ha sikerül összeházasodnotok, akkor ugyanígy rá lehet készülni a gyerek-kérdésre - akár pénzügyi tanácsadó segítségét is igénybe lehet venni, ha egyedül belezavarodnátok... lehet tervezni a szükséges megtakarításokat, az esetleges vis major helyzetekre akár biztosítást kötni stb.
A lényeg, hogy a párod kicsit több, de átlátható mennyiségű információt kapjon, hogy könnyebben dönthessen!
Közös kasszán vagytok amúgy? Ki kezeli a pénzt? (ez csak úgy érdeklődés, mert láthatólag a párod nagyon aggódós e tekintetben...)
Nem tudtam ezt az inteligensebb dolgot, de tetszik :)
Beszélgettem már erről a "nem éltük ki magunkat" dologról vele, de azt mondta ő nem érzi ezt, attól nem élt többet mert több nője volt, attól az többet számít,hogy szeretjük egymást. Persze ennek ellenére is gondolhatja úgy.
Előttem amúgy van rossz példa a "későn összejött" párra a nővérem 25 volt amikor összejött a férjével, 2 év járás után házasság, most meg abból vannak bajok,hogy nem ismerték egymást eléggé, mert 2 évig még sok minden tökéletes aztán most 2 gyerekkel meg nem látom túl jónak a házasságukat.
hát rengeteg nő csinálja, persze soha nem vallják be, hatalmas a hazudozás ezzel kapcsolatban. (fórumokban is)
szerintem nyugodtan várhatsz 2-3 évet, manapság mindenki 3x évesen szül, pl szerintem a nő 32 pasi 34 az ideális.
az idősebb szülőktől születő gyerekek egyébként intelligensebbek és kiegyensúlyozottabbak, mint fiatalabbaktól, tudtad? :))
de a beszélgetésre nem árt sort keríteni, jobb a partnernek, ha tudja, mihez tartsa magát.
az ilyen tinikorból indult hosszú kapcsolatoknál sokszor van az, hogy a pasi azért húzza a dolgot, mint a rétestésztát, mert benne van az, hogy ő még "nem élte ki magát" meg hát ugye akkor a házasság az az, hogy ő akkor már a büdös életben nem szexelhet mással, ami azért elég elrettentő tud lenni (nekik). persze nem ismerem a vérmérsékletét, de ezt nem árt tudnod. nehogy ott állj leforrázva, ha előáll vele, hogy hát akkor ő mégse.
nekem is volt tiniként indult hosszú kapcsolatom
akkor majd belehaltam, ma már örülök neki h. nem lettem a felesége
ne legyen igazam egyébként, azt kívánom
amúgy meg itt most nem is a gond h. mennyi ideje vagytok együtt
hanem a kedvesed jelleme, gondolkodása
A munkával tuti nem lesz bajom (családi vállalkozásunk van 23éve)
Eszembe jutott, de tisztességtelen nem szeretnék lenni, ez nem olyan,hogy ránott húst csináltam, pedig azt mondtam spagetti lesz.
értem én. nagyon is
csak tudod ha vársz x évet és aztán majd minden hónapban megjön, egy idő után csalódottságodban bűnbakot fogsz keresni, s onnan a szeretet nagyon hamar át tud menni gyűlöletbe
egyébként visszaszámolva 15éves korod óta jártok együtt
az ilyen korán kezdődött és hosszú kapcsolatok a legtöbb esetben nem végződnek házassággal, vagy ha igen, akkor hamar válás lesz belőle
Nekem special az a véleményem, hogy egy férfinak nem lenne szabad 30 éves kora előtt gyereket vállalnia. Egyrészt még éretlenek erre 28 évesen, másrészt meg válás lesz a vége, ha ilyen fiatalon belekényszerítik, és úgy érzi, elvették a szabadságát
Ugyanakkor meg mit tudsz csinálni, ha nemet mond? Játszhatod a tisztességtelen "de én bevettem a gyógyszert, drágám, mégis becsúszott" játékot (sztm ebből is válás lesz. meg boldogtalan gyerek), vagy otthagyhatod... de azért az nem úgy működik, hogy két hónap múlva leakasztasz a bokorról egy másikat, aki majd tökéletes apa akar lenni, és pik-pakk gyönyörű családod lesz. ;)
Adjál magatoknak két évet, meg is mondhatod neki. Azalatt esetleg már lesz elég munkaügyi tapasztalatod is, hogy ne állj ott majd 40 évesen úgy, hogy nem vesznek fel sehova, mert csak a pelenkázáshoz meg a papifőzéshez értesz, és nincs elég gyakorlatod a szakmádban.
ellentmondásban vagy magaddal is.
te már most ott tartasz h. nem tudsz tovább várni, különben a topikod sem indult volna
most még talán szereted.
majd később, ha még vársz pár évet és talán elhatározza magát h. apa legyen, és esetleg 1-2 év kell ahhoz h. teherbe ess -s közben akár már egy 4éves gyereked is lehetne, ha a közeljövőben ő is eljutna oda h. akarná- majd nem fogod szeretni.
Nem tudom meddig tudok várni... Jó kérdés. Úgy érzem akármeddig, mert annyira szeretem, de a gyermekre nem szeretnék többet várni. Sokan mondják,hogy jaaaaj még ráérsz! Mire? Arra,hogy 50 évesen majd csak az oviból ballagjon a gyerekem? Azt hiszem ez a helyzet így nagyon jó neki,hogy együtt vagyunk, de mégis függetlenek.
Mondjuk az esküvő kérdésében lehet velem is baj van, mert én a nővéreméhez hasonlóan nagy esküvőt szeretnék és ezt a párom családja nem biztos,hogy anyagilag segíteni tudná. Csak nekem az a nagyon érdekes,hogy nemrégiben (májusban) voltunk egy jó kis étteremben itt a közelben és azt mondta na ez milyen jó hely lenne. Mondom mire, esküvőre? A válasz nem volt túl határozott, de végülis bólogatott. A vacsi után még jól körbe is jártuk a helyet és még ő mondta,hogy "nézd azt a termet is egybe lehet nyitni a többivel. " Csak azt gondolom,hogy ezek nem azt jelentik,hogy tervezget, csak hiú reményt keltenek bennem. Tegnap mondtam neki,hogy majd akkor én megkérem a kezét..
Másokhoz képest tényleg jól álltok anyagilag!
Egy kisebb, szűk családi esküvő pl.30 fős, simán kihozható 250.000-300.000 ft-ból, ez a plafon.
Nálunk is saját ház, 2 autó, 1 motor, iPad, iPhone, iMac, semmi sincs hitelre, ezért nem igazán értem a párodat, ha dolgozol, és megvan a közelező időd, gyedet kapsz, +családit.
Szerintem hülyeség ezek alapján a pénzre fognia, egyenlőre nem ért meg rá, vagyis sem a házasságra, sem a gyerekvállalásra. Igaza van az előttem írónak, Te meddig vagy hajlandó várni?
Hosszú együttjárásból még jó házasság nem született, kevés kivétellel persze.
Férjem 26 éves mikor elvett, 29.évesen lett apa, és nagyon(2 év együtt járás után) férj s apa a mai napig! Nem lehet kirobbantani itthonról, sem a lánya mellől!
Nyilván 2 ember sem egyforma, ez tény, de szerintem az, hogy meddig vársz, tényleg neked kell eldönteni, tényleg ideális korban van a szüléshez, és jókor érzed az anyai ösztönt is! Én 24 évesen szültem!
nem a világra szülöd, hanem mert vágytok (vágynotok kéne rá. neki is)
ennél rosszabb világra is szültek, háború idején pl
mindent megadni. mennyien jönnek mostanában ezzel.
főleg az egykés szülők. (mondvacsinált üres kifogás)
nem halat kell adni a gyereknek élete végéig, hanem megtanítani halászni,
Van benne igazság, hogy befolyásol mások élete, de azért mert mások ezt meg ezt csinálják attól még nekem nem kell. Pl. szinte egyik jó barátom nem ment továbbtanulni, mert minek én mentem és lediplomáztam, pedig itthon sem vertek ostorral,hogy menjek.
Nem egyszerű ez a nagy beszélgetés dolog. Már párszor nekikezdetem, de szerintem megakadt a dolog annál, "egy ilyen világra akarsz gyereket? nem akarom azt,hogy a gyermekem nélkülözzön,mert én nem tudom neki megadni amit szeretne!" Nagy baj, hogy elfogynak az érveim a biológiai órán és a szeretnémen kívül. Pedig ha érezhetné amit én akkor lenne 3 gyerekünk legalább
Szia!
Te meddig vagy hajlandó még várni?
Mert neked is ketyeg a biológiai órád főleg ha több gyereket szeretnél/tek,akkor 26éves korban pont ideális lenne elkezdeni a családalapítást!
11év után már nem az ismerkedés szakaszában tart a kapcsolat,ennyi idő után azért mer az ember tervezni!
Sajnos nekem is ilyen helyzetben van az ismerősöm,csak ők 36-38 évesek!Nekik már az is késő lenne ha most válalnának gyereket,bár ez szubjektív dolog!
Az ismerősöm is ott tart,hogy már lemondott a gyerekről,mert mire másik párt találna teljesen kicsúszik a szülési kórhatárból!
Én azért ennyi idő után komolyan leülénk vele beszélgetni,hogy mégis mit akar!
Persze értem,hogy nem a nagyszülőknek szüli az ember a gyereket,de már nem vagytok kamaszok,akik lakás és munka nélkül válalnak gyereket!Minden feltétel adott a családalapításhoz!
Sajnos ma már nagyon kevesek tehetik meg,hogy először munka-lakás-esküvő-félretett pénz-gyerek!Ez a sorrend ma már nem igazán él.
Hát sok sikert kívánok neked!Nem egyzserű ez a dolog!
ua. mint a korábbi írásom
nem nőtt fel. határozatlan, tesze-tosza ember
neked máris van egy gyereked :D
ilyen lesz később is, meg még ilyenebb
Ha jól értem, 11 éve folyamatosan vársz valamire. Ez elég hosszú idő.
Az esküvőt úgymond meg lehet oldani "ingyen" is, ha elmentek két tanúval. Bár attól függ, hogy te mekkora hacacárét szeretnél ill. hogy a párod nem csak kifogásként használja a pénz dolgot.
A gyerek az már kényesebb ügy, mert oda tényleg kell némi pénz (attól függően, hogy valaki a teljes brendont fel akarja vásárolni, vagy jóval kisebb költségvetést szánna rá)
Egyébként a nagy leülős beszélgetésen túl vagytok? Vagy eddig csak két perc alatt le lett tudva hogy nem lesz semmi. Tisztában van a te érzéseiddel? És ő teljesen megnyílt neked?
Amúgy ez így elég necces, ha az egyik fél már nagyon vágyik a dologra, a másik meg nem, mert valaki kénytelen lesz "megadni" magát a másik akaratának.
Ja és ugye a te elképzeléseidnek egy kicsit sincs köze ahhoz, hogy bezzeg mások már ezt és ezt csinálják?
anyuci v. apuci lényegében mindegy
miért is kéne a szülőkre támaszkodni?
nem dolgoztok? vagy rosszul kerestek?
Ő inkább apuci kicsi fia. Ő azt mondja,hogy minenképp szeretne gyereket csak nem most, mert most nem tudnánk még úgy eltartani. A nővérem eléggé kihasználja a szüleimet és a párom nagyon nem szeretné hogy a mi gyermekünket is a szüleim pénzéből neveljük.
a párod nem nőtt fel, anyuci pici fiacskája
mégis mire vár?
sosem fogja elhatározni magát semmire.
a babára sem
nem tudlak jóval biztatni