Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Amit nem írhatok meg Neked
Torolt_felhasznalo_679185
Létrehozva: 2008. október 22. 13:56
Ez a topic a megíratlan levelek, az elmondatlan gondolatok helyszíne... Ki itt belépsz ... legalább leírhatod.
Kezdem is a sort 
"Kedves Gondolatom elrablója!
Annyira mar a tehetetlenség!!!! Ha ott vagy nem mondhatok neked el semmit, ha nem vagy itt akkor se hagysz békén a gondolataimban. Sőt már az álmomban is megjelentél, mintha egy láthatatlan kéz húzna feléd! Feladom! Nem tudom mi jár a fejedben és mi ezzel az egésszel a célod?! Én azt hiszem ebből kiszállok, mielőtt mindketten rosszul járnánk."
Kedves A!
Ha már egyszer voltál olyan kedves,hogy ellöktél magadtól,akkor ne is keress,túl szeretnék lépni rajtad!
I would love to tell this straight to you, but it's better if I don't... So I say it here...
You are the sweetest guy in the whole world for me! I wish we could be together, but I don't think that will ever happen... Though I want and desire you so much! And love you too! It will be so hard to let you go and forget you. You made me fall for you so badly... I have never thought I'll ever feel so much love for someone, though I had the time of my life. But now I need to fall out of love with you, because if I don't I will fall to pieces and die... I need to be strong to get you out of my head and heart, and carry on with my life. It's a shame that we met in a bad time... We could be so happy together...
I hope you will find your happiness, you deserve it! I wish all the best for you my sweetheart! With all my heart and love!xx
Ha lelked és szíved valaki megtalálja,
Ő lehet a világ legboldogabb barátja.
Lám Én kerestem és tán rátaláltam,
Lehet megleltem a csodát a világban.
Rád leltem e rohanó világban.
Mert Te jó vagy, a legjobbak között,
Ki mást mond, ahhoz ne legyen közöd
BOLDOG NÉNAPOT!!!
Kérlek végre törd át a falat ami köztünk van, mert így nagyyon nehéz, és neked kell lépned, de te ezt jól tudod.
Nincs mire várni, az idő telik, kérlek ne halogasd tovább a döntést, mert meg kell hoznod elöbb vagy utóbb.
Szeretlek, és tudom te is szeretsz.
Próbálok türelmes lenni, remélem már nem sokáig kell várnom.
A mostani bulid is már semmis.+ amit még küldtél az már nálad van.
Sajnállak, mert nem tanulsz a hibáidból és csak saját magadnak okozol ujabb nehézségeket.
Szinte látlak magam előtt ahogy próbálod a gyülöletedet leplezni és próbálsz szinészkedni-zéro sikerrel. Ahogy meg Istenhez viszonyulsz-az külön megérne pár sort, tökéletesen a kezem alá "dolgozol", hisz egy lépést sem kell tennem-és saját magadra hozod a bajt.
Az árnyaidat amivel nekem akartál/akarsz ártani-azt te ismered és te vivódsz velük éjjel-nappal, míg te ezt teszed én nyugodtan élek-úgy ahogy te szeretnél.
Nagyon szeretlek:(
http://www.youtube.com/watch?v=ZBM2NIQ62WU
Azért is irtam ezt mert valaki korábban szt mondta, hogy mindig a férfiak okozzák a bánatot a nőknek.... mennyire nem igy van, csak ti nem tudjátok mert mi nem mindig vállaljuk fel... ehhez bátorság kell.
Más....
Nekem nagyon hiányzik a Nagymamám meg a Nagypapám is.... mindekettő csodálatos ember volt, 20 éve már hogy elmentek az Örök Vadászmezőkre. De tudom, hogy ők mindig szerettek engem... és pont nagyon messze voltam már, amikor hirtelen elmentek, egy hónapos különbséggel, amiben az az ijesztő hogy akkor már 40 éve elváltak egymástól, és több mint 15 éve se nem beszéltek, se nem tudtak egymásról semmit.... Nagyanyó beteg sem volt...
.... talán tényleg nincsenek véletlenek.
Eljuthat az ember akárhová, de már rég megtanultam az életben, hogy nem az a lényeg, hogy hol vagy hanem hogy kivel. Ha azzal vagy aki mindennél többet jelent neked akkor boldog vagy egy hid alatt is, de ha nem akkor a világ legszebb helyei is csak kérdőre vonhatnak: „ s vajon hol hagytad Őt, hiszen Neki is itt kellene lennie.... veled''.
Ettől összeszorult a szívem. Annyiszor ezt ....
Az élet hoz néha meglepetéseket. Bejárni szinte ugyanazt az utat ahol nem túl rég együtt voltunk, bizony igen fura érzés. Valahol felemelő, hiszen büszke lehetek arra hogy én mutathattam meg neked ezeket a helyeket, mégis szivszoritó.... hiszen itt lenne a helyed... mellettem.
Nem is hinné el az ember,hogy eltelt több mint két év amióta erre jártál velem, rácsodálkozva az egész világra mint valami kisgyerek aki új és izgalmas játékokat kapott. Hiszen elötte még nem fedezhetted fel a világot ilyen messze az otthonodtól, más emberek, más kultúra, minden teljesen különböző.
Most egyedül vagyok itt.... taposom ugyanazokat a hajópadlókat a mólón ahol együtt ettük a hatalmas epreket, nézem a hullámokat ahogy a partot csapkodják, s a térség jellegzetes állatai is jelen vannak hatalmas hangzavarral. Most napoznak, s bár most sincs meleg, mert itt sosincs, a nap mégis hétágra süt s talán Ő is téged vár.
Mintha most megint mellettem lennél, ahogy a kedvenc kávézónkba betérek, kérem ugyanazt amit mindig ittunk, majd leülök egy kicsit megpihenni. Az ablakból látom a hires börtön falait, s eszembe jut, hogy mennyire fújt a szél azon a napon amikor ott jártam Veled.
Aztán elindulok szép lassan, s felbukkan az utca amelyet virágokkal boritottak be, s igencsak meredek meg kacskaringós is. Itt is voltunk, a képeink melyeket kincsként őrzök erről is tanúskodhatnak. De vajon kinek mutatom meg? S mit is mondok majd, hogy ki az a zöldszemű lány ott mellettem?
Megrohannak az emlékek.
Pár napja jártam arra, ahol még nyáron is ködös az idő napközben, s ahol kedvenc közös (fázós) fotónk készült. Majd utána a kövér, tolvaj és agressziv mókus kikapta a kezedből a becsomagolt mentolos cukrot és megette úgy ahogy volt.
Az idő most sem más,a sziklák és a magányos cédrus ugyanott áll csak épp most nem vagy itt s igy legfeljebb csak gondolatban beszélhetek hozzád, s mondhatom neked, hogy mennyi csodás hely vár még ránk.
A kisváros ahol először láthattad meg a Vizet, semmit nem változott. Ugyanolyan kedves és elragadó mint amilyen ittjártunkkor volt. Lementem a meredek utcán a partra, ugyanoda ahol megpihentél aznap ebéd után, s ahol a másik kedvenc képem készült.
Eljuthat az ember akárhová, de már rég megtanultam az életben, hogy nem az a lényeg, hogy hol vagy hanem hogy kivel. Ha azzal vagy aki mindennél többet jelent neked akkor boldog vagy egy hid alatt is, de ha nem akkor a világ legszebb helyei is csak kérdőre vonhatnak: „ s vajon hol hagytad Őt, hiszen Neki is itt kellene lennie.... veled''.
Nem mondhatom meg nekik, hogy Ő akarta, hogy ne legyen itt velem, Ő döntött úgy,hogy marad ahol van, pedig imádja ezt a helyet, imád utazgatni, keresni az új, még felfedezetlen vidékeket csak éppen majd valaki mással teszi ezt. Hát ha igy akarja akkor legyen igy....nem tehettem mást csak csendben elfogadni, hogy az Élet igy hozta.
Azon a napon amikor arra jártunk ahol a természet szétszaggatta a Földet, volt ott egy pont ahol a legenda szerint ha bedobsz némi aprót , kivánhatsz valamit és biztosan teljesül.... nos én akkor megtettem ezt, de az eltelt évek alatt ez az óhajom nem teljesült. Talán várok még egy kicsit bár minden eltelt nappal a remény egyre halványabb. Azt hiszem Te már rég más utakon jársz.
A szivemben ott vagy velem mindenhol, akárhova is sodorjon az élet tengere, s most megyek is tovább, hátha egyszer mégis rádtalálok, talán egy nap az utad ismét keresztezi az enyémet. Akkor majd megsimogatom az arcodat, s szavak nélkül is tudni fogjuk, hogy semmi sem véletlen.
Some day eveything will make sense...
Kedves Én!
Végre. Végre megértetted, h. senki nem tehet érted csak Én. Végre beláttad, h. a csalódások abból erednek, h. olyan dolgokat vársz el az emberektől, melyekre nem képesek. Végre belátod, h. messze vagy a toleranciától. Végre-végre megértetted, h. a szeretet és a türelem visz át a túlsó partra. Nincs más hibás csak Én. Nem felelős senki, csak Én. És ezt a legjobb barátid sem fogják neked megmondani, mert szeretnek és azt hiszik, h. így szeretnek jól. De végre....... Őszinte tudok veled lenni Én. Vagyis remélem. És még valami. Ha olyan dolgot tapasztalsz ami nem tetszik...... csigavér. Empátia. Szemléletváltás. Nézd meg, h. mit érezhet a másik.
Azt gondolom, jó úton járunk mi ketten: Én és Én.
'Kedves' T.!
Próbálok nem haragudni Rád, ezért is írom ezt a levelet. Ugyan nagyon nehéz, mert azt hiszem, jelen pillanatban még tele vagyok elfojtott dühvel, méreggel, és megvetéssel Irántad. Igen, jól hallottad. Megvetéssel. Megvetlek, mert ahogy viselkedtél, az nem méltó egy olyan nőhöz, amit Te idealizálsz. Ítélkeztél rólam tavasszal, hogy micsoda egy nő vagyok, aki visszajár a pasijához, holott tudja, hogy már új barátnője van. Ítélkeztél! Holott nem erről volt szó. Én akkor már majd 3 éve voltam B.vel, és nagyon szerettem, ő is nehezen szakadt el tőlem. Érzelmileg kötődött hozzám még akkor,; ezt tudom, érzem. És én is így voltam. Ezért tettem meg azokat a dolgokat, amiket. De nem gondolom magam hibásnak! Tudod, én egyetlen egyszer sem kerestem fel Őt! Egyszer sem.. Mindig ő keresett. Benned bezzeg nyár óta nincs annyi tartás, hogy ugyanígy viselkedj! Ez a különbség köztünk! És még Te mersz ítélkezni felettem? Hogyan? Amikor folyamatosan keresed, miközben tudod, hogy vagyok neki? Megpróbáltad elcsábítani; sikeresen le is feküdtél vele, és a többi: a titkos találkák. Elérted, amit akartál! Az álterhességedről már nem is beszélve... Megvan a véleményem Rólad, és ez egyáltalán nem pozitív. Idővel szeretném majd ezt az egészet feldolgozni és nem haragudni Rád (mert mindennek oka van) de egyelőre ez még nem megy. Undorítónak találom a viselkedésed, hogy felmentél hozzá, holott tudtad hogy van barátnője, akivel szinte már együtt él. A fogkefe a fürdőben nem zavart? Hogy másról ne is beszéljek. Tudod, most annyira tele vagyok indulattal Irántad, hogy csak ilyeneket gondolok Rólad. Képes voltál femenni a lakására megd*gatni Magad, én meg, én hülye, a 'rendes barátnő' szerepében suvickoltam az új lakást, mit sem sejve semmiről. Hülye voltam! Te pedig egy undorító, utolsó r...nc. Ez a véleményem Rólad. Kívánom, hogy nőjj fel. És ne ítélkezz. És tűnj el az életünkből. Nem akarom, hogy többet bekavarj. Fogd fel ezt a helyzetet, ami van, és nyugodj bele. Nem akarok többet tudni Rólad.
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.
Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!
Hogyan mondjam el neked...
Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.
Hogyan mondjam el neked...
Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.
Hogyan mondjam el neked...
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?"
Beszéltünk.Végre beszéltünk. Hosszú,hosszú hetek óta nem elbeszéltünk egymás mellett,hanem megbeszéltük a dolgainkat.
Meghallgatuk egymást.
Hihetetlen,hogy mennyi, mennyi dolgot láttunk másként.
Megértettél és én megértettelek.
Haza jössz. Elöbb jössz haza,mert nem tudsz nélkülünk már ott lenni. Velünk szeretnél lenni,és megbántad,hogy elmentél. Érzem,hogy tiszta szívedből mondtad mindezt.
Azt mondtad,higgyem el,hogy soha többé nem mész el ,mert nem éri meg.Nagyon vacakul érzed magad,és mindenért kárpotólni fogsz minket.
Remélem így lesz. Bizom benned és bizom magunkban.
Remélem ezentúl csak boldog meg nem írt leveleket fogok ide írogatni.
Drága Kicsim!
Imádlak, még mindig mint az elmúlt hat évben folyamatosan. Csak vhogy most olyan nehéz minden. Nehéz, hogy folyton várnom kell. Persze, tudom, hogy sok a dolgod, és nincs időd...és mennyi mindent kell csinálnod...de kéne, hogy magunkra is legyen időnk. Néha úgy érzem, hogy csak várok Rád, hogy mikor lesz időd és mellettem elmegy az élet. S most meg bűntudatom van mert olyan emberek vesznek körül, akik velem szeretnének lenni. Én meg arra gondolok, hogy nem nekünk kéne együtt töltenünk az időt? Magányos vagyok, sokszor...és már nem elég a tudat, hogy mi itt vagyunk...hisz hol vagy? Messze...és majd csak jövőhéten jössz haza...közös élet...az meg még beláthatatlanul messze van...s így...ez így valahogy nem jó...
Örök szerelemmel
csak én...
Azért imádkozom Istenhez,hogy ilyen levelet sose kelljen írnom.
Mi ehez képest az én nyomoruságom? semmi
Jajj....
(igaz, boldog levelet meg lehet irni annak is, akinek szol...)
Drága Kema!
Tudod, mostanában sokat gondolok rád. Nagyon hiányzol....nem is tudom, mit mondjak. Furcsa képek élnek bennem rólad, valamiért az a kép maradt meg bennem, ahogy a kórházi ágyon feküdtél, lesoványodva, betegen...de az a színtiszta kék szem még mindig rám ragyog. Lassan-lassan, az álmaimban már a réginek látlak. Ahogy főztél, ahogy kiskoromban és nagyobbacska kamaszként is megvetted nekem az almapürés bébiételt és csak úgy majszoltam a tévé előtt...na várj, hozok egy zsepit...Ki fog nekem olyan teát főzni, mint te? Azt mondani, hogy Borsókám? Vigasztalni, hogy tíz ujjadra száz faszi jut?
Remélem, boldog voltál. Néha nem láttam rajtad, és remélem, nem követem el azokat a hibákat, amiket te. Mert megtanítottál rá. Gondoltad volna? Vagy csak remélted?
Sajnálom, hogy ezeket nem mondhattam el...nem mertem, érzékenységnek gondoltam, no meg te nem olyan voltál, akivel ezt lehetett volna. Úgy gondoltad, van, amiről hallgatni kell?
Nélküled már tényleg szétesett a család. Katasztrófa az egész. Úgyis látod, én meg hallom a választ, hogy "Ne csináljátok ezt, gyerekek..."
Nagyon szerettelek, ugye tudod???
Azért mesélhetnél arról, hogy odafönt milyen volt kanasztázni a nagyapámmal, és mondta-e neked, hogy szevasz, Hugyos?
Valahol boldog voltam, amikor meghaltál, hogy nem szenvedsz tovább. Hát most nem vagyok. Vajon mikor leszek?
Köszönöm. De úgy érzem már nem fáj. Senkit nem kötök magamhoz aki nem akar velem lenni.
Biztos vagyok benne,hogy lesz még Társam aki Társ,és szeret velem lenni,szeret velem nevetni,örülni, sétálni,vitorlázni.
Addig mint itt van a kis Manócskám ,akit imádok
Szia! Annyira fájdalmas olvasni a soraidat... Most tudom csak elképzelni igazán milyen lehet a társas magány...
Muszáj valamit tenned mert belebetegszel !!
Sok erőt és kitartást Neked!
Azt hiszem eltörtél bennem valamit. Megtört bennem a csend,maradt egy néma sikoly a semmibe.
Tehetetlen düh, kegyetlen valóság,semmit tevés, fájdalom.
El kell fogadnom. Neked mi már nem kellünk. Ha nem velünk töltöd a szabadidődet,akkor bizony mi már nem kellünk.
Ez így kényelmes Neked. A hétköznapokon haza jössz,vár a tiszta ,vasalt ruha a szép tiszta otton, az okos,gyönyörű gyerek. Vacsi,fürdés és lefekszel aludni. Ha meg együtt lehetnénk mint pl. most is, rohansz el nélkülünk vitorlázni,mert Te ezt megérdemled.
Nekem meg ez nem kell.Ez volt az utolsó utáni csepp a pohárban.
Amikor megismertelek egy koszos albérletben laktál sokad magaddal, és semmid nem volt.
A lakásomba költöztél,kiharcoltam,hogy Neked is legyen kocsid, és vettél egyet,gyereket szültem Neked, családot adtam Neked.
De ze kevés volt, mert a szabadság fontossabb. Hát tessék visszakapod: mehetsz vissza a mocskos kis albérletedbe azzal egy szál sporttáskával amivel jöttél.
Egyszer meg majdcsak kiheverlek
És azolyan jelzőket amiket gondolok Rólad,inkább le sem írom...
Kedves........(nem is kedves, na mindegy)
A mai napig nem értem, hogy lehettem ennyire naiv, hogy elhittem, hogy ez működni fog. Hazug vagy, követelőző, az sem igaz, amit kérdezel és mindenkit kihasználsz...És én majdnem felrúgtam az életem miattad. Áldom az eszem, hogy nem mentem bele a hülyeségeidbe, mert tönkretetted volna az életem.
Fáj még egy kicsit, de már nem sajnálom, csak azt hogy hülyét csináltam magamból miattad, de szerencsére mindem csoda 3 napig tart.....éld csak toább a hülye kis életed, de meglátod, ha így folytatod tovább, nagyon sok ember el fog fordulni tőled és akkor majd sopánkodhatsz, hogy magányos vagy...Így jártál.
Ha esetleg összefutunk valahol, ne csodálkozz rajta ha nem ismerlek meg...
Kicsim! Mindkettőnk élete volt a tét! Te nem voltál most bátor és tudod, hogy hol rontottad el... még 2007-ben. Úgy érzed nincs visszaút, pedig mindenkinek tudni kell az igazságot, a Móninak is! Gyűlölni fogjátok egymást egyszer a hazugságért, amiben éltetek. Mert Ő is boldog lehetne még mással, rosszul gondolod, hogy ez a jó döntés. Tudom, bilincs van a kezeden. De gyáva vagy és kegyetlen. Igen, ez vagy Te. Soha más nem fog ennyire érteni Téged, ezt Te is tudod, azért rettegsz még attól is, hogy láss... Mert akkor ismét felobban és nem tudsz menekülni. Mi dolga volt az életünknek velünk, ha nem lehetünk együtt? Én és Te lettünk volna a TÁRS
Mi ez a fájdalom? Szeretlek. Te akartál. Te írtad azt az smst, Te mondtad, hogy itt minden igaz... Akkor? Itt nincs győztes, csak vesztesek...
Kedves B.!
Nem tudom mit akarok. Hogy akarak-e vagy sem. Hiányzol. De nem tudom mi hiányzik. Valami megszűnt bennem. Amit próbáltál Zsóban fellobantani, azt úgy oltottad ki bennem teljesen. Nem vágyom semmire, nem érdekel semmi. Már nem kereslek a szememmel állandóan, már nem figyelem, hogy merre jársz. Fáj az egész élet. Fáj, hogy éveken keresztül, azt a lángot, ami bennem égett, soha nem viszonoztad. Hogy soha még csak meg sem próbáltál kedves lenni hozzám. Mostanra sikerült kioltanod belőlem. Senkire nem vágyom. Nem akarom, hogy hozzámérjenek, hogy simogassanak, hogy kívánjanak... mert úgyis minden hazugság. Úgyis minden csak látszat. Beszélni sem akarok soha többé. Látni sem. Élni sem.
Sok mindent mondhatnék és írhatnék, de már minden lényegtelen.
Már nincs mit mondanom neked.
Amit mondhatnék már értelmetlen szavak keveréke.
Már nincs mögöttük más mint fájdalom.
Ezt pedig megtartom magamnak.
Nem vagy része az életemnek. Ha valaha voltál is hazugság volt.
Úgy hazudtál, hogy nem is tudtad hogy azt teszed.
Nem mondom, hogy elmúlt minden érzés mert a fájdalom és a harag itt van velem.
Remélem, hogy valaki feloldja hamarosan a bennem lévő érzéseket és akkor már semmi nem fog hozzád kötni.
Akkor végre újra szabad leszek.
Én a helyedben azért felhívnám,és alaposan kiadnám a dühöm...
Ha másra nem is,de arra tuti jó,hogy levezesd a feszkót!
Kedves Christopher,
hát nem az ajtóm elé hoz a Végzet?
Nem tudod hol élek,nem tudod ki lettem, de a napfényes délutánban pont akkor jársz erre merre a madár se jár...amikor én kilépek a kapun...és csak nézel...ahelyett,hogy karon fognál és szólnál pár szót...hogy mi történt, és miért...Ehelyett csak zavart mosollyal állsz ...Én meg rádmosolygok,és hátat fordítok, elmegyek.Te csak állsz és figyeled ahogy távolodom.Ahelyett, hogy megragadnád az Élet által kínált utolsó lehetőségünket,amire mindketten vágytunk, amiről mindketten álmodtunk...hosszú évek óta.
Szerettelek,de gyáva voltál akkor is...és most is.
Mennyi bánat és magány van bennünk Nőkben és szinte mindig a férfiak okozzák.
Ezért örülök,hogy fiaim vannak. Talán nekik könyebb lesz az életük.
Jó,hogy van ez a topik és kiírhattam magamból a fájdalmam és a magányom. ERzek számomra elveszett semmibe menő napok.
és persze üvölteni tudnék,de nem lehet.
Kedves Apu és Anyu!
Köszönöm nektek a leckét,a ti példátokból most már tudom hogyan nem szabad csinálni!
Jajj..... te szegény....
Ez tényleg nagyon szomorúan hangzik...
Tudom mit érzel.
De a te kedvesed 6 nap múlva hazamegy hozzátok.
Az enyém 10 éve ment el. És azóta sem jött vissza hozzánk.
Persze, már nem is baj.... Lentebb megírtam.
Azért szép napokat neked és a picinek! Mozduljatok ki! Persze ne a Hősök terére!