Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
nem.nem
itt van
http://www.youtube.com/watch?v=UdfYADHCKKY
Óbecsy István
Szeressétek az öregeket!
Nagyon szépen kérlek titeket,
szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon szépen kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!
Simogassátok meg a deres fejeket,
csókoljátok meg a ráncos kezeket,
öleljétek meg az öregeket,
adjatok nekik szeretetet......
szenvedtek ők már eleget!
a vígasztalójuk legyetek!
Én nagyon szépen kérlek titeket:
szeressétek az öregeket!
Ne tegyétek őket szűk odukba,
ne zárjátok őket otthonokba.
Hallgassátok meg panaszukat,
enyhítsétek meg bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon szépen kérlek titeket:
szeressétek az öregeket!
ők is küzdöttek értetek,
amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget,
hogy ti módosabbak legyetek.
ők is elfogadtak titeket,
mikor Isten közéjük ültetett.
Ezért kérlek titeket:
Szeressétek az öregeket!
S ha majd az örök Szeretet
elhívja őket közületek,
ti foglaljátok el a helyüket,
mert ti lesztek majd öregek.
S mindazt, amit nekik tettetek,
azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket:
Szeressétek az öregeket!
http://jelesnapok.neumann-haz.hu/prod/unnep/az_idosek_vila gnapja
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=167129&step=0&bw=1
Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón,
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel,
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul éltetek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,
hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.
Köszi a verset, de sajnos ezt a tavalyi évben már előadtuk. Te nem tudhattad, de igen, ilyen versre gondoltam. Ha tudsz még ehhez hasonlókat, küld már el légyszi!
Köszönöm!
Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek. Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek, mint a papok s az iskolai olvasókönyvek. De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is évek veszedelmén törékeny szívverésteket ezen az embernek ellenséges földgolyón s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek, hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon, míg váratlanul elétek állanak, időtől koszorúzva, mint a csodák, mint akik háborúból jönnek, egyenesen, mint a zászlórúdak s egyszerre kibontják, hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
Ez egy nagyon szép vers szerintem,
Szia, én az előbb küldtem egy hozzászólást, de úgy tűnik, elveszett az éterben. Ha később megjelenik, akkor bocs!
Szóval én a múltkor a villamoson át akartam adni a helyemet egy néninek, de nem engedte, hanem adott egy papírt, majd azt mondta, hogy a szándék miatt kapom. Ez a vers állt rajta:
Mécs László: Áldottak az öregek barátai
és fogja reszkető kezünket,
Áldott, aki tudja, hogy hallásunk
nehezen kapja el már a szót,
Áldott, aki nem csodálkozik,
hogy sok mindent nem látunk
és lassan jár nálunk az ész,
Áldott, aki nem veszi észre,
hogy ma megint kiömlött
a kávé az asztalon,
Áldott, aki mosolyogva áll meg,
hogy elbeszélgessen velünk,
Áldott, aki nem árulja el,
hogy ma kétszer hallotta
tőlünk ezt a történetet,
Áldott, aki fel tudja idézni
velünk a tegnap emlékeit,
Áldott, akitől megtudjuk,hogy nekünk is jut még
tisztelet, szeretet, hogy nem
vagyunk azért még mi se egyedül,
Áldott, aki segíti vinni öregségünk
keresztjét, amely nékünk
is oly nehéz,
Áldott, aki szerető leleményességgel
segíti ingadozó lépteinket
a hazafelé vezető úton.
http://atman.freeblog.hu/archives/2007/11/01/Obecsey_Istv an_Szeressetek_az_oregeket_/