Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
Juj mindenki elveszett na akkor később nézek be. Írjatok ha előkerültök Kinek mi a hobbyja mit szeret csinálni szabadidejében?
Én bevallom első sorban a tánc ami éltet, utána ezen mindig kiakadnak,- de imádok jó nagy éjszakai sétákat tenni és ha lehet egyedül. Nappalra van a kert. Hát nem sok a társasági programom mi?
Üdv
Na most Én sem tudom melyikkel kezdjem. "Tündériek a picik" A Picik az egy baba? A Körösnél készült a horgászos kép.
Nem sértés a céllövölde, de nem állnék oda, azért macit lőni, inkább küldök Neked, ugyis van már egy jópár amit a picike a hátsópolcra szorított. Egyébként is azok a puskák azért ugy vannak beálítva, hogy gazdaságosan tudják üzemeltetni a céllövöldét.
Nekem is jó volt Veletek lenni tegnap, remélem még sokszor összejövünk. Pl. már tudom, hogy szombat este egy darabig egyedül leszek. A drágámnak osztálytalálkozója lesz, na de még addig van két nap és este is benézek ha lesz lehetőségem.
köszönjük a társaságot szép álmokat jó pihenést.
hű most nemis tudom melyik képpel kezdjem, tündériek a picik, micsoda göndör fürtök és mekkora horgász hiába azt nem lehet elég korán kezdeni.hova jártok horgászni?
Na és az eredmények az gondolom egy életformát tükröznek mert más nem is lehet. gondolom a család ihetetlenül büszke rád.
menjünk céllövöldébe macit szeretnék
vagy ilyet irni sértés akkor bocsánat tudom ez sport és komoly dolog az eredményeket látva.De olyan nehéz kihagyni
Lányok, mély sajnálattal, de elbúcsúzom, mert már az eddigi írástudásomat is annak köszönhetem, hogy tudok vakon írni. Korán keltem és holnap is 5 előtt kell. További jó beszélgetést még Nektek és jó éjszakát, holnap jövök ha tudok.
Üdv. Liza
1-2 Büszkeségem
3-6 Eredményeimért
légpisztoly sportpisztoly, 10 évig.és megnősült szegény ,egyszer volt budapest bajoki aranya.
De nem én voltam a bűnös esküszöm.
én nagyon nem vagyok konyha tündér szóval mindenkinek gratula aki szereti a sütést főzést. Viszont jól tanitom úgyhogy a fiam szakácskodott és a páromat is tanitgatom hát nem jó megoldás. Sütöm az egyszerűen nincs is de egyszer isten bizony veszek bár nyáron kinn sütögetünk a kertbe amit lehet a sütemény meg olyan távol van tőlem mint a mars.
bizony igazad van hagyni kell őket járni a maguk útján csak olyan nehéz megállni.Nem rossz hogy olyan messze vannak amikor itthon vagy. Hű én nem is tudom hogy tudnám megszokni a dolgot,már ettől is frászt kapok pedig csak ötven kilóméter és a fiam az velünk van. Legalábbis amióta külön vannak.De neki meg a gyerek hiányzik szegénynek nagyon.
Épp megnéztem a bemedet mikor olvstam, hogy özvegy vagy. Nem lehetett könnyű egyedül nevelni a gyerekeket. Hát ez a kis idő alatt kiderült, hogy nem kis dolgokon mentél keresztül. Igazán megérdemelsz egy kis pihenést, feltöltődést.
Megértelek Téged is, hogy azért ilyen korban márnem könnyü feladni azt amit elértünk, amiért megdolgoztunk. Értem arra, hogy itt van az otthonod, azért csak vannak ismerőseid, rokonaid.
Teljesen egyetértek, hogy hagyod a gyerekeidet, hogy éljék a saját életüket. Egyébként mi is laktunk a szüleimnél 1,5 évig. Tényleg nem messzire jöttünk Tőlük, két utcával arréb, de akkor ugy éreztem, hogy valami megszakadt, nagyon nehéz volt az elválás tőlük. Olyannyira, hogy amikor nap pakolásztunk, este visszamentünk összetakaritani magunk után meg megköszönni, hogy ott voltunk. S hazafele az új otthonunkba tartva annyira sírtam, hogy az utca közepén rosszul lettem. Mikor ideérkeztünk leültem a fotelbe és sirtam egész éjszaka, ami egyáltalán nem tett jót mivel akkor 5 hónapos terhes voltam. Akkor nagyon nehezen jöttem el, de most legalább olyan nehezen mennék vissza. Ha baj van, akkor viszont azonnal.
Szépek vagytok mindhárman.
Meddig űzte a sportlövészetet, miből, miért hagyta abba? Bocs a sok kérdésért.
Sziasztok!
Hű de jó többen lettünk, és hogy elindult a levelezés nem győzőm vissza olvasni.
Mártika Nagyon örülünk neked üdv köztünk.Meseszép az unokád.szerintem kisfiú.
Liza a páromnak mondtam hogy sportlövész vagy egész odáig lett ő is üzte a sportot.
Csilla azt hiszem ezt a betegség dolgot egyszer kivesézzük engem is nyaggat a doki hogy kezeltetni kéne magam mert szerinte az uszonyom az pánik zavar egy nagy adag klausztrófóbiával együtt.Bevallom egyszer már el is jutottam egy pszihológus előszobájáig de meggondoltam amig nincs nagy gáz nem merek hogy ne erősitsem a betegség tudatomat hogy ez jó vagy rossz dolog na majd kiderül. De általában még kézben tudom tartani a dolgokat.
Az én picurjaimról csak ez a kép van most a gépen.de azért megmutatombár ez már több mint egy éves sajna a feltöltés a mi gépünkre kicsit humoros így nemigazán játszom vele.
Olvasgatlak még egy kicsit benneteket aztán jelentkezem addig üdvözlett mindenkinek
Kimondani is sok a 15 műtétet.
Te nem gondolkodsz azon, hogy kint maradsz közelebb a gyerekidhez, vagy úgy vagy vele, hogy igy nem merülnek fel olyanproblémák mint a előzőekben említettek?
Látom megérkezett rosarugoza is. Épp búcsúzni akartam, de várom hátha Ő is ir valamit.
Most ott hány óra van?
Képzeld Nekem is van egy Adrikám és egy Lillám és a kispicurkánk Larina Hanna
A Bettikéék hol élnek, mert ez számomra nem tünt ki. Jajj szegénykém ilyen fiatalon lebetegedtél.
Banyakór? Nem tudom mikor következik, Nem vagy beteg és kész! Szerintem ez is egyénfüggő kinél előbb, kinél utóbb. Nem tudok Én sem válaszolni erre.
Érdekes ez az anya-lánya kapcsolat. Most kell és gondolkozom Én is el, hogy nem kell mindenbe beleszólni. Sokszor azt gondoljuk, hogy amit mondunk,javaslunk azzal segítünk, de lehet csak ártunk. A napokban voltam az Anyukámnál és hát el kezdett kérdezősködni ezt miért, azt miért, ez minek, meg az minek stb. Hazajöttem panaszoltam a lányomnak, hogy voltam mamánál pár perc alatt letudtam a látogatást. Nem tul messze lakik hozzánk. Akkor mondta a lányom, hogy na akkor frissiben jegyezzem meg, hogy Én ilyet ne tegyek. Ma ismét Anyukalátogatás volt. Kérdezősködött a festés után. Először is már mondta régebben, hogy minek még festeni, nem piszkos még az jó még az, stb. Persze nem mondom, hogy megevett a piszok, de ahol picuri van az tudja, hogy ide is rajzolt egy kicsit, amott a kis keze nyoma, meg aztán villanykapcsolóknál a mienk, tehát mi szerintünk kellett festeni. Szegény húgomnak szoktak elpanaszolni, most is elmondtam Neki, hogy lassan ott tartok, hogy félek megmondani az Anyukámnak 45 éves létemre, hogy a régi butort nem hozzuk vissza mert megérett a cserére. Azt mondja ne foglalkozzak vele. Hát mondjuk nem is engedélyt akarok kérni, de nem szeretném felidegelni maga. Na a mai látogatásomkor megkérdezte, hogy már akkor visszapakoltunk mindent, a bútorokat is? Erre Én mondtam, hogy azokat nem azt a melléképületben hagyom ami elé egy kerti főzőhelyet fogunk kialakítani. Na erre mondja, amit előre tudtam "Még sok pénzetek van" Na ezzel vége is lett a hangulatomnak és a látogatásomnak. Tehát lehet mi is Én is ilyen vagyok, csak magamon nem veszem észre, persze azért Én még nem mondtam a gyerkőmnek, ha vett valamit, hogy még sok pénzed volt, pedig Ő aztán nem kinai boltba jár, de hát az Ő dolga.
Szabadidőm: Nincs, legfeljebb ezek az esti órák amikor gép elé tudok ülni. Mint irtam előzőekben a gyerekre sokat felügyelek és van két beteg gyereknélküli nénikém akiknek segítek. Sajnos az egyik állandó felügeletre szorult, igy Őt idősek otthonába kellett elhelyezni, mert a családom azért mégis előbbre való. Nem messze van tőlünk, hetente kétszer látogatom. Másik a Keresztanyám Ő már 40 km-re. Most Ő is lebetegedett, 2 naponta megyek, viszem neki a főtt ételt. Mivel még nem régen vagyok munkanélküli és azóta betegedtek le és azóta vizsgzott a gyerek meg a festés, igy ezért nincs több szabadidőm, de ha kicsit is rendeződnének az egészségi állapotok akkor talán lesz.
Baráti kör: Nincs, ugymond nem is volt. Hugomékkal vagyunk nagyon jó kapcsolatban. Összetartó családként együtt járunk üdülni. Nem mondom, hogy hú de nagyon hiányzik, talán épp a szabadidő hiánya miatt. Nem igazán vágyok el szórakozni sem. Örülök, ha egyik hétvégi napom egy kicsit lazbb.
Hobby: Családomnak főzni sütni. Régebben a sütésekhez abszolut nem volt türelmem, de mióta nlc-s lettem, sok recit kipróbáltam az itt találtak közül.
Megint hobby: Amire gondoltál az a Sportlövészet, amiből elég szép eredményeket értem eddig el, bár pont nem most kellene ezt irnom, mert sajna az elmult szombaton meg lett az ez évi legrosszabb helyezsem. III. helyezést értem el kispuskában. Egyébként kispuskás és sportpisztolyos versenyző vagyok.
Na ez a litánia nem a Tietek. Bocsánat
Várom a képeket, Én nagyon szeretem a virágokat, a kertet, mi is most rendezgetjük az udvart.
Meglepődtem azon, hogy szeretsz vasalni. Ezt nem sok mindenkitől hallottam eddig még, lehet Te vagy az első. Lehet ha nyitnál egy ilyen topikot, hogy ki szeret vasalni magaddal levelezgetnél
Én mint irtam /legalábbis azt hiszem/ hogy vidéki kislány vagyok, biztos azért vagyok ilyen elmaradott, de ne haragudj nem tudom mi az a dekupázsolás.
Dehogyis fogunk rád szólni, irjál csak jó sokat.
Először is gratulálok az unokádhoz, nagyon szépséges.
Másodsorban ne azt ird, hogy legyetek 4-en, inkább Én azt szeretném,hogy legyünk 4-en és még többen. Végleg mentél Angliába, vagy csak babázni? Azon kivül, hogy tanulsz netezni mivel foglalkozol? Ha lehet tudni Rólad/Rólatok bővebben szívesen olvasnám/olvasnánk.
Kisfiu ez a gyönyörűséges baba? Netán tévedtem, akkor bocsi
A betegségem: pánikbetegség. Nem igazán tudok közlekedni, pedig Pesten ez elengedhetetlen. A nagy tömeget sem szeretem. Ebből kellene kilábalnom, hogy megint dolgozni tudjak.
A gyermek távolléte?Egyszerű, tudom, hogy sokkal jobb neki. Hogy érthető legyek: néhány éve kosárlabdázóként meghívták Amerikába egy középiskolai csapatba. Ott leérettségizett. Itthon persze a kinti érettségit nem fogadták el,újra kellett volna járnia a 4-dik osztályt. Ezért mint úniós diák fogta magát és felvételizett Londonban egyetemre. Felvették. Azóta ott tanul, most harmadéves. Mivel gyerekkora óta beszélt angolul, nem okozott gondot neki a nyelv se. Szóval ott jobban érzi magát. Nem is tudom miért...
A legszívesebben én is elmennék, csak tudnám hova. Meg persze amíg nem tudok rendesen emberek közé menni, nem is foglalkozom komolyan ezzel.
Mostanság a kerttel foglakozom. Majd csinálok képeket. Biztosan nem olyan mint egy klassz vidéki kert, de azért én büszke vagyok a művemre.
Ezenkívül a házat rakosgatom, takarítok-azt szeretem! Meg vasalni szeretek. Ja, és teregetni az illatos ruhákat. Elpakolni már nem annyira.
Dekupázsolni is szoktam. Ehhez mondjuk kell idő és türelem. Ügyesség is kéne... Nem vagyok egy ügyeskezű valaki,de azért igyekszem.
Juj, de sokat írtam. szóljatok, ha már untok!!!
Szijasztok legyetek negyen en is itvagyok szivesen megosztom veletek beszelgesunk Pecsi vagyok most Angliaba vagyok van egy hathonapos unokam az elso nagyon boldog nagymama vagyok most tanulom a netet nagyon megszeretem mindenkinek szepestet ha van kedvetek irjatok kuldok kepet az ununokamrol
Szia!
Meg szabad kérdezni mivel betegeskedsz?
Te hogy tudtad megszokni hogy nincs otthon a gyerek? Valami jó tipp amitől könnyebb?
Igen a csapatépítő tréningek amitől tuti hogy nagyon szeretnéd egy idő útán nem látni a csapatot és biztos hogy a sok kötelező útán eszedbe se jut hogy tényleg szabadidőt is el lehetne velük együtt tölteni. Közben meg mi marad az embernek ha már gyerek nincs. Barátok meg elfogytak vagy éppen rohannak valahova. Na igen a plaza az egy dolog de nekem például tömeg- uszonyom -van . Azért uszony mert nem mindig bánt, teljesen változó hogy most ép betudok menni valahova vagy nem.De minden esetre nem forszirozom a dolgot ha nem muszáj.Azért persze vannak kedvenc helyeim ahol szinte soha nincsenek túl sokan és élvezhető a nézelődés. Régen én is szerettem Pesten mászkálni de ez mostmár nem az igazi sajnos. Viszont a rakparton van egy álló hajó ott voltam néha kávézni meg forró csokizni na az isteni a Dunán vagy és mégse.
A többit rólam azt hiszem már tudod. Írj. Várunk.
Üdv:RR
Sziasztok!
Ha hárman vagyunk majd csak leszünk többen is úgy látszik ez egy igen értékes évjárat lehet mert nagyon ritka.
Szóval húzzuk ki magunkat. Mindig az a drága amiből kevés van.
Igen én elég későn fekszem de csak mostanában hogy kerülget a banyakór vagymi nem tudom mi ez a doki szerint még nem szerintem meg igen.Na ezt se értem hogy mikortól mire lehet számítani senki nem mond semmit én meg találjam ki hogy beteg vagyok vagy csak banyázok.
De úgy döntöttem nem vagyok beteg és kész!
Na igen gyerekeinkről azt hiszem mindnyájan tudunk mesélni olyan mások mint mi időnként ki kattanok hogy én isten bizony nem így neveltem de rá kell jönnöm a mai világba csak kevesebb érzelemmel tudnak talpon maradni és ezt nem lehet külön választani hogy ide igen ide nem egy idő után uniformalizálódnak a kimutatott érzelmek.
Pedig azt hiszem belül sokkal érzékenyebbek mint ami látszik.
Amit leirtál a festés után na valami hasonló miatt tört ki nálunk is a vita.
Kérdeztétek van-e párom, van hét éve együtt vagyunk éjjel nappal mert hogy egy helyen dolgozunk ugyanazt, egy íróasztal két felén így bizony külön gondolatunk nem sok van és nagyon jól beszélgetünk telepatikusan is. Szabadídőnkben bizony elő fordul hogy így nem kerül szóba a másik mert hogy természetes hogy van.Egyébként média referensként dolgozunk azt hiszem ez a mai divatos megfogalmazás.
Valójában én elfáradtam attól hogy csak a gyerekek,meg a munka. Rájöttem hogy nekik se jó mert így automatikusan is beleszólok az életükbe ami nem túl jó dolog, de amig együtt lakunk nem birom ki,pedig isten bizony sürün futottam ki a kertbe kapálni csak hogy nehogy járjon a szám. Ők meg igyekeztek nem elmondani dolgokat hogy ne idegeskedjem ettől meg kiakadtam na szóval nem az igazi együtt. 5 évig csináltuk be kell látnom és kész. Más évjárat más igények.
Te mit csinálsz szabadidődben? Egyáltalán van? Megtudtátok tartani a baráti kört az évek folyamán? Mi a hobbyd?
Na és a banyakór csak velem szöszög vagy mást is próbálgat?
Na ez megint litánia lett.Bocsi.
Üdv RR
Lehet, hogy 61-ben nem született senki csak mi???
Nos, rólam. Több mint 10 évig légikísérő voltam, jártam a világot. Mellette férj, gyereknevelés. Megjegyzem, sokkal több idő jutott mindenre, mint a 8-5-ig beosztásban. Többet lehettem a családdal és a gyerekkel, mint mások. Jóllehet, dolgoztam hétvégén is néha, viszont cserébe hétközben voltak szabadnapjaim, amit együtt tölthettem a kicsimmel. /3 évig persze otthon maradtam!/
A férjem mindig sokat segített, mindig lehetett számítani rá. Ez így van a mai napig.
Mostanság repülőjegy-értékesítéssel foglakozom. Illetve foglalkoznék, ha nem ülnék itthon betegen. Mindegy, majd rendbe jön ez is.
A munkahelyeken nekem is furcsa ez a mondvacsinált hurrá-optimizmus manapság. Mindenki túlhajszolt, rosszkedvű,fáradt, de még hétvégére is szerveznek úgynevezett "csapatépítő" tréningeket, hogy jobban összeszokjon a társaság. És muszáj jókedvűnek lenni!!! Az ügyféllel meg mindenki türelmetlen... Persze lehet, hogy csak én látom így.
Régen, ha valakivel jó volt a kapcsolat, azzal összejárt az ember, beült egy kávéra. Manapság erre nincs idő, a közös együttlét meg kötelező!
A gyermekem már 21 múlt, egyetemen tanul. Nem lakik itthon, úgyhogy az van, amit írtok. Mi ketten a párommal vagyunk, aztán ennyi. A régi barátok szétszéledtek, újakat nehéz találni...
Ja igen. Én Pesten lakom. Nem könnyű. Régen nagyon élveztem, szép város, mindenféle lehetőség, de manapság már nem használok ki semmit. Egyetlen előny, hogy amikor randa az idő, bármikor elmehetek valamelyik Plázába sétálni. Viszont ha egy kicsit is jó az idő, irány a hegyekbe, szabadba, Dunapartra!!
Kb ennyi rólam, ha kíváncsiak vagytok valamire, kérdezzetek! Most mennem kell-kis házimunka... De majd jövök!
Szép napot mindenkinek!!!
Én meg már kezdtem aggódni, hogy mégiscsak ketten maradunk, de szerencsére nem.
Légyszi Te is írjál egy kicsit bővebben magatokról.
Üdv. Liza
Jóóóóreggelt Mindenkinek!
Nem működött a net,úgyhogy most olvasok vissza!!
Te ilyen éjjeli bagoly vagy? Még fenn voltál, vagy már felkeltél?
Hát elég szomorú történet amit leírtál, mert nem igy tervezted az életed, a családdal való viszonyt. El tudom képzelni, hogy mennyire hiányzanak az unokák. A lányodnak nem hiányzanak a szülei? Én már előre félek, hogy ha elköltöznek mi lesz Velem/Velünk. Ezzel válaszoltam is a kérdésedre, igen itt lakunk együtt. Nálunk is vannak azért nézeteltérések, de hol nincsennek. Ugy érzem Én is mindent megteszek a családomért, de sokszor azt is érzem, hogy ez is kevés. Pl. a nagylány mint irtam tanul, mégpedig jogot ahova kell rendesen, emellett Szarvason végzi a néptáncoktatói diplomájához a magasabb szintet, ugyanis a jog már a 3 diplomája lesz ha elvégzi. Ovonői van neki és néptáncoktatói. 6 éves korai óta táncol, igy hetente kétszer próba nekik, nagyobb fellépések előtt többször, tehát kispicur ekkor is az enyém. Most, hogy az elmaradt vizsgáira készült 4 hetet Én voltam vele, 1 hetet a férjem, 1 hetet pedig a húgom. Addig nem is festettem, hogy Ő legyen túl, az a fontos. Na most, hogy túl a vizsgán, jöhet a festés, gondoltam kapom Én is a segítséget és egy-kettőre kész leszünk a visszapakolással. Hát, nem teljesen ugy lett ahogy Én azt elképzeltem. A szőnyeget kitisztitotta és kész, másik lánykám meg a barátjáék volt hivatalos névnapi ebédre, aztán annak a nagymamájához ugyszint, tehát itt maradtam egyedül mint a kisujjam. Na mind1. Mostt épp a karnist furják felfele, mert nem volt jó amit eredetileg adtak hozzá, ma beszerezte a férjem és tesszük fel, aztán meg még a virágokat rendezgetem és kész vagyok.
Pesti esemény: Elszomorító, ebben azt hiszem benne van minden.
Igen szeretnék munkahelyet találni még ha nem is olyan könnyű, de megpróbálok. Itt nálunk nincs lehetőség, de Debrecenbe reménykedem. Most folyamatban van egy állás ügy. Olyannyira, hogy már kétszer fennmaradtam a rostán, s ugy egyeztünk meg, hogy november első két hetében mindkét részről egy próbaidőnek betudható időszak lesz, hogy mindketten lássuk és ismerjük meg egymást és az ott végzendő munkát. Ez egy Ügyvédi Iroda lenne. Igaz 6 órás, de azt gondoltam, ha minden más ajánlat elfogadható lesz akkor elvállalom /persze ha megfelelek/ és akkor majd onnan hátha tudok továbblépni. Semmi konkrétum nem esett pl. a fizetésről. Ugy nem szeretnék bejárni 22-23 km-t, hogy legyen hol eltölteni a napomat. Majd meglátjuk
Igen a párom dolgozik, egy gépértékesítési cégnél, mint a gépértékesítési üzletágnak a vezetője.
Nagyon tetszik a kisunokád beszólása. Édes kispofák tudnak lenni.
Mi kispicurunk, mondom alig mult két éves, de hogy milyen rafkós. Most nagyon beteg volt egy pár napot, minden kijött belőle, ahogyan lenyelte a teát, már jött is vissza, igy a gyógyszer is. A vége szuri lett és deadelon kúp. Amikor jelezte, hogy "Anya hány" már kaptuk is ki a kiságyból, hogy a kőre ne a szőnyegre. Na a már most meggyógyult, de mikor délben az alváskor a kiságyba kerül, eljátszotta vagy kétszer, hogy "Anya hány" azaz már semmi, csak igy tudott kiszabadulni a kiságyból. Aztán Neki vannak ezer jópofa beszólásai, mozdulatai.
Na indítom a litániát. Irjál Te is. Párodról Te sem irtál, és Te dolgozol?
Szia!
Hát nálunk a helyzet elég zürös mivel a lányomékkal volt egy kis vitánk. Na nem nagy cucc gondoltam én,házimunka körül,megsértődtek és elköltöztek ennek két hónapja na azóta nem láttam őket. Hát elég rosszul érzem magam hiányzik a kicsi rettentően. A fiamék külön mentek így onnan elég keveset van itt a kicsi ha meg jön akkor inkább hagyom hogy minél többett legyen az apjával na szóval szomorú az egész. Pedig esküszöm igyekeztem ma már úgy látom ez volt a baj.- Nem hiába mondják a pokolba vezető út jó akarattal van kikövezve-.
Aztán valahogy az elmúlt évek alatt mindig csak a család körül sertepertéltem háztartás, kert,munka.Most meg rájöttem hogy közben nem maradt senki sehol akivel beszélgetni lehet sőt sok esetben ha lenne se tudnám mit mondhatnék olyan fura az egész. A korombeliekkel ezer éve nem beszélgettem a gyerekek barátai persze itt ott megtalálnak na de mit kezdjek velük most már. A Munkahelyemen fiatalabbak vannak sokkal.szóval van a párom és kész.
Igen elég kevesen találták meg a topikot kár mert biztos könnyebb lenne ha többen lennénk remélem idővel összejön. ha életben tudjuk tartani.
Mit szólsz a pesti eseményekhez engem egy kicsit megijeszt ez az egész.Örülök hogy nem lakunk fönn.
A párod dolgozik? Van már terved a munkahely keresésre? Mindannyian együtt laktok ti is a lányaid is? Vagy csak sokat van nálad a kicsi?Olyan aranyosak ebben a korban hogy az ember majd meg eszi őket. Nálunk a kertben van eper és magyaráztam a fiú unokámnak hogy csak a pirosat szabad leszedni mert az a jó, mutat nekem egyett mama ez jó? Mondom neki még nem egy picit várni kell. Gugol tovább nézi ,jön az anyja mit csinálsz ERik?
Kicsit Várok! na azóta ez nálunk a kedvenc törtérténet
Üdv RR
Engem is kiakasztottak már egy páran azzal, hogy milyen ilyen fiatalon nagymama lenni? Attól Én is kiakadtam mikor mondták, hogy jó hamar nagymama lettél? Ekkor azt szoktam felelni, mint ahogyan annak idején Én sem kérdeztem az Anyukámat, hogy akar-e nagymama lenni, igy engem se kérdeztek. Azt hiszem, hogy azért a csúcstartók nem mi vagyunk.
Milyen gyakran látogatnak haza a gyerekeid? Pár órácskára vagy esetleg hétvégére is?
Igen nem esik nehezemre és nem kerül sok időbe a gépelés, mert ezt tanultam, de ez olyan, hogy amit Te tanultál az menne nekem nehezen, ha menne.
Köszi a drukkolást a munkakeresés ügyében. Mivel még nem régen vagyok itthol /2 hónapja/ igy még mindig volt mit tennem. Először is azért jöttem el 2 hét szabira, hogy a kicsikétől mentesitsem a lányomat, hogy tudjon felkészülni az elhalasztott vizsgáira, aztán megtudtam mi vár rám, igy lebetegedtem egy hétre, aztán azért két hét eltelt mire lett egy olyan nap, hogy elmondhattam, hogy na igen ma csináltam valamit. Aztán pedig a festés, ami szintén az előző okok miatt maradt ilyen későre. A letargia kicsit visszavágott mindenben.
Majd benézek holnap is és remélem jönnek még hozzánk, mert nem hiszem, hogy csak 4-en születtünk 61-ben.
Szia!
Én elég sokat vagyok gépnél munkaköri ártalom.
Nekem kettő unokám van egy fiú a lányoméknál, és egy lány a fiaméknál.
Az egyik három, a másik kettő és fél éves. Egyformán imádom mind a kettőt. És nem öregitenek fiatalitanak!! Imádom amikor mondom hogy unokám van akkor mindenkinek leesik az álla mióta élek ennyi bókot még nem kaptam.Szóval férfi körben nem ciki sőt.
Viszont nőktől már megkaptam nek kezdted egy kicsit korán?
Én pestről szökött vidéki vagyok és imádom azt hiszem csak ágyúval lehetne vissza löni mert az ökröket biztos megtudnám vesztegetni egy kis kerti ez meg azzalhogy ne vigyenek vissza.
Szóval akkor te is munka keresés fázisába érsz. Majd drukkolunk!
Debrecen végül is elég nagy város pest után a második az országba szóval van esély.
Akkor neked biztos nem okoz annyi gondot a gépelés mint nekem valahogy úgy érzem sose fogm megtanulni.
Az én unokáim sajnos nem laknak velem a lányomék nem rég költöztek el ,ép igyekszem kiheverni hogy a törpike már nem lábatlankodik körülöttem. Hát igen rossz. De ez a világ rendje külön család lettek. CSak olyan fura hogy felnőnek elköltöznek most kellene újra feltalálnom magam hogy mit is kéne csinálni.
Csak jól elfelejtettem az elmúlt húsz évben. Várom a tippeket hátha ti nem vagytok olyan feledékenyek mint én.
Hát ennyi röviden rólam, mert nem is tudom mit irjak.
Kiváncsían várom a többieket is.
Üdv RR
Hát akkor ahogyan igértem itt vagyok, ám nem egyedül. Jött a kis picurkám "Mama ijsz lelelet" Mivel nem mindig a földön jár,hanem per pillanat az ágyon, szekrényen, most pont az íróasztalon. Mi előtt valaki azt hinné, hogy ez biztos fiú, hát nem lányka. Fenti okok miatt nem tudom, milyen lesz a befejezés. Ebből kiderül, hogy együtt vagyunk. Ebből kifolyólag nagyon össze vagyunk szokva, lányom szerint nőve. Nem tudom lehet-e az az oka, hogy picikorában 8 héten kersztül csak Én voltam Vele, anyukája betegsége miatt, aki tejlázat kapott a szülés után. Elmult 2 éves és tényleg 1 nap kivételével minden nap találkoztunk. Vittük magunkkal üdülni, szóval mondanom se kell, akinek már van az tudja, hogy az unoka a szemünk fénye.
Tehát van 2 lányunk. Egy 24 éves és egy aki nemsokára nagykorú lesz. Még mindkettő tanul. Nagyobbik lánykámnak igy sokat tudok segíteni, hogy könyebben tudjon fekészülni a vizsgákra.
Csilla kérdezi, ki mit dolgozik. Hát Én perpill munkát kereek. A mai nappal járt le a felmondási időm annál a cégnél ahol 4 évet dolgoztam titkárságvezetőként
Én egy Hajdú-Bihari kisvárosban lakom. Itt egyáltalán nincs lehetőség, szinte az volt ahol dolgoztam. Debrecenhez vagyok közel, igy abban reménykedem, hogy mégis csak találok a korom ellenére.
Felvetődött, hogy miért nem kellünk? Talán azért mert a kezdőknek minimálbért kell fizetni, mi meg azért többet szeretnénk, vagy nem jól látom? Nem mindenki gondolkodik azért igy szerencsére. Ha ésszerüen gondolkodnának, akkor már mi nem megyünk gyes-re, nem kell a gyerekért rohanni az oviba, iskolába, nem megyünk a gyerekkel táppénzre, tehát ha kell maradni az is vállalható.
Rosarugoza: Irod, hogy "Hurrá nem csak Én vagyok nagyi" Kiváncsi lennék rá, hogy ezt miért, talán ezt ugy érzed öregbít?
Festésen túl vagyunk, nagyobb dolgok be vannak pakolva, majdcsak rendbe leszünk Egy gond van csak, hogy a bútort amit kinéztünk annak a szállítási ideje hat hét, de már eltelt belőle 3 nap
A régit már nem hozom vissza, legalább addig még tágasabb lesz a nappalink. Nem kell ide-oda tologatni a családi összejöveteleken.
Hát ennyit tudtam most hirtelen. Irjatok Ti is bővebben, Ki merre lakozik? Lehet itt is kiderül hogy Én vagyok vidéki kislány
Üdv. mindenkinek Liza
Szia!
Hogy halad a festés? Mennyi idős az unoka? Fiú? Lány?
üdv: RR
Szia!
Mielőbbi jobbulást!
A munka terén tán a legnagyobb hibánk hogy tapasztalataink miatt elég sok mindent átlátunk amit talán nem kéne.
Legalábbis nálam ez gondot okozott. Na meg néha nem vagyok olyan HAPPY mint az manapság elvárható.
Szia!
A munka dolgot én sem értem. Pont az van, amit mondasz. Tapasztalatunk van, szerintem türelmesebbek is vagyunk, mint sok fiatal. A gyerekkel már nincs gond. Ráadásul a legtöbbünkről nem is mondanák meg, hány éves.
Én most nem dolgozom, de ennek egy elhúzódó betegség az oka. Remélem rövidesen minden rendben lesz és újra kereshetek magamnak munkát!
Szia Líza!
Hurrá nem csak én vagyok nagyi! Festés miatti távolmaradás igazolt nálunk két hete volt átélem az élményt.
Én is reménykedem hogy lassan csak összejön egy jó kis csapat.
Várunk szerettel
Üdv
Szia Csilla!
Én dolgozom, szerencsére. De bizony nagyon nehéz a korombelinek mert valahogy már nem nagyon kellünk ezt egyébként érzem hiába van állásom.Próbáltam nem rég mást keresgélni Háát inkább nem részletezném a tapasztalatokat.
De hogy miért azt sose fogm megérteni, mert tapasztalat már van, gyerek már elrepült, egészség még jó sőt nem is bottal járunk akkor fejtse már meg valaki mi a baj!
Egyébként is a guta kerülget hogy mintha ez a korosztály sehol nem szerepelne. Ez nem kap semmire sehol kedvezményt de már nem is kapkodnak utána ha szórakozni akar hát a nem sok zenés helyet tudok ahol a korombelieket várnák idősebbnek fiatalabbnak van. De mi?
Tudom menjünk kirándulni meg színházba.
Mivel most mindenki piroslik, és most időhiány miatt vagyok távol, de igérem visszajövök és fogok válaszolni.
Nagyon jó ötlet volt indítani, hiszen jó kis társaság jöhet össze az ország minden tájáról.
Vízöntőkhöz egyszer már bekukkantottam, de aztán annyi volt, már kialakult társaság volt azt hsizem. Nem is emlékszem pontosan.
Most festés közepette vagyunk, ezért kérek engedélyt távol lenni.
Rosarugoza: Nem merted kérdezni az unokát?
Röviden: 27 éve élek boldog házasságban. Van két lányunk és egy lány unokánk.
Többet majd máskor.
Örülök mégegyszer, hogy elindult ez a topik, be is raktam a kedvencekhez. Majd jövök.
Üdv. Liza
Szia!
A mi felmenőink között is volt hófehér cica!!
Amúgy én is csodálkozom, hol lehetnek a korunkbéliek. Csak olyanokkal találkozom, akik jópár évvel fiatalabbak, vagy idősebbek. Az ilyen korúak mintha eltűntek volna.
Én megszoktam, hogy a gyermekem egyetemista és nem lakik itthon,csak néha. Én is a kertben szöszmötlök...
Kérdés mindenkihez: ti dolgoztok???
Szia Csilla!
Képzeld majdnem ugyan olyan cicám van mint neked csak az enyémnek rövidebb a szöre, a mamája az hosszú szörű de fehér.
Sziasztok!
Szóval nem csak én hiányoltam? Érdekes módon a lakóhelyemen se találom a kortársaimat, és ti?
Nekem már kirepültek a gyerekeim, kettő van egyébként.
Évekig a kertbe menekültem mert nem tudtam mit kezdeni a helyzettel hogy semmi orr törölgetés,meg anyu segíts. Aztán rájöttem hogy igen egyedül vagyok, és nem találom valahogy a korombelieket. Pedig igen hiányzik. Már lassan elfelejtek beszélgetni is, mert a férjhez menés ugye már nem téma viszont a nyugdíj még messze, a váltózó kor na jó lassan, talán, nem tudom. Ti hogy vagytok, maradt baráti társaság a gyereknevelés évei alatt vagy szintén az újra építgetés ídőszakát próbálgatjátok?
Üdv
Szia!
Jelentkezem! 1 férj, 1 gyerek!
Szia Lisa!
Örülök hogy irtál, úgylátszik,azért mégis csak vagyunk.
Remélem nem csak lista lesz hanem tudunk beszélgetni is egy kicsit hiszen a mi korunkbelieknek azt hiszem lenne miről.
Hiszen felnőnek a gyerekek kirepülnek, ne és mi is kezdünk változni ezt is meg kell élni nap mint nap.
Munkahelyen is máshogy fogadnak mint pár éve még.
Te hogy éled meg? Vannak gyerekeid? Az unokát még nem merem kérdezni,bár nekem vannak.
Szóval csudi kiváncsi vagyok!
üdv.
Másodiknak vegyél fel a listára.
Liza: 1961.02.01