Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Jutka, volna kedved elmondani mi történt Veletek az utóbbi időben? Valami nagy változást sejtek, ami előttem titok. Persze, csak akkor mondd el, ha elérkezettnek érzed idejét.
E gyönyörű fa bécsi emlék. Életfa. Szép, mint az élet.
ma se fogalmazhatjuk meg jobban, mint ahogy dante mondta...sokszor a nevetes az elet keseruseget rejti...meg ennel is tobb (igaz elter a tematol), en neha kinomban hiszteriasan nevetek.
Szivszoritó történet a tied, mert igaz. Nem lehetett könnyü, de sikerült. Könnyes szemmel olvastam. Köszönöm, hogy leirtad.
Millió puszi neked. Jutka
Meghatottan üldögéletem a dómmal szemben, mint Te Milánóban.
A "titkok" pillangói.
Webikém, elhagyott minden erőm estére, ezért maradt szó nélkül kedves köszöntésed.
Másképpen alakult a napunk, mint terveztük, kevés időnk volt Bécsben, így mindössze lepkeházban jártam. Élő műalkotásokban gyönyörködtem.
A gyönyörű császárváros számomra ingoványos talaj volt. De nem voltam egyedül. Sétáltam utcáin, sütkéreztem gyönyörű parkjában, és valaki velem volt, egyetlen percre sem hagyott magamra, nehogy eluralkodjon rajtam a félelem. Mert eddig, mindig ott ólálkodott körülöttem, amikor bemerészkedtem egy-egy kiállítás kapcsán.
56 novemberének elején családunk két részre szakadt. Amikor Sopron felé közeledtek a tankok, melyeteket én az út szélén álló eperfa törzsébe kapaszkodva bámultam a várostól huszonhárom kilométerre levő falu határában, anyám tizennégy éves nővéremmel átmenekült Ausztriába. Apám itthon maradt, mert mi, ikrek, előzőleg, kikönyörögtük, Fertőszentmiklósra utazhassunk „csitkézni” - a csipkebogyót gyermekkorunkban csitkének hívtuk. Bonyolult feladat volt a közlekedés, mert alig-alig jártak vonatok, de kivártuk, megoldottuk Palkóval.
Aztán anyámék eltűntek a nagyvilágban. Sokáig semmi hír, semmi üzenet. Apánk értünk jött, mondta, megyünk, megkeressük, és hazahozzuk őket. Gyermekkorom csitkés kerítésű kertjében öt apró fenyőgallyat szedtem, mindenkinek jusson majd emlék, aztán nekivágtunk a határnak. Ismerős férfi vezetett bennünket, karján fejszével, mint aki fát vágni indul, és nem tud rólunk, mi, hárman, bizonyos távolságból, követtük. Egyetlen pillanatig sem hittem, visszatérünk. Lépkedtünk a magas hóban, és közben a szomorú dal szólt bennem: „elindultam szép hazámból”. Apám tele volt félelemmel. Amikor már átértünk, egyszer csak megint ott volt előttünk a határ, arra már nem emlékszem, pontosan milyen volt, de ott volt a sáv, azt hiszem, felszántott, kitisztított földsáv volt, igen, a „senki földje”. Apám ekkor rémületében térdre esett. Felsegítettük. Nem nagyon értettük félelmét, kicsik voltunk még ehhez. De csak Ausztria benyúló ficakja volt a terület, „odaát” voltunk.
A láger hetei következtek. Nekünk, gyerekeknek hatalmas élmény. Csokoládé, narancs, gyönyörű kötött holmik, sapka, kesztyű. Nem kellett kérni – apánk amúgy is lelkünkre kötötte, nehogy bármit kunyeráljunk, mert nem vagyunk koldusok -, csak úgy adták, ha látták, szükségünk van rá. Apánknak ez az idő maga volt a rettenet. A Vörös Kereszt kereste anyámékat, nem lelete nyomukat. Még otthon jött egy kósza hír, nem lehetett tudni, pontosan mit jelent: tengerentúlra mentünk, vagy megyünk. Apánk sohasem aludt. Ő rakta a vaskályhát a sokágyas teremben egész éjjel.
( folytatás!)
Vidéki családnál találtunk rá anyámékra december 30-án. Öt hajójegy volt félre téve nekünk, január 8-ra. Apám ennyit mondott anyámnak: „Eti, menjünk haza.” „Megyünk, Pali”, válaszolta anyám különösebb teketória nélkül, látván, apánk megőszült, miközben őket kerestük.
Arra emlékszem, ujjlenyomatot vettek szüleimtől a falu rendőségén, és ők nagyon megalázottak voltak. Nem értettem, miért. Anyám is elég rossz állapotban volt, nehezen viselte a helyzetet, hogy ő „földönfutó”, aki otthon az ő szűk körében „valaki” volt. Dicsekedett a zongoránkkal a „háziaknak”, és örült, hogy láthatják rajtunk, Palkón és rajtam, szép, bundás bőrkabátunkat.
Aztán Bécsben, hazafelé, a rettenetes éjszaka! A „magyar házban” szállásoltak el bennünket, hazatérőket. Nyiszlett, ősz hajú, kellemetlen asszony mutatta meg szobánkat. „Már nem érdekesek a disszidensek”, mondta, „akkor még azok voltak, amikor az első hullámban az arisztokraták menekültek, de a most érkezők már senkit sem érdekelnek. Azok meg különösen nem, akik hazatérnek.” Nagyon megbántottnak érezem magam, hogy mi „egyáltalán nem vagyunk érdekesek”. Apámon ismét elhatalmasodott a rémület ebben a házban, ahol az ablakok térre néztek, sok-sok villamost láttunk, amelyek áramleszedői folyton szikráztak a vezetékeken. Szekrényt húzott az ajtó elé, nagy, nehéz szekrényt, nehogy meglephessenek bennünket éjszaka.
Másnap, úton a pályaudvarra, láttuk a Parlamentet. Nagyon megnéztem, arra gondoltam, meg kell jegyeznem, mert soha többé nem fogom látni. Egész addigi életemben az aknazárral biztosított határig terjedt a világ. Amikor harmincöt év után megláttam az épületet, azonnal ráismertem. Férjemmel voltam ott, átutazóban Olaszországból, és rettegve kértem, menjünk, menjünk innét, ebből a városból! Mondta, ebédeljünk meg, kóstoljuk meg a híres bécsi szeletet, de hajthatatlan voltam. Menekülnöm kellett.
Most, hogy így visszaemlékeztem, potyognak könnyeim. Ami jó, igaz, Sasa?
E visszaemlékezésem, milyen különös, épen az ötvenedik évforduló idején történik. Fél évszázadig nem nagyon gondoltam rá.
Apám azét jött haza, hogy aztán a kistarcsai internáló táborban véresre korbácsolják. De erről nem tudtam, a nyolcvanas évek végéig. Mármint, hogy így bántak a foglyokkal. Titokban tartotta, ne ébredjen bennünk gyűlölet a rendszerrel szemben, amelyben – mindnyájan így véltük -, egész életünkben boldogulnunk kell. Nővérem hitetlenkedve kérdezte: „Hát te nem láttad sebhelyes hátát?!” Nem láttam. Gondolom, rejtegette. Csak annyit tudtam, amit mindig mondott, a Szűzanya vigyázott rá.
Köszi!!
szeretem is őket nagyon
Sajnos most nem tudok visszaolvasgatni mert holnap verseny van és sokat kell készülődnöm (főzőcske,takaritás stb..) hogy itthon is rendben legyen minden mig nem vagyok meg kintre is össze kell készitenem a cuccunkat... Remélem minden renben lesz ha minden igaz ez az év utolsó versenye (ez már nem rally2 csak amatőr ugy levezetés képp a fiuknak
) ilyenkor nagyon jó hangulat szokott lenni nem görcsölnek már ez csak amolyan jutalom játék nekik
ugyhogy várható hogy nagy sörözős dumaparti lesz a végén ami igen csak el tud húzódni
Nagy öröm ilyenkor hogy ilyen szupi bébicsőszünk van a gyerekek imádják és én is nagyon meg vagyok vele elégedve
Képen a párom pirosban örül nagyon a "spurinak" mögötte ugyan nem nagyon látszik de ő a navigátor.
Puszi nektek hétfőn jövök.
Ági
Drága Kusza! A két év még nagyon rövid idő.
Dante
Oly furcsák vagyunk mi, emberek:
lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S irigykedünk egy-egy boldog szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk
Eberhardtunk, azt gondolom folyton, hogy már minden elképzelhető szépet megkaptunk Tőled, aztán újabb gyönyörűséget pakolsz az eddigiekre.
Ma reggeli két versed!
"Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből "
Szívesen hozzáfűznék valamit, érzéseimet, de szükségtelen. Minden benne van a gondolatban. Te, Eberhardt tudtad ezt, azért választottad, és Ti is pontosan érzitek, amit én, kedves Többiek. Akkor meg mit magyarázzak! A felesleges magyarázatok képesek tönkretenni a vers hangulatát. Ezért csupán ennyit szólok: köszönjük, Eberhardt!
A másik ajándékot, külön adom át. Megédemli, ahogy néha egy csodás virágot kár többi közé beilleszteni. Önmagában igazán szép.
Szép Jó reggelt mindenkinek. Ezt most csak nektek küldöm, most találtam, hajnali bócorgásaim során.
NÁDUDVARI NAGY JÁNOS: Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
Nagyon kellemes útunk volt. Bécs, mint mindig, gyönyörű. És a mai langyos napsütés!
Nagyon elfáradtam. Holnap jövök!
Jó éjszakát!
A fama szerint az eredeti torta csakugyan mindenfele lazito, magasito hozzaadasa nelkul keszult, megpedig tevedesbol. A cukrasz ugyanis elfelejtette belerakni. Elkepezelheto! Sok hires recepthez fuzodik hasonlo-talan igaz, talan nem legenda.
Amikor a gyerekekkel Becsben voltunk muszaj volt oket elvinni a Sacher cukraszdaba- ahonnan eloszor probaltak kinezni bennunket...nem volt hely a teraszon, a benti helyiseget pedig csak immel ammal nyitottak ki szamunkra. Meg nagyobb volt az utalatuk amikor OTUNKNEK rendeltunk EGY szelet tortat!! Masodik alkalommal mikor kettesben jartunk ott, bementunk es vettunk egy dobozos-szallithato kis tortat- a lanyoknak . Hazaszallitottuk /csempesztuk?/ magunkkal - mit mondjak...kisebb volt mind a tied, laposabb mint az enyem...de a doboz nagyon szep volt...
Remeljuk Klara delutani kavezasa finomra sikerult!!
Milyen jo is csak ugy at tudtok ugrani Becsbe...egy kis csaszari-kiralyi levegot szivni, vasarolni...Sacher tortat enni uzsonnara. Persze az van Pesten is! Mar en is probaltam sutni, de nem volt "igazi".Van valami kulonleges a csokoladebevonatban...nehez utanozni!meg aztan ha en csinalom akkor szaraz lesz. Mindenestre Agnes kedvence, majd ujra nekiallok egyszer.
Aranyos fiu a vejem, szivesen etetem en- a spanyol nagypapa azt hiszem ragyogo jo szakacs volt- tudod milyenek a ferfi szakacsok, kulonleges alkalmakkor kulonleges dolgokat krealnak, mindenki joggal amul bamul...de ok nem allnak neki a hetkoznapi futoszalag-etetesnek ami elveszi az ember "alkotokedvet"Sosem tallakoztam az urral, de mar sokat hallottam a lakomakrol! Vejem kisoccse orokolhette a tehetseget, mert szakacskent dolgozik valahol New York allamban, egy kisvarosban / ok amerikaiak egyebkent/
Olyan mérgem van,
írtam egy hosszú levelet, és eltünt. megpróbálom mégegyszer. Kata úgy látom, hogy igyekszel jó anyós lenni, hogy a vőd kedvében akarsz járni. Attól tartok, hogy bármennyire is jót akarsz, nem fog úgy izleni, mint a spanyol nagypapáé. Pedig biztos fínom lesz az is. Szerintem egy kicsit nosztalgiázik, biztos nagyon szerette a nagypapát, / nem tudom él-e még/ meg lehet, hogy egy kicsit éhesebben ült az ebédhez. Azért jó főzést!
Hiányzik Klára, remélem jól érezte magát Bécsben, már várom a képeket, biztos sokat kattintgatott.
Kata úgy látom, jó anyós akarsz lenni, hogy a vőd kedvében igyekszel járni. Attól tartok, hogy bármennyire is igyekszel, nem sikerűl majd úgy elkészíteni, ahogy azt a nagyapa készítette. Pedig biztos fínom a Tied is. Szeríntem egy kicsit nosztalgiázik, biztos nagyon szerette a nagyapját, vagy lehet éppen éhesen kezdet hozzá az ebédhez.
Hiányzik Klára, remélem jól érezte magát Bécsben. Már várom a képeket, gondolom sokat kattintgatott.
A szokesegerol itelve ....hm...hm....Te vagy!!
Jok legyetek, finomakat fozz Kuszamusza! Nekem is hianyzik az Istenes topic, nagyon sokat tanultam belole. Epp akkoriban akartam vegleg itthagyni az egesz ncl-t senkivel sem tudtam ket szot valtani, turlmetlen es ingerult voltam , foloslegesen vitakba keveredtem... Aztan egyszer megsertodtem egy ugor kommentaron- nagyon nyers tud lenni! de erdekelt aki mogotte all, hat nyomaba eredtem es igy botlottam bele a topicba. Mivel kotott tema volt, a tarsasag sajnos szetszorodott. De orulok, hogy veled ujra talalkoztam itt- es persze, hogy Sasa-t idecibaltam az utolso pillanatban...
En azt hiszem megprobalom azt a borjuragut vasarnap...hatha ezuttal megkozelitem a spanyol nagypapa legendas szinvonalat..! Persze megfelelo hus kell hozza, amiben csont is van.../ a raguhoz.../
Ha idom lesz majd elmeselem masik vejem nagyapjanak nagyon erdekes tortenetet. O nemet szarmazasu volt...
addig is, so long!!!
Kellemes szep, kacer hetveget mindenkinek!!
Errol most eszembe jutott, hogy bizony masert lesz ez a hetvege kulonleges otthon... Igy visszafogom a mosolyt es igen komolyan kivanom, hogy szep es tanulsagos legyen a megemlekezes...es helyralljon a rend.
Igen, latszik komoly ugyben folyik a diskurzus!!
En is hoztam egy uj kepet, kicsit leder...ne mutasd senkinek
Számodra is van egy képem ,Katám ! Mint a mellékelt ábra is mutatja Sasa és Attila mélyen elmerültek a Reiki.s témában...Ez nálunk Komárnoban,innét mentünk vissza Dobogókőre
Ó,hát Ök már igazi legények ! Nemcsoda ,hogy bevállalnak ilyen kalandot
Szép az ablakod Kusza,nagyon szép...
Igen, voltak a nyári szünetben, de csak két hétig. Olyan aranyosak voltak, egyedül jöttek. Megkérték a szüleiket, hogy tartsák titokban az érkezésüket, igazi meglepetés volt. Mikor a csengetésre kinyitottam az ajtót, ott álltak füligérő szájjal. 160 km-re laknak tőlünk, vonattal és utána busszal jöttek. Tudták, ha megmondják, hogy mikor érkeznek, akkor az állomásra megyek eléjük. Igaz már Ádám 15 éves, Benedek pedig 11. Ha a kislány unokámat akarom látni, akkor 1000 km-re kell utaznom.
Ez a kép akkor készült mikor itt voltak. Ádám akkor volt 15 éves, / sajnos éppenhogy látszik rajta/ a kisebbik fiam van még rajta. Imádja az unokaöccseit.
nagyon szivesen, nagyon szeretemha kernek tolem valami, es ha lehetoseg van, rohanok...es teljesitem a kerest.
en nagyon-nagyon szerencsesnek mondhatom magam, mert a kisunokamat naponta lathatom az ovodaban.
a nyari szunetben te is el rabolhatod egy rovid idore a gyermekeket, es jonnek hozzad, nem?
Website köszönöm, hogy ilyen hamar teljesítetted a kívánságomat, hogy ilyen hamar megmutattad az unokádat. Tündéri gyermek. Jó Neked, hogy ott vagy a közelébe. Ha látni akarom az unokákat, nekem mindíg utazni kell hozzájuk. Az előbb síránkoztam a kisebbik fiamnak, hogy már igazán kereshetne, valami magához való lányt. Persze, kicsit önző módon, magamra is gondolok, hogy itt helyben is jó lenne unokázni.
gyonyoru, nekem is tetszik. es nagyon orulok, hogy talalkoztam veled, de a klara-eberhardt komplexumom megmaradt, a kepzeletemben osszmosodlok, lehet mert hasonlo lelkek vagytok? isten hozott teged, klara te meg ne sokaig legyel tavol (gyogyitom magam) ! mi is ez a mellekelt virag? senki nem tudja?
Ne érts félre,nem minősítésnek szántam azt a felvállalást. Mindenki maga tudja,érzi mikor mennyit szeretne megosztani másokkal . Csupán azt írtam le,ahogy történt ! Csatlakozom a meditációhoz...
Így van Schasha! Nincs távolság. Én azt gondolom, többen is egy lélekcsaládból vagyunk. Rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e, ha találkozunk.
Nekem nincs bajom az önmagam felvállalásával, s nem volt eddig sem, nem magam miatt a jelszavas védelem.
Nagyon szép hétvégét kívánok mindenkinek, és kérlek Titeket, hogy imával, meditációval segítsetek a kozmikus erőket jó irányba terelni. (22-én Mars-Nap együttállás lesz, mely kedvez az erőszaknak, de reggel napfelkeltekor még a mérleg az uralkodó jegy.) Reménykedjünk, hogy a bölcsesség győz az erőszak felett.
Köszi Hangyácska,mostmár nem lesz gond megismerni Téged ! Évekbe telt mire felvállatam magam a nlc-n! Beszélgettem,barátkoztam de " arctalanul " Elfogadták ,hogy Schanti-Árnyék ott van,de láthatatlan. Az "Valódi Isten "-topic kellett hozzá,hogy aztmondjam. már nem félek felvállalni magam. Már arra sincs szükségem hogy elrejtőzzek...viszont itt,ebben a társaságban gyönyörü dolgok kezdődtek el.Lassan lépésről lépésre nyílunk meg egymás felé,egymást segítve-meghallgatva. Rájövünk,hogy a napi gondok kihívások ellenére milyen GAZDAGOK is vagyunk ! Mostmár megmutattuk magunkat,és nemcsak a fényképeket de a lelkünket is ! A világ más -más pontjairól jövünk ide erőt adni és erőt kapni !(és ehez még csak rabolnunk sem kell másoktól ) A legkisebb fiam este sajnált engem,hogy milyen kár mami,hogy ilyen messze vannak a barátaid.! Most arra gondolok : Messze ?!! Van egyáltalán távolság...........? annyira közel érezlek Benneteket magamhoz
Valani csodás a vers. Pont tegnap vacsi előtt mentünk föl az erdőbe, olyan fantasztikus, pedig a nap már nem sütött és visszafele már az este árnyai ülték meg. Mégis, milyen győnyörű volt. Most is fel kéne menni, amikor ilyen napsütés van, még élénkebbek a színek.
ÁPRILY LAJOS:
AZ ŐSZRE VÁRJ
Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
aranyruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.
Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szived,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied.
Na igen. És a gyerekek körül.
Örülök, hogy válaszoltál. Köszönöm. Unokáid unokagyűjteményünk remek, mondhatom, tökéletes darabjai!
Nincs mit megbocsátani, örülök, hogy fölraktad. Az idén is velük töltöttük a szabadságunkat, és az sem érdekes, hogy hol, csak velük legyenek. Sajnos ilyenkor kell potolni az egész évet, mert néha én vigyázok rájuk, azaz egy-két nap nekem kevés.
Az lenne a jó, ha állandoan itt lennének. Most már jobb a helyzet, mert itt lakunk a közelükben.
Visszaolvastalak benneteket, és látom, hogy itt is az unokák körül forog a világ. Nem is baj. Hiszen imádjuk őket.
Lassan elköszönök én is. Fél nyolckor indulunk, nekem ehhez fél hatkor kell kelnem. De a legnagyobb baj, hogy el kellene hozzá aludnom. Mert, sajnos, gondolom, ez a korral jár, amikor valami kimozdít jól megszokott ritmusomból, elkerül az álmosság. Persze, mert kissé izgulok. A sok osztrák miatt! Nem beszélve a sok bécsiről! Szóval, így vagyok én a kirándulásokkal. Pedig nagyon jó lesz. De nem lesz velem Benikém, hogy mondja: "Kislányom, add ide a kezedet, el ne vesszél. Rajtad tartom a szememet, ne félj!"
Persze ez csak tréfa, vagyis emlékezés a kis aranyosra.
Már másodszor ásítok! Jó éjt!
azt mondják manapság, hogy nem kell 2 helyett enni. Az anyatej minősége (egészséges esetben) mindíg megfelelő, nincs olyan, hogy túl vizes, vagy túl zsíros. A szoptatás elején vizes, a végén zsíros, az esti is zsírosabb, sűrűbb, sokszor kevesebb is. Az anya szervezete pont olyat készít, ami a babának jó. Fogyókúrázni és tisztítókúrát csinálni viszont nem szabad, mert a felszabaduló méreganyagok átmennek a tejbe, az éhezés pedig csökkentheti a mennyiséget. Azt is hiszem, hogy jó figyelni arra, hogy mit kívánunk, mert a szervezet jelez. És persze változatosan is kell enni, bőségesen és egészségesen. Meg sok-sok folyadékot inni.
Rólam a szoptatás során könnyen lemegy, ha kicsit figyelek az étkezésre.
Megyek, Míra kezdi az esti sorozatot, majd Alíz egy óra múlva és így megyen ez hajnali 6ig....
Sasa, tegnap írtam privit, nem tudom, hogy átment-e. Ide a fórumra nem engedett hozzászólást küldenem a gép.
A gyerekneveléses kérdésekben teljesen egyet értek. Persze nálunk is koszolódnak rendesen... De mosható, úgyhogy mindegy. 2 macska, 2 kutya, és nincs steril tisztaság, élére állított rend. Édesanyám sokáig ki volt akadva miatta, de most már azt mondja, hogy tényleg jobb így az immunrendszerük miatt. Persze már egy fokkal könnyebb a helyzetem, mert van egy tündéri Erzsike nénink hetente egyszer jön takarítani, be kéne aranyozni azt az asszonyt, egyszerűen imádom. Ma kb 25x jutott eszembe, de jó, holnap jön Erzsike néni.
Ma nálunk is levél-kóstolgatás volt a menüben: kirándulni mentünk a szomszéd erdőbe.
Klára, milyen jól tetted, hogy így megvédted a gyerekeidet! Egy igazi anyatigris!! Szerintem ez nagyon fontos.
Mindenkinek megnézegettem a képeit, mondanom sem kell, hogy gyönyörűek - szép, aranyos emberek és a természeti képek is. Most már csak az a bajom, hogy Jázmint még nem láttam, Sarah igazi szépség. Hol keressem vissza Jázmin képét? És Sasa fiai, tényleg büszke lehetsz rájuk, jóképű, fess, értelmes férfiak. Eniflora, igazán szépek a gyerekeid, Emese nehéz korban lehet, de szerencsére a kamaszkor is elmúlik egyszer. És az az idő is eljön, amikor majd fordul a kocka. Én is így voltam vele.
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, most jutottam a levendulákhoz..... nincsenek szavak. Csak hápogok.
De jó a 3 lánytestvért együtt látni. És az az alvó kisfiú...
Na, mára ennyire futotta tőlem. Hangyalány, küldenél nekem jelszót?
Megyek, megpróbálok lefeküdni mihamarabb. Hetek óta alig alszom, Alíz eszméleten sokat ébred éjszakánként.
A bemoldalamon vannak képek a gyerekekről, de majd még teszek fel ide is holnap (remélem).
Náluk minden vacsora ünnepi, mert Zsófim remekül és szívesen főz, és minden este szépen megterített asztalhoz ülnek, gyertyát gyújtogatnak, mert Beni lelkesen elfújja folytonosan. Ez is az ünnepi vacsora része, mint az ufók, amikor is Benikém falatját mindig az ufók rabolják el.
Ma nagyon finom disznótoros volt, a bio piacon mindig ugyanannál vásárolja Zsófi. Hogy mennyire bio, ne kérdezd, de állítólag mindent nagyon ellenőriznek. Nincs tele a hús hormonnal és antibiotikummal. Ki tudja, csalás mindenütt van, semmi sem lehet kivétel. Szóval, nagyon finom kolbász és hurka volt krumplival és céklával. Én annyit tettem meg magamért, hogy megtartóztattam magamat Zsófim finom, hagymás bucijától, amit frissen vett ki a sütőből.
Ha tudtam volna, hogy elcsábulok, vidámabban tűrtem volna az én drágalátos diétámat.
Hogy kin mi marad rajta? Rajtam a klimax óta marad. Fiatalon gyorsabban történik minden. Különösen, ha egy-két-három-négy gyermekről kell gondoskodni, szaladni utánuk. Tapirtánc és Galathien tud erről mesélni, és hát magunk is jól emlékszünk, és előttünk van lányunk-menyünk esete!
Alszik a kis csapat és ide tudtam kukkantani végre.
Olvasok vissza, épp most olvastam el Tapírtánc leírását a családjáról és megnéztem a képeket. Igazán nagyon szép családod van!
Aha. akkor ez ugy mukodik, mint a balnak eseteben is...felhalmozas, utana tobb honapon at abbol lehet taplalni a kis / balnak eseteben nagy / jovevenyt. Azert jonnek le eszakrol a balnak ide a mi kozelunkbe , mert roppant kedvelik a gazdag halallomanyt. Jol megalapoznak, aztan elusznak Hawai partjainak kozelebe , ott semmit sem esznek, csak az utodokat szoptatjak. /Rossz nyelvek szerint azert mert ott dragasag van.../
Igenam, de mi van akkor amikor a lelkes human kismama folszedi a megfelelo alapozast...de aztan elorehaladottabb eveire is elraktaroz belole? amikoris mar abszolute haszontalan az a zsirparnacska... paplanocska....
Klára ugye elmondod, hogy mi volt az a fínom ünnepi vacsora. Ja és mit ünnepeltek.
A menyem is tart minden héten gyümölcsnapot, de hogy minek nem tudom, mikor úgyis olyan sovány, hogy majd átszakad. Nekem viszont nem ártana, csak az a baj, hogy én nagyon gyege akaratú vagyok, ha evésről van szó.
Koncz Zsuzsát is azért szeretem annyira, mert azon kívül, hogy kristálytisztán meg tudta őrizni önmagát a nagy zivataros popéletben, van benne, szépségében, valami szecessziós. Még talán hangjában is. A szép dalokban is. Legalábbis annyi, hogy olyan jól esnek a szívnek, mint a szecesszió indái, íriszei, tücskei, bogarai.
Na, megyek ünnepi vacsorára Zsófimhoz! Elrontom gyümölcsnapomat, amivel egész álló nap keserítettem magamat.
Kata, azt tudtad, hogy a csecsemőnek élete első évében három(!) kiló zsírt kell magához vennie ahhoz, hogy agyveleje kellően kifejlődjön? Ezért annyira zsíros az anyatej. És ezért nem tudok rokonszenvvel nézni a büszke kismamára, akinek mindössze pocakja van, és amúgy "nem is látszik rajta", hogy várandós. Mert a felszedett háj a gyermekáldáskor a majdani tej alapanyaga. Még most is borsódzik hátam, amikor eszembe jut egyik rokonom elismerő megállapítása, amikor látta a kismamát, amint bement a műtőbe, mert váratlanul császárra volt szükség: és nincs rajta egy deka fölösleg sem! Arra nem is gondolt, milyen rettenet, amikor váratlanul probléma merül fel és közbe kell avatkozni. Persze, ez a nő ... nem is mondom. El lehet képzelni, negyvenes évei közepén tinédzsernek maszkírozva.
Orulok, hogy megerkezett a ki doboz... hosszu az ut! Jo kezekben , jo foldben lesznek azok a tulipanhagymak-melyik a szellorozsa??
Benikenek pedig erosodest, javulast hozzon az a bizonyos "csodatevo" omega 3...!
Kedves Website!
Megkaptam a képeket, még itt ért a munkahelyen.
Schanti! Igen, gazdagabbak lettünk, hiszen látjuk, hogy kik jelentik a családot a többiek számára, akik hozzánk is közel állnak, s akikkel megosztjuk legféltettebb titkainkat is. Akiknek első szóra segítünk, ha tudunk. Nagy kincs ez a mai könyöklős, elrugaszkodott világban.
Kedves mindenki!
Hogy én se maradjak adós, tettem föl néhány képet a bememre. A nyilvánosságtól én kicsit idegenkedem, ezért jelszóval levédtem.
Szép estét mindenkinek!
Aranyos volt amikor a legnagyobb lanyom-Agnes es "jokepu vejem" egy evig masik varosban laktak hazassagkotesuk utan es este jottek a telefonok- a vejemtol! Pl. hogy is csinalom en azt a bizonyos karfiol levest... Aztan en sokmindent leirtam neki, de latom o szeret valtoztatni, egyszerusiteni...kicsit hasonlit a vegerdmeny, de megse... De sose mondanam meg neki! O volt az aki homlokara csapott mikor elos alaklommal kostolta meg nalam a toltottkaposztat...- de hiszen ez GAMPKI! Kiderult, hogy lengyel szarmazasu nagyanyja reven igen jol ismerte mar!Utoljara ket hete foztem, boldog volt. De amikor borjuragut fozok MINDIG felsohajt, hogy AZT a nagyapja MILYEN JOL keszitette...
Igaz lehet! A nagypapa spanyol volt. A gyerek egyebkent ket occsevel egyutt komolyan segitett a konyhaban...az o mamajuk ugyes volt...
Egy magyar haziasszony nehezebb dio...azt hiszem...Mi nagyon komolyan vesszuk azt a konyhat. Irigylem is mindharom gyerekem- mindharman ugyes segitokesz fiukat talaltak! Es mindharom nagy rajongoja a magyar izeknek!
Agnes a vilag legkreativabb, legszelidebb legsegitokeszebb teremtese- csak a konyhaba ne kelljen belepnie...
Szelveszkisasszony Kata, a belgyogyasz...ajajjjj...Lekesedese neha folebred es akkor mindent meg akar tanulni, kiprobalni, De se ido, se turelem, se alapveto konyhatechnika...a csodok elkerulhetetlenek...Ferje meg mindent a grillre rak...de sok mast is ugyesen keszit- igy a dolog rendben is van. Kata "segit" es buzdit.
Zsofi az egyetlen aki ragyogoan megallja a helyet a labasok es fazekak kozott is- o viszont kicsit tulzasba viszi ...allandoan etetni akar mindenkit, igazi haziasszony a mult szazadbol.... Ha lesz kepem az eskuvoi tortarol amit a noverenek sutott...majd meglatod! De utana fogadkozott is...SOHA tobbe!
A mi családunkban édesanyám volt az, aki kínosan ügyelt a tisztaságra és minden a helyén legyen ! Jaj,ha félrecsúszott egy terítő!! Gondolhatjátok milyen bajban volt,ugyanis bátyám örökölte ezt a mániákus rendszeretet,és a főzés iránt is inkább Ö érdeklődött. Én mindig úton voltam. Már amikor nem iskola, vagy tanulás, akkor irány a Vág part ! Mondogatta is,mi lesz belőled Te lány ?!! Miután férjhez mentem akkor jött az igazi kihívás,mert még egy rántottát se tudtam csinálni ! De szerencsére ott laktunk az anyósomnál és Ö mindenbe beavatott. Később aztán már variáltam,improvizáltam....de az alapok az anyósomtól vannak.
Én sokkal kényelmesebbre fogtam a dolgot.Bár szeretem a tisztaságot,de nem szeretnék a lakásom rabja lenni. Úgy tartom a szobában érezzük jól magunkat,ne legyen lelkiismeretfurdalásom ha lazán feldobódok a kanapéra. szegény anyukám még mindig nagyot nyel,ha nálunk van és látja a macsek simán landol a fotelben.Már nem teszi szóvá de számára ez nem jól van.Szerinte kutyának kint a helye,macska legfeljebb csak a tornácra jöhetne !
Igen, azt hiszem az volt.
Köszönöm szépen, a gyönyörű levendula-fotókat. Webi! Te tettél föl hihetetlen szép képeket, mintha egyiptomi virágként említetted volna, kivételesen különös színekben pompáztak. Lehet, hogy visszakeresem, de ha megvannak, küldd el azt légy szíves.
Elég sok szép virág gyűlt össze, köszönöm mindenkinek, csak Klára gondosan válogatott fotóit vette el az éter.
Mekkora nagy gyermekeid vannak, és milyen helyesek! A lányom is hasonlóképen volt, mint a Te lányod. Panaszkodott sokszor, hogy nem veszik komolyan a báttya barátai. Mindegyik inkább kishúgának tekintette, ennek nem mindig örült. A fiam egyetemista társai is vigyáztak rá, mert gyakran aludt a fiamnál a kollégiumba. Nekem úgy tetszett, mikor az egyik fiú azt mondta, hogy kár lenne egy ilyen csiszolatlan gyémántért, ha valami baj érné.