2016. Szeptember 28.

Anyaságért érdemrend – Gyermekvállalás az 50-es években

Leszögezhetjük: az anyáknak már akkoriban sem volt könnyű dolguk. A 20. század második felének legmagasabb születésszáma az 1953–55 közötti időszakra esik, az ekkor született gyerekek '56-ra benépesítették a bölcsődéket, óvodákat.

L.A.

Sok gyerek, sok pénz

Az 50-es években különféle kitüntetésekkel próbálták a gyermekvállalást ösztönözni, hiszen a munka mellett egyre kevesebben bírták ellátni a nagycsaládot. Pedig az anyaságért még érdemrend és pénzjutalom is járt. Persze az ügyintézés akkoriban sem ment mindig gördülékenyen.

Az 1956. áprilisi Nők Lapjában ,”Okos Kata levelesládája” rovatában olvashatjuk: J. Istvánné tiszadobi olvasó levelében sérelmezi, hogy tíz gyermeke után még semmilyen elismerésben nem részesült. “Válaszolj, kedves Kata, igazságom van-e, ha én is elvárom az erkölcsi és anyagi megbecsülést?”

A válaszból megtudhatjuk, hogy az ügymenet elég körülményes, ám megéri megigényelni. Anyasági érdemrendre a helyi tanács terjeszthet fel valakit, amelyet aztán a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa adományoz. Feltételek: hét élő gyermek, a legutolsó pedig nem lehet nagyobb 5 évesnél. Ekkor a 7. gyermek után 1000 forint, a 8. után 1200, a 9. után 1400, a 10. és a többi gyermek után 2-2000 forint anyasági segély jár.

Anyaságért érdemrend - Gyermekvállalás az 50-es években

Havi 300 fix

A nők munkába állásával még inkább megnövekedett az igény a 3 éven aluliak felügyeletére. A szakképzett munkaerőből pedig nagy hiány mutatkozott. A Magyar Nemzet 1956. október 24-i számának Napi Krónikák rovatában 14–16 éves lányokat keresnek bölcsődékbe, csecsemőotthonokba, napi négyórás munkaidőben, havi 300 forintért.

Forrás: Nők Lapja, 1956., Magyar Nemzet, 1956. október 24., Ambrus Attiláné dr. Kéri Katalin: Gyermekképünk az ötvenes évek első felében.